Az 1989-es történelmi fordulat, az ú.n. bársonyos forradalom talán legnagyobb hazai vesztese az a Fábry Zoltán, aki a második világháború végétől egészen 1970-ben bekövetkezett haláláig a (cseh)szlovákiai magyarság szellemi vezéregyénisége volt: akit népének szeretete emelt e hatalmas erkölcsi elismerés magasába. Sorsom ajándéka, hogy élete utolsó négy évében gyakran megfordulhattam nála Stószon, általában Kolár Péterrel, aki az első színes fotókat készítette róla. (E látogatások emlékeit, és nagy szerelmével, Arató Máriával folytatott levelezését Színek Fábry Zoltán portréjához c. könyvemben közöltem Kolár Péter fényképeit felhasználva.) De mit tapasztaltam a közelmúltban, 43 esztendővel az író halála után, Stószon járva?
A legendás, lilára és fehérre festett ház árvaságát, a „világra néző stószi ablak” bezártságát. Mintha teljesen kitöröltük volna emlékeinkből Zoli bácsit, akihez hajdanán autóbuszokkal érkeztek tisztelegni a hálás magyarok, köztük sok-sok iskolás…Mintha elfeledkeztünk volna Illyés Gyula, Németh László vagy Czine Mihály stószi látogatásáról…Illyés Gyula vallja e találkozás kapcsán Az oltárőrző c. írásában: „…Ha indulhatna holmi boldoggá avatási per, hogy ki állt kegyünkben legigazolhatóbban már a földön, kortársaim közül bizony Stósz irányába szegezném az ujjam.
Él ott egy klasszikus európai, egy szentszagúan hű szabadsághívő.” És bizony, elfeledkeztünk Fábry életművének legértékesebb darabjáról, az Üresjárat c. naplóról is, melyet 1945 és 1948 között vezetett, amely jóval az író halála után került napvilágra,s melyet – tudomásom szerint – azóta sem jelentettek meg. Íme, két részlet ebből az értékes műből, melyet Repiszky Tamás adott közre. (A kassai születésű, de ma már Magyarországon élő
Repiszky Tamás Simainé Madzsar Lili unokája.
Simai Béláné rendezte át annakidején Fábry Zoltán könyvtárát a kitünő Szabó Ervin módszer szerint.) Íme, két idézet az Üresjáratból, 1947-es keltezéssel: „Ahogy Hitler gyilkosa volt Európának, úgy Sztálin Európája is csak a likvidálását jelentheti minden európai, tehát nyugati értéknek…A magyarság keleti származék nyugati orientációval, ám ma Kelethez akarják rögzíteni. 
Magyarország viszont csak mint a Nyugat szerves része létezhet és teremthet kultúrát. A szovjet történelem bűne, hogy megásta a magyar demokrácia sírját. A történelem viharaiban, a hatalmi érdekszférák összecsapásaiban az ember mindenkor vesztes. A (cseh)szlovákiai magyarság a cseh és szlovák sovinizmusnak, és az új, idegen militáns érdekeknek az áldozata.
A kitelepítések ördögi orosz terve mögött is egy nagyhatalom politikai sakkhúzásai rejlenek. A német kitelepítés orosz támogatással érthető: Oroszország így akarja Csehszlovákia halálos ellenségévé tenni Németországot, hogy Csehszlovákia kénytelen legyen orosz hátvédelmi politikát folytatni. És nem utolsósorban azért támogatja Oroszország a magyarok kitelepítésekor is Csehszlovákiát: minden oldalról körülveteti ellenségekkel. Ördögi terv, mely nem sikerülhetett volna, ha a csehek és a szlovákok nem vesztik el józanságukat.”
És még egy idézet a naplóból, amely sokak számára meglepő lesz. A rövid ideig kommunista párttag, és mindvégig baloldali Fábry Zoltán, aki a kisebbségek legnagyobb fegyverének a színtiszta erkölcsöt tartotta, ezt írja 1947-ben: „Minden más közösségi erkölcs eltörpül a jézusi mellett, mely a legtökéletesebb megoldás: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.
A másik keresztény axióma: békesség a jóakaratú embereknek. A hangsúly a jóakaraton van. A békéhez jóakarat kell, a háborúhoz c s a k akarat. A béke: másnak is a javát akarni.” Saját magunkkal szembeni, felbecsülhetetlen mulasztás Fábry Zoltán kirekesztése közgondolkodásunkból. Háza még nem omlott össze, az író emléke még él. Itt az ideje, hogy közkinccsé tegyük páratlan erkölcsét és rendíthetetlen magyarságát.
Batta György, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40750,40725″}
