A kassai hadtestparancsnokság épületében a Kelet-szlovákiai Múzeum (KSZM), a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Kassai Polgári Klub (KPK) nyitotta meg december 4-én A restaurátor-művészet titkai című kiállítást. Február 2-ig látogatható.
Felhangzott a Múzeum hívójele és a kisszámú közönséget Pollák Róbert, a KSZM igazgatója és Palencár-Csáji Ildikó, a KPK vezetője üdvözölte, majd Csáji Attila, az MMA alelnöke nyitotta meg a kiállítást.
Pollák elmondta, amikor helyet kerestek a kiállításnak a gótikát, reneszánszt és barokkot bemutató tárlat mellett találtak neki méltó helyet, amely az évszázadok művészetét mutatja be. Amit a magyarországi restaurátorok tudnak, most háromdimenziós tárgyak formájában is megtekinthetik az érdeklődők.
Csáji Attila gyermekkori emlékeihez tért vissza, amikor a Kálvária-domb alatt a Kölcsey utca (ma Jur Hronec nevét viseli) húzódott. „Egy csendes, nyugodt utca, benne a 81-es számú kertes ház, ahonnan mint gyerek – újra és újra – a világ felfedezésére indultam. Egy szeles napon, kabátomat kitárva, mely szinte vitorlaként vitt magával, sodródtam lefelé egyre lejjebb, majd ide érkeztem, erre a sarokra, ahol ez a múzeum áll. Mintha a szél irányított volna, vitt egyre beljebb és beljebb a város szívébe. Valahol az Orbán-torony mellett, a Dóm közelében álltam meg. Talán a szél is alább hagyott, vagy a látványtól gyökerezett földbe a lábam – álltam ott döbbent csodálattal a hatalmas épület dúsan faragott kapuja előtt, és ámultam a különös alakokon. Itt Kassán csodálkoztam rá azokra az értékekre, melyek közös kulturális kincseinket jelentik, s melyek Kárpát-medencei közös múltunkban gyökereznek, ahogy Rudolf Kučsera, a kitűnő cseh történész írja – abban a Magyar Királyságban, amely az autonómiák példamutató hálózatát hozta létre Európában. Jól eső érzés, hogy erre egy cseh történész hívja fel a figyelmet.
Itt Kassán ölelt először magához a jelenből a messzi múltba visszanyúló időfolyamat, amit történelemnek nevezünk.
Itt szívtam magamba a környezet értékeinek megőrzési igényét, nemcsak az épített környezetét, hanem annál jóval szélesebb körűt.
Így nyugodtan mondhatom, hogy gyermekkori kassai éveim is hozzájárultak ahhoz, hogy amikor Szentkirályi Miklós, a budapesti Szépművészeti Múzeum kitűnő restaurátora ennek a kiállításnak az ötletével felkeresett – nyitott kapukat döngetett – s magától értetődő természetességgel vállaltam támogatását.”
A Magyar Restaurátorok Egyesülete és a Restaurátorok Kamarája (Komora reštaurátorov) rendkívül fontosnak tartja a közös örökség védelmét és megőrzését. Ennek érdekében folytatódik együttműködésük.
Végezetül köszönetet mondott a szervezőknek és külön Szentkirályinak.
Majd Szetkirályi Miklós, az MMA tagja köszöntötte a jelenlevőket. A két szakmai egyesület vallja, hogy a műalkotások a nemzeti és európai kultúra értékes örökségei és e kultúrák számtalan kapcsolódási pontját teszik láthatóvá. Ezek kutatása, feldolgozása, megőrzése és átörökítése közös érdek. „E célok megvalósítása érdekében szorgalmazzuk a kulturális örökség állagának megóvásához, konzerválásához, restaurálásához szükséges személyi, anyagi és technikai feltételek kialakítását, elsőbbséget biztosítva a legmagasabb képzési rendszerek megvalósításának.” – szögezte le a restaurátor.
Mindkét előadó hangsúlyozta, hogy „A rendkívül gazdag és rendkívül veszélyeztetett műtárgyállomány az európai kulturális identitás sarokköve, egy olyan identitásé, amely tiszteletben tartja a nemzeti és regionális sokszínűséget.” Ezt a megállapítást a két szervezet által megkötött szerződés is tartalmazza.
Majd bemutatta a tárlatot.
Ez a poszterkiállítás néhány megvalósult restaurátori feladatot mutat be. A többszáz éves falfestményeket. Csodálatosan faragott, aranyozott liturgikus templomi berendezések és barokk oltárképek restaurálását. „A Tiziano-festmény kalandba illő kutatási eredményeiről, Munkácsy Mihály híres Krisztus-trilógiájának debreceni kiállításáról. A kisszebeni plébániatemplom egykori gótikus szárnyasoltárának embert próbáló restaurálásáról, a máriapócsi ikonosztáz kutatásainak és restaurálásának eredményeiről, amelyek mind-mind örökségünk közös gyökereit igazolják.”
A tárlat bemutatja azt a szerződést is, melyet a két szakmai egyesület kötött. Szentkirályi mosolyogva mondta, az elején a szlovák oldalon senki sem volt hajlandó azt aláírni, de azután megtört a jég és 2002-ben mégis aláírták. Ez a szerződés a szakmai kapcsolatok ápolását és az együttműködés, valamint tapasztalatcserét teszi lehetővé.
A kiállításon, mely két helyiséget foglal el, gótikus szobrokat Szepesszentandrásról, oltárokat, keresztelőmedencét, kassai miseruhát, kovácsoltvas ajtót és szentségtartó-rácsot, 14. századi altöttingi Madonna másolatát láthatjuk. A bemutatott tárgyak egy jelentős része a mai Szlovákia területén készült.
A kiállítás február 2-ig látogatható.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek Képgalériánkban ITT>>>
{phocagallery view=category|categoryid=1382|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
