A garamkövesdi (Kamenica nad Hronom – Érsekújvári járás) születésű Gyurcsó István, a felvidéki magyar költészet és kultúra egyik legnagyobbja harminc éve halt meg. Verseit Felvidék szerte szavalják, emlékét sok helyütt őrzik, legfőképpen az idősebb korosztály, akikkel együtt dolgozott a Csemadokban.
Nevéhez fűződik sok-sok kezdeményezés: népművészeti rendezvények, Szőttes és egyéb csoportok létrejötte, irodalom-népszerűsítés stb. Kitűnő szervezőkészségét sokan emlegetik napjainkban is.
Szülőfaluja, Garamkövesd húsz éve tiszteleg emléke előtt a Gyurcsó István Emléknap megrendezésével. Emlékszem, vagy 25-30 éve annak, hogy Gyurcsó István első író-olvasó találkozójának kezdeményezőjeként, mint a Csemadok Érsekújvári Járási Hivatalának szakelőadója kerékpáron vittem egy nagy táska könyvet Garamkövesdre. Az akkor még a szövetkezeti irodában dolgozó Szilva Judit (1990 után haláláig a község polgármestere) volt a „befogadó”, s az ő kezdeményezésével szervezték meg a találkozót a falu szülöttével. Húsz évvel ezelőtt a Területi Választmány, és a Csemadok Alapszervezete volt az első szervezője a nevéhez fűződő Emléknapnak, melyet mindig a Költészet Napjához kötöttek. Így alakult ki a Csehszlovákiai-, majd Szlovákiai Magyar Költészet Napja Garamkövesden minden év áprilisában.
Később Keszegh Pál ide költözött pedagógus vállalta fel a szervezést és csatlakozott az önkormányzat is. Szavalóversenyt is hirdettek ez alkalomból, mely feltétele volt, hogy hazai magyar költő verseivel nevezhetnek be a jelentkezők. S minden év tavaszán a felvidéki magyar költők találkozója is lett Garamkövesd, hol zsűritagként, hol könyvbemutatóval, vagy beszélgetés formájában csaknem valamennyi hazai író-költő megjelent. A programban a régió képzőművészeinek munkáit is bemutatják minden alkalommal.
Idén április 11-én a XX. évfordulón a helyi önkormányzat volt a szervező, a vendégeket Elzer János polgármester köszöntötte. Délelőtt a szavalóversenyben 22 diák vett részt különböző alap- és középiskolákból, a legtávolabbi a komáromi Selye János Gimnázium diákja volt. Délután Bodonyi András és együttese, a Kincskeresők hazai megzenésített versekkel köszöntötték a vendégeket.
Huszár László a Dunaszerdahelyen székelő Gyurcsó Alapítvány jóvoltából minden évben kiosztja a Gyurcsó István ösztöndíjat, egy olyan helyi diáknak, (a garamkövesdiek ajánlata alapján), aki sokoldalúan részt vesz község kulturális életének szervezésében. Az ösztöndíjat idén Szőcs Mónika kapta, az építőipari szakközépiskola tanulója.
A résztvevők a helyi temetőben is emlékeztek a költő sírjánál, majd a falu központjában lévő mellszobornál tartottak koszorúzást. Itt most is, mint minden évben közreműködtek az óvoda legkisebbjei, (iskola nincs a faluban), akik hál’ Istennek még a nagyszülők nyelvén mondják a verseket. Ünnepi beszédet Szászi Zoltán költő mondott, közreműködött a párkányi Csemadok Szivárvány énekkara és Juhász Gyula versmondó.
A koraesti órákban beszélgetés volt a költőről, közművelődés szervezőről, melyben a „legilletékesebbek” szóltak, akik még együtt dolgoztak a Csemadok központi irodájában Gyurcsó Istvánnal. A beszélgetést Lacza Tihamér, a HÉT kulturális hetilap egykori szerkesztője vezette, aki maga is kapcsolatban volt a szervező Gyurcsóval.
Takács András, Bárdos Gábor, Hornyák István számtalan kis epizóddal, történettel idézte fel a kort, és az EMBERT (csupa nagy betűvel), aki mellett élmény volt dolgozni. Hányatott sorsát is felidézték. Mindemellett Gyurcsó mindig és minden cselekedetével a hazai magyarság példaképe volt. A felvidéki magyarság megmaradásáért élete végéig küzdő költő, és szervező ember volt.
A megemlékezés szentmisével ért véget. Ezen a napon a garamkövesdiek Dr. Hubík Istvánra, fordítóra is emlékeznek, akinek emléktáblájánál szintén koszorúztak.
Garamkövesdre mindig szívesen jönnek meghívottak is, de mindenki, aki szereti, tiszteli és fontosnak tartja a hazai magyar költészet múltbéli és ma élő tagjait. Példaértékű ez a kis falu, ahogy őrzi szülöttei emlékét, és generációról- generációra adja át a szülőföld szeretetét ily módon is. Köszönet és elismerés illeti az önkormányzatot, amely minden évben felvállalja az igényes szervezést.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
Fotó: MIT
{iarelatednews articleid=”39096,29948,13065″}
