A Gloria Victis Polgári Társulás Visszatért a Felvidék és a második világháború felvidéki vonatkozásai címmel rendezett tudományos konferenciát november 29-én Révkomáromban. A Felvidék.ma is ott járt a rendezvényen.
Az idén januárban alakult szlovákiai bejegyzésű Gloria Victis Polgári Társulás azzal a szándékkal jött létre, hogy hozzájáruljon az első és a második világháborúval kapcsolatos tudományos kutatások eredményeinek megismeréséhez, és lehetőséget biztosítson ehhez hasonló szakmai konferenciák megszervezésére – mondta portálunknak Petheő Attila. A civil szervezet elnöke hozzátette: a társulás ezenfelül világháborús emlékeink, emlékhelyeink ápolását is kiemelt feladatának tekinti.
Dr. Szakály Sándor, az MTA doktora, Az első bécsi döntés és a felvidéki bevonulás címmel tartott előadásában az akkori magyar politikai elit lehetőségeiről és kényszerpályairól is szólt. Elmondta: az első világháborút lezáró békeszerződések nem teremtettek tényleges békét Európában. Ennek felülvizsgálatát ezért már a harmincas években felvetették a nagyhatalmak, köztük Nagy-Britannia és Franciaország is. Kiemelte: ebben az időben Csehszlovákia rendelkezett Közép-Európa legkorszerűbb haderejével. A békés úton történő magyar-csehszlovák határvonalaknak az újrarajzolására tett kísérletek tehát csehszlovák szempontból azt jelentették, hogy Benešéket szövetségeseik cserbenhagyták.
A történész kitért arra is, hogy a bécsi döntést megelőző müncheni egyezmény után a magyar külpolitika, amely egyébként a magyar társadalom egészével összhangban Trianon óta mindvégig revizionista maradt, egyre „hangosabban” kívánt érvényt szerezni területi követeléseinek. Mint ismert, a müncheni egyezmény úgy fogalmaz: a határokat a két fél egymással rendezze. 
A megállapodás azonban nem jött létre. Így a magyar diplomácia a nagyhatalmakhoz fordult a kérdés rendezésének ügyében. Nagy-Britannia és Franciaország azonban a döntést rábízta az arra érdekeltebbekre: Olaszországra és Németországra. A magyar királyi honvédség csapatainak felvidéki bevonulása nem járt harcokkal, és a korabeli filmkockák által megörökített eufória nem a Horthy-rendszer propagandájának része volt, hanem a lakosság valós érzéseit tükrözte – magyarázta Szakály Sándor hozzátéve: az első bécsi döntés széles nemzetközi egyetértés mellett született meg.
B. Stenge Csaba az ún. Malá vojnáról, a bécsi döntést követő magyar-szlovák határkonfliktusokról tartott előadást. A Tatabányai Levéltár igazgatója úgy véli: az 1939 márciusában történt események hadtörténeti szempontból kevésbé vizsgált területe a történettudománynak. Hozzátette: még az is vizsgálat tárgyát képezi, hogy egyáltalán háborúról, vagy csupán határkonfliktusról van-e szó.
A történész véleménye szerint az utóbbiról, még akkor is, ha a magyar csapatok előrenyomulásában az önállónak nevezet szlovák állam függetlenségének veszélyeztetését látta. Ezt erősíti az a tény – fogalmazott B. Stenge Csaba – hogy a két ország nem üzent hadat egymásnak és a diplomáciai kapcsolataikat sem szakították meg egymással.
A Malá vojnának nevezett konfliktus Kárpátalja elfoglalását célzó hadműveletek záróakkordjának tekinthető, és a magyar csapatok Németország hallgatólagos hozzájárulását bírva viszonylag gyorsan eldőlt. Ennek legfőbb okait az akkor szerveződő szlovák hadsereg gyengeségében, felkészületlenségében keresendők. A konfliktus azonban a két ország viszonyát jelentős mértékben elmérgesítette – jegyezte meg a történész.
„Rongyos” akciók az első bécsi döntés árnyékában címmel Dr. Horváth Csaba ismertette a Rongyos Gárda néven ismert magyar félkatonai szervezet csehszlovákiai „aknamunkáját”. A hadtörténész kiemelte: a polgári ruhát viselő, önkéntesekekből álló csapat jól megtervezett, katonai akciókat végrehajtó „különítménye” volt a magyar honvédségnek – hivatásos katonai vezetéssel.
Feladatuk volt, hogy feltérképezzék a csehszlovák haderőket, annak gyenge pontjait és különböző információkat gyűjtsenek a határ túloldalán. Hírszerző és felderítő feladataikon túl azzal bízták meg az egység katonáit, hogy forradalmi hangulatot és társadalmi zavargásokat szítsanak a csehszlovákiai magyar lakosság körében, ezzel is elősegítve a közigazgatás megbénítását és a magyar honvédcsapatok esetleges sikerét, bevonulását – fejtette ki.
A révkomáromi Pokol Hotel konferenciatermében tartott rendezvény további részében Maruzs Roland Meskó Tibor hadnagy végzetes „magánakcióját”, a kacagópusztai támadás hadi eseményeit ismertette nagy részletességgel. Dr. Kovács Vilmos a második világháborúban szolgált komáromi katonákról, Dr. Reszegi Zsolt a Szent László hadosztály Ipoly és Garam-menti harcairól, és végül Illésfalvi Péter a felvidéki országrész katonai veszteségeiről, valamint a Szlovákiában található magyar hadisírokról tartott előadást.
Felvidék.ma
