Gondolatok egy híd „legalább kétszáz éves nyílása“ előtt

Megannyi hírforrásban olvastam arról a „szenzációs régiségről”, amely a hajdan volt  Hont megyének egy ideig  székhelyeként is jegyzett településén, Ipolyhídvégen került elő. A föld alól előbukkant, szinte épségében megmaradt parti hídnyílást az új hídépítés miatt el kell majd távolítani eredeti helyéről, ezért a hírekben azt is szorgalmazták, hogy aki azt még ott látni akarja, mielőbb utazzon a helyszínre. Megtettem hát ezt magam is, s csak úgy elgondolkodtam a feltárt régiség és az Ipoly partján árválkodó, az idővel a mai napig dacoló hídpillér romjai közt.

A hidak mindig is partokat, földrészeket, településeket kötöttek össze. Szerepük, értékük felbecsülhetetlen volt: közlekedési, társadalmi, gazdasági, stratégiai szempontból egyaránt. Így volt ez az Ipolyhídvég és Drégelypalánk közti fa-, illetve kőhíd esetében is.

Hogy itt évszázadok óta átkelőhely, illetve valamiféle híd állt, azt eme település neve igazolja a legmegbízhatóbban, hisz abban benne van az Ipoly folyó meg a híd szó is.  Bár először csak az utóbbi szerepelt benne. Hídvég első okleveles említése 1252-ből való (Dl. 65706), amikor is neve Hydweg alakban bukkant fel.

IV. Béla király ekkor adta e földet tartozékával együtt a Balassák ősének, Myko zólyomi ispánnak. Valószínűleg az említett előkelő nemesember és utódai, a Balassa (Balassy)-ősök afféle várat (váracskát) is építtettek errefelé, bár erről más forrásokban találunk másféle adatokat is. Györffy György említi például, hogy „Az Ipoly hídvégi átkelőjénél a Balassák őse, Mikó fia Biter emelt favárat“. (1987:162)

A várra egy időben Csák Máté is kiterjesztette uralmát.  Szintén Györffy említi a várak, utak s az Ipoly menti átkelők (vámok) kapcsán, hogy abban az időben Palástról hegyi út vezetett az Ipoly-parti Hídvégre, melynek „átkelőjét várral biztosították“.

Ami a hídvégi hídból már korábban is látható volt. Archív (Fotó: Csáky Károly)

De építtetett itt hidat a XV. században Hunyadi János is, ami még inkább hozzájárult az itteni forgalom növeléséhez, a kereskedelem fellendítéséhez. Hogy ez ma is így lehetne, évekkel ezelőtt felismerték az utódok, s elsősorban a jobb és bal parton lévő két testvértelepülés polgármestere: Lestyánszky Viktor és Dombai Gábor szorgalmazták az újjáépítést.

Épp a felvidéki település monográfiáján dolgoztam, amikor az említett községek vezetői felkértek, hogy írnék egy rövid hídtörténetet közös pályázatukhoz. Abban körvonalaztam néhány dolgot. Többek közt azt, hogy „a két partot  mikor és miféle átkelővel, hídalakzattal kapcsolták először össze, pontosan nem tudhatjuk“.

Utaltam Hajós Bence és Hillier István hídleírásaira (2001, 2009), kiegészítve azokat további adatokkal is. Elmondva például egy s mást  az egykori híd ábrázolásairól, vizuális megjelenítéseiről is, megállapítva, hogy ismertetőinkben általában egy 1617-ből származó hídábrázolásról szólnak. Van, aki azt is megjegyzi, hogy ez Hufnagel (Houfnagel, Hoefnagel)  metszete, mely a drégelyi és a nógrádi várat, illetve  az Ipoly feletti fahidat ábrázolja.

Hídvég hídja a II. katonai bemérés térképén (Fotó: Csáky Károly repr.)

Nos, ez a  Georg Hoefnagel (1542-1600) dél-németalföldi festő, „illuminator” volt, aki 1591-től bejárta a középkori Magyarország nagy részét, és számos metszetet és miniatúrát készített a korabeli városokról és várakról. A Drégelyről és Nógrádról készült képe valószínűleg 1594-ből való, az 1617-es dátum pedig a nyomtatott megjelenés ideje, hisz a mester ekkor már nem élt. Ezt a képet több kiadvány is közli.

A színes metszeten az alkotó egymás közelébe helyezi Drégely és Nógrád várát, ami nem felel meg a valóságnak, mivel a kettő közti távolság igen nagy, és semmilyen szögből sem lehet (lehetett) azokat együtt látni. Ugyancsak téves a bejárat ábrázolása, mivel az nem Drégelypalánk, hanem Nagyoroszi irányából, az ellentétes oldalról nyílott.

A két vár alatt látható a palánki erőd is, valamint az Ipolyon átvezető fahíd. Az ábrázolás Hídvég felől történt, s megfigyelhetjük az akkori rangos település tekintélyes épületeit, valamint az Ipoly alkotta kis szigetet is. (Mindezek (például a régi vár és az Ipoly-sziget) helyének feltárása is izgalmas feladat lehetne!)

Hídvég hídja Drégelypalánk felől a felrobbantás előtt (Fotó: Csáky Károly repr.)

A hídnak a török időben is nagy stratégiai jelentősége volt, később pedig a vidék közlekedésében játszott további fontos szerepet. A régi fahíd helyén a XIX. század elején egy szép kőhíd épült, amely látszik a II. katonai bemérés térképén is. A Hídvégről készült régebbi képeslapokon pedig láthatjuk a XX. század húszas éveiben emelt kaszárnyát, de közelében csak a hídfő látszik. Van azonban olyan felvétel, mely a bal parton készült, s jól látszanak rajta a híd boltívei is. Egy másik felvételen a régi híd fakorlátja látható. Azaz a provizórikus fahídé, amely az 1944-es felrobbantás után épült.

Meditálva az említett helyen, az is eszembe jutott, hogy a háborút követő úgynevezett békés időben miként tűntek el még a  maradványai is a hídnak. A drégelypalánki oldalon szinte mindent likvidáltak, Ipolyhídvégnél pedig betemették, szeméttel behordták a nyílás és a pillér közti területet, mígnem az előbbi is eltűnt. Most azonban újra napvilágra került, s hozzáfogtak a hídépítés előkészületi munkálataihoz is. Ottlétemkor épp több munkagép dolgozott a túlparton. Tehát amit a háború idestova nyolcvan éve tönkretett, most talán az újra összeér. Emlékeztetve valamiképp a múltra is, félretéve minden civakodást. Hogy majd a megépülő hídon újra békés emberek járhassanak át: rokoni látogatásra és munkahelyekre; tanulni és szórakozni, egyszóval keresni azt, ami összeköt, mindnyájunkat gazdagíthat.

(Csáky Károly/Felvidék.ma)