Magyarságunkért folytatott küzdelmünk során az emberben néha felvetődik a gondolat: „Megéri –e a küzdést, másokkal való civakodást, a szüntelen elénk táruló nehézségek legyőzését, a belefektetett hitet.
Lelkünkből feltörő hittel vallom: Megéri küzdeni, még ha a világ, mely most álmát alussza, meg nem értéssel, merő közönnyel tekint felénk. Mert nem az egyéni siker elérése kell, hogy legyen tevékenységünk mércéje, hanem közösségünk továbbélése legyen a tétje.
Ébren álmodva, hitünk akarattá, akaratunk kitartássá nőtt. Így jött létre az I. Csodaszarvas Rovásíró Tábor, amit két felvidéki polgári társulás: a Palóc Társaság, és a Honti Corvin Kör indított útjára. Megvalósítására július első hetében került sor a festői környezetű Kovácspatakon . A táborban mintegy 31 gyermek vett részt öt táborvezető felügyeletével. A táborlakók nagy százaléka Felvidékről jött, viszont örömünkre szolgált, hogy Magyarországról is érkeztek szép számmal.
A tábor első napján különböző játékokon keresztül megismerkedtünk egymással. Délelőtt megtörtént a gyermekek csapatokba osztása, illetve korosztályok szerinti csoportosítása. A mintegy hat csapat (Hunor, Magyar, Nimród, Koppány, Levente, Botond) különböző versenyeken, bizonyította tudását, rátermettségét, ügyességét. Kiemelkedő hangsúlyt fektettünk, hogy ne egymás ellen versengjenek, hanem a feladatokon, programokon keresztül egységgé, közösségé kovácsolódjanak. Az első feladat mindenki számára az volt, hogy saját pólójára megfesse a tábor jelképét, a Csodaszarvast. Kora este Szakács Gábor,a Forrai Sándor Rovásiró Kör elnöke tisztelte meg jelenlétével táborunkat, aki a rovásírás terjesztésében feleségével, Friedrich Klárával történelmi munkát végeztek- végeznek. Legújabb megjelent lemezükből, a Rákóczi él-ből kaptunk ízelítőt. A hangulat egyre emelkedett, majd a Rováshimnusz hallatán mindannyian felállással tisztelegtünk. Este mindenki a saját maga sütötte szafaládéját vacsorázta meg.
Másnap reggel testedző tornával indítottuk a napot, amit szigorú szobaszemle követett. A délelőtt folyamán megtekintettük a Kovácspatakhoz közeli Helemba – „zsákfalu”- nevezetességeit. A táborlakók egyrészt idegenvezetőnknek, Peck Otíliának köszönhetően számos érdekességet megtudhattak a faluról, másrészt a csapatok néhány elrejtett boríték megtalálása és az abban rejlő szöveg elolvasása után további fontos információkhoz juthattak. Később versenyfeladatok megoldásával visszaidéztük a Helembán történt eseményeket és a kapott információkat. Délután a csapatoknak a közeli erdőségekben akadályversenyen kellett bizonyítaniuk rátermettségüket.
A következő napon Farkas Zsolt, református lelkésznek köszönhetően a gyerekek megismerkedhettek őseink ősi harceszközével a nyíllal, s annak használatát a gyakorlatban is kipróbálhatták. A gyakorlást egy vidám fürdőzés követte a helyi strandon. Ebéd után a helyi erdésszel bebarangoltuk a Burda- hegység egy részét. A több kilométeres túra után egy kicsit elnyűtten érkeztünk vissza a táborba. A pihenést követően játékos formában rovásírásismeretekkel gyarapodhattak a táborlakók. Késő este a legmerészebbek bátorságpróbán vehettek részt. Ez abból állt, hogy egyénenként egy kijelölt úton kellett végighaladniuk, s csak a megadott feladatok sikeres megoldása után mehettek tovább a célig.
Pénteken az előző napok alatt felhalmozott rovásismereteket és gyakorlati tudnivalókat ismételtük át, illetve újabb ismeretekkel egészítettük ki. Ezt követően az elméleti és a gyakorlati részből egyaránt rovásíráspróbákra került sor. Ennek kiértékelése az esti rovásírás-avatáson történt meg, ahol a rovásírócsapatok jutalomban részesültek. Örömmel tapasztaltuk, hogy mindenki megértette a csapatmunka, az együvé tartozás fontosságát, felfedezte a közösségi játékok szépségét és izgalmát. A szervezőket felettébb megnyugtatta, hogy az egyének közti versengésnek nyoma sem volt.
Zárszóként, avagy utolsó gondolatként megjegyzendő: ,, Szikrát vetettünk, s hogy idővel mit aratunk, egyrészt a saját kitartásunkon, másrészt a segítő kezek meglétén fog múlni. Valljuk, hogy amíg lesz hit, akarat, kitartás és szív, mely ezeket összekovácsolja, addig tesszük amit kell!
Ezúton is köszönet a táborvezetőknek: Balogh Andreának, Bodon Juditnak, Mészáros Ildikónak, Salgó Gabriellának, továbbá minden áldozatkész szülőnek és helyi segítőnek a segítségéért.
Köszönjük Z. Urbán Aladárnak, a Palóc Társaság vezetőjének, Szakács Gábornak és Friedrich Klárának a Kárpát – medencére kiterjedő rovásírásversenyek megálmodóinak támogatását, s hogy általatok a tanítványokból tanítók lehettünk.
Mészáros Attila
