A Komáromi Jókai Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház október 11-én mutatja be William Shakesperare A windsori víg nők című vígjátékát. Szikora János rendezésében, Kovács Yvette Alida jelmezeivel és díszleteivel, Szirtes Edina zenéjével hamisítatlan, vérbő reneszánsz komédiát láthatnak a nézők. Sőt, talán annál is többet.
(Fotó: Komáromi Jókai Színház)
Sir John Falstaff az angol irodalom – s talán az sem túlzás, hogy az egyetemes drámairodalom – egyik leghíresebb komikus szerepe. Shakespeare-nél két darabban találkozunk vele: a potrohos, korhely lovag előbb mellékszereplő a IV. Henrik című királydrámában, majd főszereplővé lép elő A windsori víg nőkben. A népszerű színházi legenda szerint az utóbbi darab egyenesen Erzsébet királynő megrendelésére született, aki szerette volna látni a lovagot szerelmesen.
A IV. Henrikben Falstaffot az ifjú trónörökös, Riki (a későbbi V. Henrik) víg kompániájának a tagjaként ismerjük meg: valamiféle furcsa, támogató, sosem ítélkező apapótlék a kicsapongó életű herceg mellett. Már rég eladta a lelkét az ördögnek, gátlástalan és opportunista, aki cinikusan, pontos érzékkel kommentálja a politikai machinációkat. Aztán a trónörökös felnő a feladatához, atyja segítségére siet az ellene lázadókkal szemben, elfoglalja az őt megillető helyet, Falstaffra pedig egyre kevésbé van szükség az új rendben.
(Fotó: Komáromi Jókai Színház)
Nők és férfiak, házasság, féltékenység, pénz, meg persze hazugságok és cselszövések, álruhák és szerepcserék minden mennyiségben: alaprecept egy Shakespeare-komédiához. Falstaff üres erszénnyel érkezik meg Windsorba, ahol gyorsan elterveli Fordné és Page-né elcsábítását, hogy általuk megcsapolhassa a módos férjek vagyonát. Gyakorlatilag azonos levelet ír a két asszonynak, de a csábítási terv dugába dől: valahogy mindig mindenki ott sertepertél a légyottok helyszínén, s a remélt hódításból végül nagy leckéztetés lesz. Röviden ennyi A windsori víg nők cselekménye.
Szikora János rendező és Selmeczi Bea dramaturg izgalmas kísérletre vállalkozott az előadásban: a IV. Henrik keretében, mintegy színház a színházban elevenednek meg A windsori víg nők mulatságos epizódjai. A két forrásból gyúrják össze Falstaff alakját, aki így nemcsak komikus figuraként jelenik meg, hanem esendővé és emberivé válik.
(Fotó: Komáromi Jókai Színház)
„Miért tudjuk Falstaffot megszeretni minden gazembersége, átlátszó kétszínűsége, gyarló emberi tulajdonsága ellenére? Azért, mert nem veszett ki belőle az álmodozás, a költészet képessége. Vagyis képes a hétköznapok silány valóságát költészetté nemesíteni. Az a valóság, amelyben Falstaff megszületett, rossz. Falstaff ebből a nyomasztó létből próbálja magát az álmai, a költészete révén szebbé hazudni. És a valóság szebbé hazudásának a képessége tulajdonképpen maga a színház. Ilyen értelemben Falstaff története egy kicsit a színház parafrázisává is válik” – mondja Szikora János, az előadás rendezője.
A windsori víg nők a Komáromi Jókai Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház koprodukciójában született meg. Falstaffot Gál Tamás alakítja, a komáromi társulatból szerepel az előadásban Mokos Attila, Kiss Szilvia, Balla Barnabás, Szabó Viktor, Bernáth Tamás, Béhr Márton, Nagy László és Németh Levente. A székesfehérvári társulatból Egyed Attila, Závodszky Noémi, Decsi Edit, Juhász Illés, Fehér Diána Aida, Andrássy Máté, Kelemen István, Kozáry Ferenc és Atlasz Barnabás erősíti az előadást.
(Komáromi Jókai Színház/Felvidék.ma)
