Július első hétvégéjén rendezték meg a hagyományos, Pató Pál nevével fémjelzett kulturális fesztivált Szőgyénben.
A magyarszőgyéni temetőben nyugvó Pathó Páll (így írta a nevét), Esztergom vármegye alszolgabírója, a község jegyzője ugyan a szomszédos Muzslán született 1795. június 7-én, de Szőgyénben jegyzőként működött, ahol családot alapított, és 1855. április 28-án bekövetkezett halálával végső nyughelyet talált.
Az évszámokat tekintve Pató Pál úr 230 éve született, és 170 évvel ezelőtt tért meg a Teremtőhöz.
A szőgyéni Pathó Páll alszolgabíró, jegyző, nemzetőrkapitány nem tudni, azonos-e a Petőfi által megénekelt nemessel, azzal a Pató Pál úrral, aki szívesen halogatta a teendőit és a kapkodás helyett ráérős életet élt, ám a szőgyéni önkormányzat mégis az ő nevének égisze alatt rendezi meg évente a nyári kulturális találkozót.
Az esemény az idei évben a Szőgyéni Tájház és Régészeti Múzeum portáján lelt otthonra, mivel a község főterén található kultúrház külső felújításnak munkálatai nem tették lehetővé a hagyományos helyszínt.
A rendezvény gazdag programmal várta vendégeket. Mintha csak Pató Pál úr születésnapjára gyülekezett volna a szépszámú közönség, a helyiek, a tágabb régióból és a határon túlról érkezők, hogy az autentikus helyszínen részesei legyenek annak a műsorfolyamnak, mellyel a szervezők igyekeztek megidézni Pató Pál úr világát.
Méri Szabolcs polgármester ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta: „Ez a nap kivételes a számunkra, mert a mai napon még Pató Pál úr is felkelne a hűs diófa alól, hogy együtt vigadjon velünk.
Ma nem halogatunk, ma ünneplünk, találkozunk, nevetünk, muzsikálunk, jókat eszünk és iszunk, és ami a legfontosabb, együtt szórakozunk.
Pató Pál úr bizonyosan tudta, hogy az életen nem végigrohanni kell, hanem kiélvezni minden pillanatot. A róla elnevezett fesztivál nemcsak a programokról, finom falatokról szól – hanem rólunk. Rólunk, akik ebben a községben élünk, hazajövünk ide, őrizzük a múltat, miközben építjük a jövőt. Mert Pató Pál uram példája azt is tanítja nekünk, hogy nem baj, ha olykor lassabban haladunk, a lényeg, hogy jó irányba menjünk és élvezzük az utazást” – mondta a polgármester.
Jókedvből és vidámságból volt bőven a nap folyamán. Elsőként a „parasztolimpiának” elnevezett mókás vetélkedőre került sor, ahol öt csapat mérte össze ügyességét és leleményességét, a helyi, a tatai és a budapesti felállású vidám résztvevőkkel.
A látványkonyha igazi gasztronómiai kalandra hívta a vendégeket. A 8 Régió Magyar Gasztronómiai Egyesület mesterszakácsai élőben mutatták meg kreativitásukat.
A tűzhely mögött olyan nagy nevek sorakoztak, mint Varga Károly, az Egyesület elnöke, világbajnok séf, Pásztornyicki László alelnök, mesterszakács Kárpátaljáról, és nem utolsósorban a szőgyéni Bottyán Szilvia, a párkányi vendéglátás gyakorlati oktatója, aki diákjaival sorra aratja a sikereket a gasztronómiai megmérettetéseken.
Ami a séfek keze nyomán terítékre került, nem volt egyéb, mint Pató Pál úr kedvenc ételei, egy kis csavarral, izgalmas köntösben, a hagyomány és a modern konyhaművészet remekeiként. Smidt Veronika, a látványkonyha háziasszonya bevezetőjében hangsúlyozta: „A mai nap főszereplője a Petőfi által megénekelt Pató Pál úr, akin keresztül a költő nem csupán egy embert ábrázolt, de egy egész látásmódot és érzésvilágot mutatott be. Ám az idők változnak és mi is velük változunk.
Mert Szőgyén nem a halogatásról szól, hanem a haladásról, az összefogásról, a lendületről és a cselekvésről, a hagyományok újraértelmezéséről, nem felejtve a múltat és belőle építve a jövőt.
Ahogy a konyha ízei is időtlenek, de mégis újra és újra megszületnek, így válik Szőgyén is a régiből új, élő, pezsgő közösséggé.”
A látványkonyha sikeres programja a házi rétes nyújtásának bemutatásával ért véget, amikor Koncser Erika sütőasszony varázsolta a közönség elé az illatos, hajszálvékony, fehér abroszon elterülő, elnyúló rétestészta látványát és mindazt a fortélyt, amitől a végeredmény felejthetetlenné válik a kóstoló számára. Volt meggyes, túrós és mákos rétes, de kínáltak más szőgyéni jellegzetességeket, ilyen volt a szőgyéni kemencés lepény, a szőgyéni kúcsos és lagzis kalács is.
Az ízek világát a kultúra világa követte. A színpadon megelevenedett a „Petőfi hagyatéka” című irodalmi összeállítás, mely a szőgyéni paraszti világba varázsolta a költő életét Nothart Erika magyar szakos tanár tolla nyomán és volt tanítványainak előadásában.
Az irodalom területén maradva a füleki (Budapesten élő) Varga Benedek slam poetry előadásának tapsolhatott a közönség. Az előadásforma egy élőben előadott költészeti stílus, ahol a költő saját verseit tolmácsolja.
A műfajra jellemző a kötetlenség, a modern témák, a nyílt beszéd és a zene nélküli előadás, mindez hűen tükrözte a felvidéki magyar ember mindennapjait, és Pató Pál úr nyugalma nyomán a csönd varázserejét.

A Szent Mihály-templom kertjének csöndje várta a képzőművészet kedvelőit (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A helyi tanintézmények növendékei ugyancsak színpadra léptek, bemutatva ügyességüket, de szerepelt a Szőgyéni Dalkör, míg a Szőlővirág énekes lányai a 70-es évek magyar slágervilágát idézték meg, és volt táncház is a párkányi Pásztortűz táncosaival.
Tárlatvezetéssel kerültek bemutatásra a különböző helyszínek látnivalói, a százéves tájházi porta és a húszéves működésének fotókiállítása, a régészeti múzeum, a Szőlő útja című helytörténeti kiállítás, és a Szent Mihály-templom kertjében felállított Szőgyéni Galéria művészeti alkotásai.
Népszerű volt még Kádár Ferkó Fotószínháza, a gyereksarok, az ugrálóvár, az arcfestés, a kézműves és termelői vásár, illetve az esztergomi kisvonat, ami folyamatosan körbejárt a falu utcáin.
A kora esti óráktól a zenekarok foglalták el a színpadot. Koncertet adott a Varjos, a Mona Lisa Smile zenekar, Radics Gigi, végül pedig DJ Kovács szórakoztatta hajnalig a közönséget.
A rendezvény alkalmából a községbe látogatott a tatai testvérváros polgármestere, Michl József, a Tatai Nyugdíjasok Klubjának ötvenfős tagsága, valamint a csehországi Bystřice és a lengyelországi Pińczów testvérvárosok küldöttsége.
Így történt, hogy Pató Pál úr falujában ezen a napon félretették a gondokat, melyek helyébe a jókedv, a móka, a szórakozás, a különleges ételek kóstolása lépett,
az „ej, ráérünk arra még!” Petőfi által leírt jelmondat jegyében.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma