A H-M-P-M-H alapú protestáns csodamodell
Előző cikkünkből (Protestáns eleink világformáló szellemi, gazdasági, szociális fejlesztő hatásairól) nyilvánvalóvá vált, hogy a reformáció századát követően az 1800-as évek közepéig töretlen és rohamos gazdasági fejlődés volt tapasztalható az európai protestáns országokban. Ennek a fejlődésnek a hátterében a nemzetközi összehasonlító kutatások alapján egyértelműen a sola fide, egyedül hit által, Isten kegyelmével és erejével működő gazdaságszemlélet állt. Ez lelkileg-mentálisan új hozzáállást jelentett földhöz, tulajdonhoz, pénzhez, munkához. A munkát hétköznapi istentiszteletként szemlélték (ora et labora – imádkozzál és dolgozzál), a takarékos, puritán, felhalmozó, „skót” életvitel nemzetközi protestáns sajátosság lett. Emögött az a gyülekezeti hitéletben és a kátékban, felekezeti hitvallásokban állandó megerősítést kapó protestáns szemlélet is tengelyélmény volt, hogy egész életünket hálából Istennek szenteljük, a kálvini és lutheri teológia értelmében minden hívő ember egyetemes papsága dinamikus, innovatív erőt jelentő újdonságával.
Ezt nevezhetjük wittenbergi-genfi modellnek, aminek alapképlete: H-M-P-M-H, azaz hála, munka, pénz, munka, hála. Ez a protestáns polgárosodás társadalmi alapképlete is lett. Az arisztokrácia képlete más volt: P-BM-P, tehát a vagyonos rétegek pénzüket befektették birtokba, iparosításba, kereskedelembe, később bankokba, s ez termelte az újabb pénzt. Másik cikkben majd visszatekintünk a bibliai gazdasági képletre, ami a protestantizmusra is erősen hatott, onnan ered a H-M-P-M-H, tehát: hála-munka-pénz-munka-hála modell. Most röviden ezzel a wittenbergi-genfi modellel annyit jelzünk, hogy a magyar protestáns peregrinus diákok, akik századokon keresztül az egyre magasabb fejlettségű protestáns országokban tanultak (Svájc, Hollandia, Németország, Anglia, Skócia, Skandinávia), hazahozták a H-M-P-M-H gazdaságerkölcsi szemléletet és gyakorlatot, s megpróbálták hazai, erdélyi viszonyokra átültetni. Óriási hatással volt a magyar stipendista diákokra ez a virágzó protestáns városokat, országokat felépítő gazdaságszemlélet. Ez alábbi, személyes tapasztalatokban, benyomásokban egy életre bennük maradt modell hazatérésük után akár még a szószéki szolgálatokban, prédikációkban is meg-megjelent, egyre több gazdag paraszti családot, polgárokat, mestereket indítva a hála-gazdaság, a puritán, felhalmozó, takarékos életmódja felé.
A hét, nyugati protestáns területen elterjedt motívumerő, ami itthon is tovább gyűrűzött erősebb-gyengébb, tudatosabb vagy csak személyes élménynarratívák formájában, a fenti ábrán felülről lefelé haladva így jelenik meg: 1. a vallásszabadság (religious freedom); 2. a nevelés (education); 3. a munkaerkölcs (work ethic); 4. a vállalkozókészség, vállalkozói kedv ébresztése (entrepreneurship); 5. a szociális, vagy közösségi etika normarendszere (social ethic); 6. a civil társadalom területe (civil society); 7. szervezeti változások (institutional changes). Némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy századokon keresztül a protestáns országok gazdaságának központja nem a gyár, a föld, a hitelintézet, az uzsorás volt, hanem szellemi-lelki központként a templom, a gyülekezet, az egyház.
Magyar protestáns gazdaságtörténeti, gazdaságszemléleti példák
Szenczi Molnár Albert (1574–1634), Kálvin nagy művének, a Keresztyén vallás rendszerének (Institutio) első fordítója, a Discursus de summo bono (Diskurzus a legfőbb jóról – 1630) teológusa a genfi modellt hozta haza. Gazdaságetikája: a pénzt munkával kell keresni. Ennek alapképlete: H-M-P-M-H, azaz nem szabad mások kárára gazdagodni. Nem a P-M-P az emberséges modell. A gazdagodás ugyanis Isten áldása, hálával tartozunk érte, de lehetséges megelégedés a kevéssel is. Protestáns erények: erkölcsös munka + mértékletesség.
Laskai János (1605–?) a holland modellt hozta haza, Justus Lipsiusnak a polgári társaság tudományáról írt hat könyvét fordította magyarra Bethlen István papjaként. Főként adópolitikáról írt, méltányos és igazságos adórendszerről értekezett. Azt vallotta és tanította, hogy 1) adó kell, 2) de igazodjék a közösség teherbírásához. 3) Fejedelmi ellenőrzés szükséges az adószedők kegyetlenkedései ellen. 4) A szegényeknek adó-részletfizetést tett lehetővé, 5) és azonos szabályozást sürgetett köznépre és fejedelemre egyaránt. Ideája a mértékletesség, a takarékosság és a puritán életforma volt.
Apáczai Csere János (1625–1659) Magyar Encyclopaedia-ja (1653, Utrecht) holland hatásokat mutat. Adásvételről, bérbeadásról, a munka prioritásáról a H-M-P-M-H értelmében ír, a közoktatásban a gazdaságosság és a gazdaságtan bevezetéséről értekezik, „A mü nemzetünknek nagy gondviseletlensége miatt”. A magyar közbetegség ellen hadakozik szóban és írásban: „nyittatnók már egyszer fel álmos szemeteket… ha az irigység meg nem enne bennünket…”. Paraszti kalendárium kiadását kezdeményezi gyakorlati gazdasági, mezőgazdasági ismeretekkel. Cserélő igazság, azaz a cserekereskedelem rendszeréről ír, Kálvin kamatelméletét nem ismeri el, ami a kapitalizmus működési alapelve (hitelezésnél 5% kamat). De a puritán erkölcsöt szorgalmazta: a takarékosságot, a hasznosságot, azaz hasznos dolgokra költést és az adakozást fontosnak tartotta. Az ökonómia szerinte a házi, egyházi és a polgári társaság gazdálkodástudománya.
Martonfalvi Tóth György (1635–1681) szintén a holland hatásokat terjesztette puritánként, nagyváradi, majd debreceni teológiai doktorként. Szent Historija c. könyvében (1681) három kamatnemet különböztet meg: 1) a megszorult embernek kölcsönadott tárgy vagy pénz utáni kamatot. 2) Kockáztatott pénztőke utáni kamatot. 3) Késedelmi kamatot. Az 1. és 3. szerinte nagy lopás.
A 20. századi magyar református teológusok, gondolkodók főként holland, kuyperi hatásra „a nagytőzsdei szédelgésekről, a pénzemberek üdvtelen spekulációiról” (Bartók György), továbbá a szociális reformok szükségességéről írnak. Ám szocializmus nélkül (Szőts Farkas). Már Troeltsch, Weber nyomán elemzik a protestantizmus hatását a tudás, a szabadság és a jólét növekedésére (Bernát István, Kovács J. István).
A biblia magyar nemzeti munkaprogram is
Karácsony Sándor (1891-1952) a Bibliát a munka, a hivatás, a magyar tett, az erkölcs foglalatának tartotta. Egyenesen így fogalmazott: A BIBLIA MAGYAR NEMZETI MUNKAPROGRAM IS! („Valahányszor a magyarság tudakozta, s elfogadta Isten szent akaratát, mindig sikerült, amit cselekedett…”).
Sebestyén Jenő (1884–1950), a holland eredetű történelmi kálvinizmus, a kuyperianizmus legkiemelkedőbb hazai képviselője. Református etikájában Isten dicsőségének szolgálatát tételezi a gazdasági élet területén is. Kálvinizmus és kapitalizmus (1911) c. munkájában így ír: „Amerre a kálvinizmus elterjedt, ott az erős hitélettel együtt a gazdaság is fellendült”. Itthon nem volt ilyen erős: „rendre hiányzik a lelki gazdagság, amely irányítaná az anyagiak használatát”. Az anyagi, gazdasági javak Isten dicsőségére szolgálnak a felebaráti szeretet szolgálatában. A tőkeképzés célja: újabb munkahelyteremtés + jótékonykodás. Már a 20-as évekre szintézist alkotott Kuyper, Weber, Troeltsch munkáiból. Főként a spekulatív tőzsdekapitalizmus ellen volt: „Olyan nyers kapitalista vállalkozói világ jött létre, mely a pénzszerzést öncélnak tekinti, kíméletlen versenyt folytat a profitért, öndicsőítésbe fog Isten dicsősége helyett”. Prioritások nála: 1. az ember, nem a gazdaság az elsődleges – a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. 2. Felelősség a gazdasági determinizmussal szemben. 3. Az egyháznak a szociális igazságosság gondolatát kell képviselnie, az emberi személyiséget korlátozó intézményeket bírálnia kell, számára a közgazdasági gondolkodást nemcsak gazdasági megfontolások és érdekek befolyásolják, hanem szociáletikai, gazdaságetikai szempontok (igazságosság, szolidaritás, hit, hála, felelősség) is. 4. Az egyházban mint közösségben a szolgálatnak és a szolidaritásnak kell uralkodnia.
Ravasz László (1882–1975) gazdaságtörténeti elemzéseiben veszélyesnek tekintette a munka/tőke elkülönítését, mert a pénztőke munkaeszközzé válik, s megvalósítja a P-M-P-típusú rablógazdálkodást. Az evangéliumi szocializmust helyezte szembe a bolsevizmussal, a nemzeti szocializmussal és a katolikus korporativizmussal. Az evangéliumi szocializmusban a tőke Istené, Ő az abszolút tőke, mert csupa és állandó munkában van. A köznek és az egyénnek a feladata a sáfárság Isten tőkéjével. Felszabadítás a vagyon és a pénz rabszolgaságából fontos cél. Csak a puritánság és a sáfárság attitűd hozhat jövőt. Ravasz koncepciójában visszatérnek bizonyos elemek a puritanizmusból, és a kuyperi, poszt-kuyperi gazdaságszemléletből. A kálvinizmus a fokozott munka és a böjt (puritánság) révén óriási társadalmi tőkefelhalmozást hozott létre. A keresztyén szocializmus gondolatában jelenik meg Ravasznál a szociális piacgazdaság sajátossága. Ezt elnevezi istenes kapitalizmusnak, azaz a kálvini és az istentelen kapitalizmus közé helyezte ezt. A szocializmusban nincs igazságos teherviselés, és elosztás, pusztító fényűzés, könyörtelen verseny, profitéhség jellemzi.
(A folytatásban a bibliai gazdaságszemlélet sajátosságairól lesz szó.)
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
