Negyedszázada és egy éve annak, hogy valamikor 1988 ősze tájékán a Csemadok Losonci Alapszervezetében megfogant az ötlet, fel kellene éleszteni a Losoncon már akkor is tisztes hagyományokkal rendelkező színjátszást. A gondolatot azután tettek követték, a felkértek többsége elvállalta a feladatot, sőt másokat is hoztak magukkal. Így hamarosan egy tisztes nagyságú és aktivitású csoport alakult meg, amely képes lett arra, hogy megoldja a látszólag megoldhatatlan feladatokat is. Néhány hónapos próbasorozat után 1989. március 6-án telt nézőtér előtt szétnyílt a függöny a losonci Kultúrotthon színpadán, s bemutatásra került Kármán József: Fanni hagyományai c. műve Szabó Magda feldolgozásában. A losonci származású Horváth Lajos rendezésében, aki ma sajnos már csak az égi otthonában örülhet annak, hogy az akkori munkája nem veszett kárba. Az akkor szereplők egy része néhány napja is színpadra állt, hogy 25 év elteltével ismét telt ház előtt ugyanazon a színpadon egy kabaréműsort vigyen színpadra „Egy hét a kávéházban” címmel.
Reménytelen kísérlet pár sorban 25 év történéseit összefoglalni. A Fanni hagyományai Losoncon nagy sikert aratatott, szakmai berkekben korántsem, de a darab egyik főszereplője Csák Etelka a komáromi Jókai Napokon kiérdemelte a legjobb epizódszereplő díját. Az első igazi szakmai sikerre is csak egy évet kellett várni, amikor a Szabó Árpád rendezésében, egyszerű de merész ötletekkel színpadra vitt H. Barta Lajos Szaltó Mortáleja kiérdemelte a Jókai Napok Nagydíját, amelyet azután még továbbiak követtek.
A csoport az elmúlt negyedszázad alatt komoly, drámai, kesernyés vagy éppen vidámabb hangulatban és rendezésben a teljesség igénye nélkül sorolva színpadra vitte Harold Pinter, Strindberg, Zalán Tibor, Háy János, Egressy Zoltán, Czakó Gábor, Tábori György, Janusz Glowacki Csehovot, Heltai Jenő alkotásait, de megjelentek az előadásukban az operett világának dalai, Petőfi Sándor és Radnóti Miklós, Örkény István alkotásai is.
Hosszú a rendezők névsora is. A csoport kivételes eseteket leszámítva a mindig olyan félprofi vagy profi rendezőkkel dolgozott, akik megértéssel tudták fogadni az „amatör” színházi világ hálatlanságait is. Sikerkovács és elválaszthatatlan lett a társulattól az ugyancsak losonci születésű Vladimír Sadílek és Jankovits Jenő (aki szintén nincs már közöttünk), Krizsik Alfonz, Énekes István, Cibula Peter.
A csoport nyitott volt és maradt a környékbeli csoportokhoz is (többüket túlélve), amely együttműködés hatásai lényegesen túlléptek a csoport hatáskörén. E tekintetben kiemelten kell szólni gyöngyösiekről valamint a salgótarjániakról. Utóbbi ma is élő, a most került kabaréban is többen szerepeltek „odaátról”
Volt megvalósulatlan álmok is. A sorozatos sikerek eredményeként vetődött fel a legalább félprofi színház létrehozása. Elkészültek a tervek, de a megvalósuláshoz már nem jutott el, mert a körülmények azt nem tették lehetővé. Pontosabban részben mégis igen, hiszen a Kármán Színház hatékonyan segítette azt, hogy Salgótarjánban létrejött a profi színház, s abban helyet kapott a Kármán Színház is.
Az eseményt feldolgozó képriport megtalálható a képgalériában ITT>>> .
Puntigán József, Felvidék.ma
