A Jókai-szobor alkotója 1894. október 20-án, 130 éve született Komáromban. Az évforduló napján a komáromi Iskola utcai plébánia falán felavatták Nagy János felvidéki szobrászművész alkotását, amely emléket állít Berecz Gyulának.
Szénássy Tímea, városi képviselő, a kulturális bizottság elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Többek között jelen volt és tiszteletét tette Kiss Róbert püspöki helynök, Fazekas László emeritus püspök számos városi intézmény, civil szervezet képviselője, valamint Keszegh Béla, Komárom polgármestere.
Szabó Csekei Tímea, a Duna Menti Múzeum művészettörténésze mutta be Berecz Gyula életét és munkásságát, aki épp ma, 130 éve született Komáromban Berecz Alajos Komárom vármegyei tisztviselő ás Girch Franciska gyermekeként.
Alapfokú tanulmányai elvégzése után a győri fa-és fémipari szakiskolában tanult tovább. Az első világháború alatt z orosz harctéren teljesített szolgálatot, ezért csak az 1919/20-as tanévtől kezdhette meg tanulmányait a budapesti Iparművészeti Iskolán.
1923-ban friss diplomásként tért haza szülővárosába, ahol ebben az évben alakult meg a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya, ismertebb nevén a JESZO., amely kiállítási lehetőséget és műtermet biztosított a fiatal tehetségnek. Berecz Gyula az egyesületnek, amely tanulmányutakkal támogatta, köszönhette, hogy eljutott Olaszország több városába is. A tanulmányutakon készült vázlatai már a temetők, síremlékek, emléktáblák iránti érdeklődését mutatja – jegyezte meg a művészettörténész, hozzátéve a síremlékszobrászat olyan művei jelzik keze nyomát a komáromi katolikus temetőben, mint a Krisztus-fejes sírkövek, valamint szülei (ezt a város nemrég restauráltatta) és a Kállay -család síremléke.
A Jóka- centenáriumi ünnepség alkalmából 1925-ben őt bízták meg a neves prózaíró mellszobrának elkészítésével. Az 190-as évek közepétől a Jókai Egyesület legjelentősebb vállalkozásáról, névadójuk szobrának létrehozásáról döntött. A döntőbíróság egyhangúlag Bereczet javasolta a szobor kivitelezésére – húzta alá Szabó Csekei Tímea.
A közadakozásból megvalósult bronzszobrot 1937. novemberében állították fel a Kultúrapalota előtt. Az alapkőletételnél az akkori csehszlovák miniszterelnök, Milan Hodza magyar nyelven köszöntötte a megjelenteket.
A szobor sikere népszerűvé tette alkotóját és további megrendelésekhez juttatta. 1940-ben a megye jeles szülötteit örökítette meg a Megyeháza számára. Bár a szoborportrékat 1945-ben a hatalomátvételkor eltávolították, a márványtalapzatok a mai napig a helyükön állnak a Megyeházán. A művészettörténész elmondta, a mellszobrok is előkerültek – arra várnak, hogy idővel legalább a másolataik visszakerülhessenek eredeti helyükre.
Kiemelte, a szobrászművész életművében jelentős helyet foglalnak el az első világáháborús emlékművek. Ő késztette a zsidó hősök emlékművét, amely ma a zsidó temető szertartástermében látható, de ő készítette a katolikus áldozatok emléktábláját a Szent András-bazilikában. Ezek mellett számos köztéri hősi emlékműve valósult meg Nemesócsán, Kezsegfalván, Megyercsen, , Udvardon és Diószegen.
A második világháborút követő események megváltoztatták a szobrász életét. Miután Komárom újból Csehszlovákiához került, több művét is eltávolították. 1948-ban a jobb lehetőségek reményében a ma már Budapesthez tartozó Árpádföldre költözött feleségével. De a várt remények nem igazolódtak be, úgy érezte, döntését „elpuskázta” – szülőhazájába már nem térhetett vissza.
A mindennapi élet nehézségei mellett romló egészségi állapota, valamint az erősödő honvágy jellemezte élete utolsó szakaszát. Hugainak írt levelében így fogalmazott: „…fáj a honvágy, úgy szeretnék hazamenni, a Tó utcai kis szobámban megpihenni!”
Ez azonban nem adatott meg neki – fogalmazott Szabó Csekei Tímea, hozzátéve, sajnos már nem láthatta a Szent András-bazilikában elhelyezett, általa készített stációit sem. Ahogy nem élhette meg a Jókai-sobor visszaállítását sem, mivel 1951. októberében elhunyt. A csömöri temetőben helyezték örök nyugalomra. Minr mondta, Komárom városa nem feledkezett meg szülöttéről: 1992-től Singellő városrészben a róla elnevezett utca őrzi emlékét, mától pedig emléktábla a plébánia falán.
Az ünnepi eseményen fellépett a Guadium vegyeskar, Nagy Ferenc pedig verset szavalt. Az emléktábla avatása mellett kültéri kiállítás is nyílt az Iskola utcában, amely két nyelven mutatja be Berecz Gyula életét, munkásságát.
Szalai Erika/Felvidék.ma