Május 13-án a Kassai Polgári Klub (KPK) és a Rovás szervezésében a MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériában filmbemutatót tartottak. Muszatics Péter rendezte Az aventinusi tündér – Képek Szőnyi Zsuzsa életéből (2007) 50 perces filmet, amely Szőnyi István (1894-1960) Kossuth-díjas festőművész lányát, a magyar irodalmi és közélet „nagyasszonyát” mutatta be. A filmből egy kivételes egyéniségű, örökifjú és mindig mosolygós 82 éves tündéri hölgyet ismerhettünk meg.
Miután Palenčárné Csáji Ildikó a KPK elnöke köszöntötte a jelenlévőket, következett a film. Szőnyi Zsuzsának (1924-2014) volt miről mesélnie. Hatéves koráig paradicsomkertben élt. Kevés gyereknek jutott ilyen gyönyörű élet, mint neki! Majd jött a háború. „Úgyis vége a világnak, akkor táncoljunk egyet” – vallották sokan akkoriban. Ekkor ismerkedett meg Triznya Mátyás festőművésszel (1922-1991), apja tanítványával. Egy végzetes napon, 1944. március 19-én ment hozzá. Valaki telefonált nekik, hogy német hadmozdulatokat észlelt, melyek Budapestet célozták meg, de az esküvői ebédről azért nem mondtak le. Házasságáról csak annyit mondott, hogy ez egy egyszerű történet, mert férje élete végéig jóban-rosszban kitartottak egymás mellett. A család háború alatti magatartásáért megkapta a Yad Vashem kitüntetést.
Ötvös Anna és Muszatics Péter (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A régi világ összeomlott, végre itt a demokrácia! – gondolták. „Nagyot tévedtünk!” – mondta a filmben. Látták, milyen rendszer jön, ezért készültek emigrálni. De hová? Azt a tanácsot kapták, hogy ne Angliába menjenek, mert az a háborúban elszegényedett. Inkább Olaszországba, amelyet most az Egyesült Államok támogat. 1949-ben Rómába emigrált férjével együtt. Az Olasz Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztőjeként helyezkedett el (1950-65), majd az olasz miniszterelnökség külföldi sajtóosztályának szerkesztője és fordítója (1965–1969). Bartóky Zsuzsa néven a Szabad Európa Rádió alkalmi tudósítója, végül a Vatikáni Rádió munkatársa (1989-től). Nagyapja, Bartóky József egykori földművelésügyi államtitkár volt, nyilván innen a rádiós név.
Legendássá vált Triznya-kocsmának elnevezett művészeti szalont működtetett szombatonként, római lakásukon öt évtizeden át. Ki mindenki fordult ott meg, felsorolhatatlan. Kerényi Károlytól Pilinszky Jánosig és Karinthy Ferenctől Huszárik Zoltánig számos jelentős író, festő és filmes járt a „kocsmában”. A barátságos, rakott krumplis összejövetelen járt Illyés Gyula, Kányádi Sándor, Csoóri Sándor, Erdélyi Zsuzsanna, Kallós Zoltán, Domokos Pál Péter, Sebő Ferenc… Szőnyi Zsuzsát barátság fűzte a neves erdélyi esszéíróhoz, a szintén emigráns Cs. Szabó Lászlóhoz és a rejtőzködő Márai Sándorhoz. Ebből kötetek születtek. Cs. Szabóval folytatott levelezése Roma Summus Amor (1999) címmel jelent meg. A Vándor és idegen (2000) kötetben a Márai-levelek és a vele kapcsolatos emlékek kaptak nyomdafestéket.
Muszatics Péter budapesti filmtörténész akkor kereste föl Szőnyit római otthonában, amikor Márairól készített filmet. Megismerve kivételes személyiségét, eltökélte, róla is portréfilmet készít. Ezt már Budapesten hozták tető alá.
A Szabad Európa Bizottság kommunistaellenes könyveket és az emigráns magyar írók munkáit juttatta el Szőnyihez, aki ezeket magyarországi vendégeinek adta át. A cél az volt, hogy minél több ilyen munka jusson el a megszállt országba. Nem beszélve róla, az emigráns írók így keresethez jutottak és otthon megismerkedtek munkásságukkal. Ebben is fontos szerepet játszott Szőnyi, de a Triznya-kocsma kiváltotta a kommunista belügy érdeklődését is.
Palenčárné Csáji Ildikó osztogatta a rakott krumplit (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Muszatics elmondta, Szőnyi folyton jött-ment és állandóan telefonált. Fantasztikus arányérzékkel rendelkezett. Pontosan tudta, kire mennyi időt kell szánnia. Nem érdekelte ki jobboldali és ki baloldali. Vele kapcsolatban csak kellemes emlékei vannak. Sokat utaztak együtt Magyarországon.
A vetítés után Ötvös Anna beszélgetett a rendezővel. Ő maga is járt egyszer Szőnyinél, hiszen kutatásai Máraihoz kötődnek. A beszélgetést meglepetés követte. A Triznya-kocsma elengedhetetlen „kellékével“, rakott krumplival meg borral kínálták a közönséget. Ez a magyar étel egykor Rómában nyilván a magyar identitást volt hivatva erősíteni.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
