A március tizedikei budapesti, székely autonómia melletti tüntetésen egy tucatnyi felvidéki magyar is megjelent, hogy kinyilvánítsa egyetértését, emellett több községben kitűzték a székely zászlót.
Feltételezem, hogy nem csak komáromiak és izsaiak e kis csoportja érkezett a Thököly úti román nagykövetség elé szülőföldünkről, ám ennek felmérése nem állt módomban a helyszínen. Annyi azonban bizonyos, hogy történelmi esemény tanúi, sőt: alakítói voltunk.
Minden érző és gondolkodó magyar ember tudja: az adott körülmények között csakis az önrendelkezés kivívása állíthatja meg drámaian felgyorsult fogyásunkat, elszegényedésünket, nemzettudatunk egyre erőteljesebb elhalványulását. És azt, hogy ne vergődjünk újabb évtizedekig a ránk kényszerített hazugságokban.
A nemzet egységének helyreállítását, emelkedő pályára állítását szolgálnunk csakis egy általunk működtetett társadalmi létformával, az autonómiával lehet. Tudjuk azt is, hogy romlásnak indult nemzetünket alapjaiban újjáépíteni csak az egészséges ifjúság képes. Ezért volt öröm számomra, hogy a budapesti tüntetésen az idősebb vagy középkorú résztvevők mellett szép számmal akadtak fiatalok.
A megmozdulás hangulata a tiszta lelkiismeretből fakadt: együttéreztünk a székely testvérekkel, mert sorsuk hasonló a miénkhez, s mert csak az uniós törvények biztosította lehetőséget óhajtják megvalósítani – de most már teljes elszántsággal! – ősi szülőföldjükön akkor, amikor Európa számos országában évek óta működnek és békességet, jólétet eredményeznek az autonómiák.
Külön öröm volt számomra, hogy csoportunk nevében, György Mózes Árpád felkérésére Dudás Katalin, a Magyarok Szövetsége felvidéki közösségének komáromi elöljárója, az Egy Jobb Komáromért PK tagja szólt a megjelent székelyekhez, biztosítva őket szolidaritásunkról. Sámson Gizella, izsai énekes pedig énekével köszöntötte őket. Mint már annyiszor, most is példát mutatnak mindegyik határon túli magyar nemzeti közösségnek a székely testvéreink. Bízzunk benne, hogy elszántságuk bennünket, felvidékieket is ösztönöz és bátorrá tesz.
Befejezésül egy apró észrevétel: bármit írnak és mondanak a különféle hírközlő eszközökben, a tüntetők száma négy és ötezer között mozgott! Én ott voltam mindegyik békemeneten is, ezért tárgyilagosan meg tudom becsülni a résztvevők számát, ráadásul gyűlölöm a hazugságot.
Batta György, Felvidék ma
{iarelatednews articleid=”38389″}