A híres svéd filmrendező, Ingmar Bergman egyik filmjének címe: Csend. Bemutatja, hogy csend uralkodik vízszintes síkon: az embereknek nincs mondanivalójuk egymás számára. De függőleges vonalon is érvényes ez: az ember és az Isten között sincs kapcsolat. Ez a „néma Isten”, Bergman Istene. A mi Istenünk nem marad csendben. Ő megszólít.
Jézus meglátja az esélytelent, és megáll előtte
Ki ez a Máté? Meghívása előtt a másik nevét használta, a Lévit. A név héber eredetű. Magyarul annyit jelent, mint „körmönfont, dörzsölt”. A pszichológus lelkész Gyökössy úgy jellemzi: „egy komplexusokkal körülfont ember”. És Jézus meglátja ezt a körmönfont embert. Ez egy vámos. Akit mindenki utál. Az ilyen ember nem is lehet lelkileg igazán egészséges. Az Úr megáll előtte a vámasztalnál, és mélyen a szemébe néz.
A görög nyelvben három, látással kapcsolatos igét találunk: „rápillantani” – „nézegetni” – és „átható tekintettel belelátni”. Itt ez a harmadik ige található, ami azt jelenti: szíve mélyére tekint. Látja céltalan életét, reszkető szívét és azt, hogy milyen hallatlanul vágyódik valami értelmes életre.
A mai ember egyik nagy tragédiája, hogy alig talál olyan személyt, aki megállna előtte, aki érdeklődne iránta, aki ne fojtaná bele a szót: „Az semmi! Az én bajomat hallgasd meg!” – Meg sem tudunk állni embertársunk előtt, mert egyfolytában rohanunk. Olyanok vagyunk, mint egy fölhúzott motor, mint egy folyton pörgő búgócsiga. Azt hisszük, ha egy percre megállnánk, hát eldőlnénk. – Egy nagyvállalat vezérigazgatója élete felét repülőgépen tölti. Lelkesen beszámol eredményeiről. Végén halkan hozzáteszi: „Csak azt tudnám, minek! A kisfiamról meg azt sem tudom, hányadikba jár. Pedig mennyire igényelné, hogy leüljek mellé.”
Jézus Máté meghívásával buzdít minket is: álljunk már meg az emberek előtt, vegyük észre őket, különösen az esélyteleneket, szólítsuk meg, és próbáljunk értelmes célt tűzni eléjük. Ne hanyagoljuk el ezt a lélektől lélekig ható szolgálatot!
Jézus közösséget vállal a kiközösítettel
A vámszedőket nyilvános bűnösnek, hazaárulónak tekintették és messziről elkerülték a tisztességes emberek. Jézus ezzel szemben elment otthonába, asztalához ült a vámosnak, akivel senki sem akart közösséget vállalni.
Szent Ágoston azt írja: „Csak akkor tudok megváltoztatni valakit, ha elfogadom olyannak, amilyen.” Egy orvos csak azt tudja meggyógyítani, akit elfogad abban a betegségben, amiben van. Nem mondhatja: „Fúj, maga menjen innen, én ilyen beteggel nem foglalkozom. Magának fertőző májgyulladása van!”
Nem véletlen, hogy Jézus itt a farizeusok vádaskodására éppen egy orvosi szakkifejezéssel válaszol: „Nem az egészégeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” Pontos fordításban: „azoknak, akik rosszul érzik magukat”. Akik testileg vagy lelkileg betegek.
Jézus jó irányba fordítja meghívottainak képességeit
Máté mindent hátrahagyott, mindenről lemondott. Fölégette maga mögött a hidat. Fölmondott Heródes Antipásznak, leszámolt a római vámszedő hivatallal. A Jézussal való találkozás megfordította életét. Még a nevét is megváltoztatta: attól kezdve Lévi helyett a Mátét használta. Ez pedig annyit jelent: Isten ajándéka. A körmönfont, dörzsölt fickóból Isten ajándéka lett. Mindent hátrahagyott. Azaz mégsem. Két dolgot magával vitt új életébe. Magával vitte nyelvtudását. A szakemberek szerint ő maga fordította le evangéliumát arámról görögre. És vitte az írótollát, a pennáját. Amivel eddig az adósságokat írta, a vámcédulákat, statisztikákat. Írói tehetségét magával vitte új életébe, és kamatoztatta evangéliumának megírásakor.
Volt egy külföldi dalénekes, aki hátborzongató, életunt szövegeket írt és szörnyűséges dallamokat komponált hozzá. Hallgatóit depresszióba kergette. Amikor megtért, elkezdett evangéliumi témákra vonatkozó melódiákat szerezni. Az idegbajt okozó gitárt életadó gitárrá alakította.
Talán a mi életünkben is történt ilyen Jézussal való találkozás, megtérés. Új életünkbe vigyük át, ami érték volt a régiben. Talán műszaki képességünket… pedagógiai érzékünket… szervezői tehetségünket… vagy ki tudja, milyen értékünketvigyük át új életünkbe és kamatoztassuk Isten országának építésére.
Kérjük az Urat, álljon meg mellettünk, nézzen a lelkünk mélyére, lássa meg bennünk a sérült, céltalan lelket, vállaljon közösséget velünk, és ezáltal fordítsa meg a rossz felé haladó életutunkat. Mi pedig ígérjük, hogy tehetségünket, képességeinket országának szolgálatába állítjuk, és életünket Isten dicsőségére és embertársaink javára kamatoztatjuk.
Hajnal Róbert, Magyar Kurír
