Egy éve, 2012. szeptember 24-én írta alá a kisebbségi minimum néven is ismert, nemzeti alapértékeinkről szóló szlovákiai magyar alapdokumentumot a Híd, a Magyar Közösség Pártja, valamint a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala. Az aláírás apropóját a szlovákiai népszámlálás eredményei és a magyarság vészes fogyása, valamint a rossz társadalmi közhangulat szolgáltatták.
Az esemény széleskörű visszhangot váltott ki a társadalomban és politikai szinten is, hiszen először történt meg az MKP pártszakadása óta, hogy egy asztalhoz ült és közös nevezőre jutott az egymással kimondottan fagyos hangulatot ápoló két párt. Tették ezt az aláíró felek azért, hogy megfogalmazzanak egy olyan feltételrendszert, amelynek teljesülése elengedhetetlen a magyarság identitásának megőrzése szempontjából. Az alapdokumentum tehát egyfajta iránytűként volt hivatott szolgálni a jövőre nézve megmaradás és a gyarapodás érdekében. Az iratban a felek lefektették azokat a közös pontokat, feltételeket, melyek kiindulópontként szolgálhatnak a közösséget érintő problémákhoz.
Az alapdokumentum többnyire pozitív reakciókat kapott a közvélemény részéről, ugyanakkor a tartalmát és elfogadásának körülményeit tekintve kiváltottak kritikákat is. Az általános célkitűzés-csomagban több véleményező is fontos, vagy fontosnak vélt témákat hiányolt a lefektetett alapelvek közül – például az autonómia kérdését, vagy a történelmi sérelmek megoldásának bevételét a dokumentumba (mint a benesi dekrétumok). A kritikák másik fele arra irányult, hogy az elfogadott elvi csomag nem elég konkrét és nem tartalmaz cselekvési tervet sem, így a valóságban kevés érdemi következménnyel jár majd. Míg az alapdokumentumban felvetett problémákat a végtelenségig bővíteni lehet, az érdemi változásokat illetően elmondható, valóban van miben előrelépni.
Alap az együttműködésre
Ami az alapdokumentum általános, a megfogalmazott konkrétumokon túlmutató hatását illeti, egyértelműen pozitív fejleményként lehet értékelni, hogy a két párt kölcsönös kapcsolatai némileg mérséklődtek, oldódott a feszültség. Míg korábban a szlovákiai magyar választókat megszólító Magyar Közösség Pártja és a Híd gyakorlatilag nem is kommunikált egymással, a pártelnöki szintű megbeszélések óta már rendszeresebben sor kerül egyeztetésekre. A hangulat oldódását nem kizárólag az alapdokumentumnak kell tulajdonítani, nagyban hozzájárult ehhez az a viszonylagos nyugalom is, ami a dokumentum aláírása óta eltelt, választások nélkül zajló időszaknak köszönhető.
A pártokon átívelő megegyezés nem egy öncélú fejlemény, önmagában nem lehet a dokumentum értelme. A magyar közösség számára ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy a közösség egészét érintő kérdésekben a két párt, esetenként pedig támogatásképp mögöttük felsorakozva a társadalom további képviselői – köztük a civil szervezetek – egységet tudjanak felmutatni. Erre az egységre akadt is példa a későbbiekben, hiszen 2013 őszén a Dušan Čaplovič iskolaügyi miniszter által beharangozott reformok kapcsán az MKP, a Híd és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének oktatási szakértői is közös célkitűzéseket fogalmaztak meg.
Az oktatásügyi fellépéssel kapcsolatos precedens is rámutatott arra, az alapdokumentum léte önmagában is hasznos és vezethet konkrét együttműködéshez. Az egyes pártok és szervezetek a dokumentumra hivatkozva próbálhatnak szélesebb körű támogatást biztosítani a kezdeményezéseikhez, valamint továbbfejleszthetik annak egyes pontjait. Az alapdokumentum elveinek elfogadása jelenti például az az MKP számára a feltételt egy elnökjelölt támogatásához, a nyár folyamán a Híd elnöke is hasonló kritériumrendszer felállítását hozta kilátásba. A dokumentum felmerült hivatkozási alapként az autonómiatörekvések kapcsán, valamint a vasúti kétnyelvűséget tekintve is. Az alkalmazás és értelmezés terén akadnak eltérések is: míg az MKP hangsúlyosan az alapdokumentummal próbálja alátámasztani a kezdeményezéseit, a Híd kommunikációja arra az állításra épül, miszerint a párt korábban is a leírtak szellemében cselekedett és a későbbiekben is ehhez tartja magát. Miután a hasonló állításokat nehéz leellenőrizni, fontos, hogy az egyes célkitűzéseket konkretizáljuk, tartalommal töltsük meg és így egyértelműsítsünk.
Az alapdokumentumról– egy év múltán
A szlovákiai magyar alapdokumentumban egyszerre kaptak helyet olyan pontok, melyek nem konkrét vállalásként, hanem inkább szimbolikus, elvi állásfoglalásként értelmezhetőek, valamint konkrétabb alapvetések is. Szimbolikus, nehezen mérhető pontnak tekinthető például a dokumentum előszava, mely a magyarság részeként határozza meg a szlovákiai magyar közösséget. Szintén elsősorban elvi jelentősége van az alkotmányos egyenlőségre irányuló igénynek, melyet alkotmánymódosítással lehet elérni. Az intézményekre, kulturális és politikai vonatkozású jogegyenlőség bebiztosítása hosszú távú, módszeres előkészítést igényel, amely egyelőre nem kezdődött el.
Konkrétabb fejlemények történtek az alapdokumentumban lefektetett nyelvi egyenlőség terén. A magyar nyelvhasználat kérdése több téma kapcsán is felmerült, az utóbbi hónapok egyik kulcsfontosságú problémájává vált – legyen szó a kétnyelvűsítő civil aktivitásokról vagy a vasúti nyelvhasználatról. A nyelvi egyenlőség kivívása ezeken a részterületeken sem sikerült, vagy csak részben lehetett azt megvalósítani.
A vasúti kétnyelvűség kapcsán az alapdokumentum alkalmazásának nehézségei is világosan megmutatkoztak: míg elvi szinten az MKP, a Híd, vagy akár a Kerekasztal álláspontja azonosnak bizonyult, a gyakorlatban a javasolt megoldások eltértek és konfliktus is kialakult az egyes szereplők között. A dokumentum önmagában nem jelentett garanciát a konszenzusra és a közös fellépésre sem került sor. A Híd a községek kérvényezési hatásköreinek kibővítésében látta a probléma megoldását, az MKP és a Kerekasztal pedig kötelező érvényűvé tette volna a kétnyelvű vasúti feliratokat. A kérdésben érdemi egyeztetés és előrelépés nem történt, hiába az átlagon felüli politikai és civil szerepvállalás a téma kapcsán. Így továbbra sem történt előrelépés, ráadásul a közösség egy kollektív kudarcélményen is túlesett – márpedig Szlovákiában a helyi viszonyokat a jelenlegi feltételek mellett csak az összpontosított nyomásgyakorlással lehet megváltoztatni. A magyar nyelvhasználati lehetőségek a hivatalokban sem bővültek, a kormányhivatal szűkös lehetőségei, a kisebbségi kormánybiztos stratégiája, később pedig az A. Nagy László távozása utáni káosz is akadályozta a meglévő törvényes lehetőségek valós kihasználását.
A szlovákiai magyar alapdokumentum leszögezte, hogy a kisebbségnek szabadon, gyakorlatilag autonóm módon kell fejlesztenie kulturális és oktatásügyi intézményeit. A kulturális intézmények szerkezetére és működésére a tudásanyag hatékony átadása, cseréje, valamint a támogatások átláthatóvá tétele van a legnagyobb hatással. A kisebbségi támogatások átalakításáról huzamosabb ideje párbeszéd folyik, a kormány kisebbségi bizottságán belül egy munkacsoport is felállításra került, amelynek egyik feladata a támogatási rendszer megreformálása. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a Jogsegélyszolgálat révén részt vállalt egy feljavított rendszer kidolgozásában, azonban a kormánybiztosi poszt személyi változásai miatt ez a reform is késik, bizonytalanná vált. A kisebbségek részéről egyöntetű az igény egy igazságosabb támogatási rendszer iránt, amely átláthatóan és zökkenőmentesen működik. Sajnos a jelenlegi állapotok továbbra is kaotikusak, több szervezet évek óta problémákkal küszködik a kiszámíthatatlanul érkező pályázati támogatások miatt.
Az oktatási önkormányzatok kialakítása is a jövőbe nyúlik, a kilátásba helyezett iskolai reformok, a centralizáció és a kisiskolák létének bizonytalanná válása azonban közös nevezőre tudta hozni a Híd, a Magyar Közösség Pártja, valamint a szakmai szervezetek, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének képviselőit. Hosszú távon ki kell dolgozni egy szakmai tervet a szlovákiai magyar iskolák minőségének és fennmaradásának biztosítására, rövid távon pedig el kell érni, hogy a koncepciótlan reformok ne okozzanak felbecsülhetetlen károkat az oktatási rendszerben.
Az önkormányzatiság kapcsán érdemes megemlíteni, hogy szlovákiai magyar politikai körökben is egyre több szó esik nyíltan az autonómiáról. A jövő egyik nagy kérdése, hogy ez a kibeszéletlen téma milyen módon kerül be a köztudatba és társadalmilag szélesebb körben milyen fogadtatásra talál, hogyan lesz megalapozva és előkészítve. A régiók gazdasági helyzete kapcsán az aláíró felek kimondták, szükség van a magyarok lakta régiók gazdasági és szociális fejlesztésére. Egy évvel a dokumentum aláírása után is alapos átgondolásra és konkrétabb felvázolásra szorul, hogy rövid és hosszú távon milyen lehetőségek akadnak erre. November folyamán megyei választásokra kerül sor, ennek kapcsán is kiemelten fontos, hogy a magyar politikusok minél nagyobb arányban kerüljenek be a megyei képviselőtestületekbe, s konkrét elképzelésekkel rendelkezzenek arról, miként tudnak segíteni a déli régiókon gazdasági téren is. A magyarság mozgósítása ezen a voksoláson (is) kulcsfontosságú a megmaradás és a gyarapodás szempontjából.
Az alapdokumentum része az a célkitűzés, ami a kisebbségeket érintő kormányzati és parlamenti döntések meghozatalában való hatékony részvételt szorgalmazza. A megfelelő, együttdöntésben is részt vállaló intézmények kialakítása időt, megfelelő előkészítést és életképes koncepciókat követel. Sajnálatos módon egy év alatt nem sikerült tartalommal megtölteni és a szélesebb körű köztudatba eljuttatni azt az üzenetet, miszerint a kisebbségeket érintő kérdésekben a kisebbségek dönthessenek. A közeljövőben részben az önkormányzatiságról szóló nyilvános vita, részben pedig a kisebbségi biztos hivatalának sorsa mutathatja meg, milyen mértékű beleszólást kaphat a magyar közösség saját sorsának irányításába. Hasonlóképp, szükség van mind a pártok, mind pedig a civil szféra munkájára a nemzeti megértés és tolerancia légkörének kialakításában. Ezt a – jelenleg beteljesületlen – feladatot is feltétlenül számosítani és konkretizálni kell a közeljövőben, a lehetőségek függvényében.
Hogyan tovább?
Az alapdokumentum egyes pontjait megvizsgálva látható, hogy a megállapodásnak sajnos egyelőre nagyobb a szimbolikus jelentősége – az összefogás üzenete és sokszor az apropója –, mint a gyakorlati. Annak ellenére, hogy azonnali és rövidtávú eredményeket csak speciális esetben várhatnánk el az alapdokumentumban lefektetett vállalásoktól és elvektől (mint például a nyelvtörvény, vagy a véletlenszerűen felmerülő, nemzetiségi vonzatú problémák esetében), égető szükség van arra, hogy az egyes pontokat lefordítsuk a gyakorlatban is megvalósítható intézkedések, részintézkedések nyelvére. Közérthetőbbé kell tenni, milyen konkrét lépésekre van szükség a lefektetett elvek megvalósításához, ahogy a lehetőségek fényében is szükséges egy ütemterv kidolgozása. A dokumentumot aláíró pártok az utóbbi hónapokban felvázolták, milyen irányba szándékoznak elindulni: az MKP az autonómia témájának szélesebb körű felvetését és az önkormányzatiság alapelveinek kidolgozását ígéri, a Híd pedig saját stratégiai dokumentumot mutatott be a széleskörű nyilvánosságnak, amely több, a dokumentumban érintett pontot is kezelne. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala számára a legfontosabb feladat szintén az alapdokumentum tartalommal való megtöltése és számosítása. Különösen fontos, rövid távon is megoldandó feladat a szlovákiai magyar iskolarendszer állapotának feltérképezése és a minőségjavítás módjainak megtalálása, a gazdasági problémák feltárása és megoldások prezentálása, valamint a nyelvhasználat és nyelvi jogok bővítése.
Tokár Géza, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35733,35698,35803,35764″}
