Szeptemberben, az Ars Sacra Fesztivál keretében egy fotókiállítás megnyitására kértek fel. Szívesen tettem eleget, hiszen a képíró Puchard Zoltán, kedves barátom volt. Magam is többször megtekintettem a kollekciót, s vállaltam felügyeletet is a tárlaton.
Az ott töltött órák alatt eljátszottam a gondolattal, milyen zeneműveket válogatnék egy-egy fotóhoz. Nem új keletű az ötlet, Muszorgszkij Az egy kiállítás képei című zongoradarabját festőbarátja, Viktor Hartmann képei ihlették. Meg kell jegyeznem, hogy apai ágon számos Hartmann volt a családunkban, így megvolt nekem is a motiváció.
A látogató először egy orvietoi szerzetesközösségbe csöppen.
Az atyák vidáman mulatják az időt. Néhány éve magam is jártam Orvietoban, sajnos meg is büntettek egy közlekedési vétség után. Az ősi város számos szülöttjére lehet büszke, közülük is kitűnik Erminia Frezzolini énekes, aki a XIX. század elején Donizetti és Bellini operákban aratta legnagyobb sikereit. Később nevéhez fűződik két Verdi opera bemutatója: 1843-ban a Lombardokban, rá két évvel a Giovanna d’Arcoban (Jeanne D’Arc) lépett színpadra. Sajnos nem maradt fenn a hangja, de pályatársai nagyon lelkesedtek érte. Talán Donizetti Lammermoori Lucia őrülési jelenetét tenném fel a korongra.
Egy etióp hölgy fotójához Goldmark Károly Sába királynő című operájából válogatnék részletet.
Sába királynője a legenda szerint Etiópia uralkodója volt, aki egyszer felkerekedett, hogy megismerje a bölcsességéről híres Salamon királyt. A két uralkodó között érzelmi szálak is szövődtek, így a legenda szerint I. Menelik, Etiópia első császárának ereiben Salamon vére is buzgott. Az opera Goldmark legismertebb alkotása, ebből a híres bevonulási indulót idézném.
Következő két kedves fotóm a Csíkzsögödi feszület és az Odesszai labirintus hite című kép: mindkettőnek megdöbbentő a megvilágítása. Milyen zenét ajánlhatnék hozzájuk? Haydn Krisztus utolsó hét szava a keresztfán című művét választanám. Évekkel ezelőtt jártam abban a cadizi templomban, az Oratorio de la Santa Cuevában, aminek megrendelésére komponálta az oratóriumot az osztrák szerző. A művet – a szerző eredeti szándéka szerint – nagypénteken szokták előadni. A Bevégeztetett tételt hallgatnám a fotókat szemlélve.
A kiállítás utolsó két képe egy burmai templom és naplemente: érzékletesen mutatja, hogy hogyan szakad le az est az Egyenlítő vidékén.
Zenét választani hozzá nem könnyű feladat. Még Ázsiában, egy koncerten ismertem meg Somtow Papinian Sucharitkul thai zeneszerző nevét. A komponista az irodalomban is jártas volt, számos horrorisztikus könyvvel borzolta az olvasók idegeit. 2013-ban viszont a Siami Opera mutatta be Suriyothai című operáját, ami a burmai-sziámi háború idején játszódik a XVI. században. Az esti idillhez ugyan nem illik, de itt is zenekari részt választanék, a Burmai indulót.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
