Az alapdokumentumról az aláírása óta a közbeszédben csak mint kisebbségi minimumról esik szó, ami önmagában még súlytalanabbá teszi ezt a „látványdokumentumot”, mint amilyen…
Amikor először értesült a közvélemény arról, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala megpróbál két politikai párt – a parlamenten kívül rekedt, a magyarság érdekképviseletét egyértelműen felvállaló MKP, valamint a parlamentben politizáló, a szlovákiai magyarok szavazatára ugyancsak aspiráló Most-Híd vegyespárt – között valamiféle egyezséget összehozni, felkaptam a fejem a kisebbségi minimum kifejezés hallatán. Fiatalemberek, akik csak a minimumra összpontosítanak? Ez a mi forradalmi ifjúságunk, akiknek a siker a legfontosabb? Tudni vélték, hogy a két párt közötti ellentétek miatt csak a jelenlegi állapotot rögzítő legkisebb közös többszörös megtalálása lehet a végső eredmény?
A dokumentum tartalmát tekintve is jól látszik, hogy a végeredmény elsősorban azok álláspontját tükrözi, akiknek bizonyítaniuk kell, hogy mégsem közömbösek a felvidéki magyarok sorsa iránt. Az MKP vezetőinek ezt nem kell bizonygatniuk, nem is az MKP választóinak szól tehát a nagy csinnadrattával született dokumentum, hanem a deklaráltan nem magyar pártnak van szüksége – a megyei választások közeledtével – erre a dokumentumra. A Magyar Koalíció, mára Magyar Közösség Pártjának pedig nem volt oka kitérni az egyeztetés elől, hiszen programjában kezdetektől ezt a „minimumot” bőven meghaladó célkitűzések szerepelnek.
Tartalmát tekintve tehát a dokumentum inkább arra válasz, hogy mit tudott az MKP többletként bevinni a közös dokumentumba, a Most-Hídnak pedig mit sikerült onnét töröltetni, hogy végül olyan amilyen „közös” álláspont szülessen.
Sajnos a közbeszédben „A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei” című fogalmazványból alapdokumentum helyett „kisebbségi minimum” lett, pedig a szövegben szlovákiai magyarokról, szlovákiai magyarságról esik szó, a kisebbség szó egyetlen egyszer jelenik meg a szövegben: „A szlovákiai magyarság nyelvi kisebbség is.” És a következő mondatban tisztázódik, hogy „közösségről” van szó.
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala képviselői által kidolgozott javaslatban mindenütt szlovákiai magyar kisebbség szerepel, a fiatal szakemberek következetesen ezt a szakkifejezést használják, minden bizonnyal azzal a sokat emlegetett érvvel alátámasztva, hogy a szlovákiai és európai jogrendben ez a szakterminológia az elfogadott. Tegyük hozzá, a szlovákban még mindig a „nemzetiségi kisebbség” a használatos.
A nemzet iránt elkötelezett politikusaink által leggyakrabban ismételt „szlovákiai magyar nemzeti közösség” öndefiníció sehol sem szerepel a szövegben, és szinte tapintható az igyekezet, ahogy az egyik fél – Most-Híd – szeretné elkerülni ezt a meghatározást, a másik – az MKP – pedig a kisebbség kifejezést tartja nem kívánatosnak.
Látható, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát működtető három-négy fiatalembernek úgy sikerült a Most-Híd és az MKP vezetőit kompromisszumra bírni, hogy végül a szlovákiai magyarság és szlovákiai magyarok kifejezés ismétlődik a szövegben.
Sajnos a dokumentum elnevezését illetően az aláírást követő első megszólalásában mégis éppen Tokár Géza, a kerekasztal szóvivője „hozta vissza”, illetve vitte be újra a köztudatba, hogy ezt a dokumentumot korábban kisebbségi minimumnak nevezték, hozzátéve, hogy ebből lett mára alapdokumentum. Ezt az információt vette át a Magyar Távirati Iroda, és a hírügynökségtől pedig szinte valamennyi magyarországi média, a hosszú megnevezés helyett lett „kisebbségi minimum”. És meggyőződésem, hogy ez már így is marad, mert ez a „látványdokumentum” kompromisszumok árán született minimum. Nekünk szánták, akik közösségként valóban erőtlenek vagyunk, tehát a hatalomból kiszorult, a többség által leszavazható kisebbségnek.
Pogány Erzsébet, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35733,35728,35729,35698,35757″}
