A Történelmi előadássorozat keretében „Emlékezzünk a 145 éve született Kersék Jánosra” címmel PaedDr. Kiss Beáta tartott előadást május 21-én, a Reviczky Házban, a Reviczky Társulás szervezésében.
Nótával kezdődött és nótával végződött az igazán professzionális módon felépített előadás, Kersék János verseit ugyanis kora ismert nótaírói nagy előszeretettel zenésítették meg. Az „Ezüsttükrös kávéházban..” a kiegyezés utáni békebeli idők hangulatát hozta vissza és egy szempillantás alatt odaképzelhettük magunkat a lévai városi szálló, az „Oroszlánhoz”, vagy ahogy a legismertebb bérlője után, a lévaiak által csak „Denk”-nek hívott kávézója sarkába. A kor, sokszor melankolikus hangulatát teljes mértékben visszaadja a szövege:
Ezüst tükrös kávéházba, üldögélek elmélázva, csendesen.
Cigány húzza egy sarokba, egy másikba andalogva, könnyezem.
Panaszkodnám, de nincs kinek, bánatomat nem érti meg senki sem,
Gyere cigány, gyere néked, elmondok egy bús emléket, csendesen.
S ha lelkeden által szűrted, vedd elő a hegedűdet, hadd szóljon!
A világon mennyi bú van, az mind ebbe a négy húrba zokogjon!
II: Füstös, zenés kávéházban, hadd boruljon minden gyászba dalodnál!
II: De aki ezt a nótát hallja, leboruljon az asztalra, zokogva!
Ha van három percünk, hallgassuk is meg ezt a csodát Kalmár Pál előadásában ITT>>>:
A kor mesteri bemutatása után, mikor is megelevenedett képzeletünkben a romantika uradalma alatt virágzó szentimentalizmus, a szecesszió és historizmus, a realizmus kibontakozása, a szimbolizmus, impresszionizmus, az expresszionizmus és az avantgárd megjelenése, melyek mind végigkísérték Kersék Jánost élete során, az előadó bemutatta annak családját, termékeny munkásságát, gazdag társadalmi szerepvállalását, érzékeltette elismertségét, lokálpatriotizmusa értékeit.
Sikeres ügyvédi pályája mellett a Lévai Református Egyházközség gondnoka, a Barsi Református Egyházmegye főgondnoka, kerületi főjegyző, a törvényhozó zsinat és törvényvégrehajtó konvent tagja is volt. Tagja volt továbbá a Toldy körnek, a Kazinczy Társaságnak a Református Irodalmi Társaságnak és nem utolsó sorban a Reviczky Társaság alapítói között is megtalálhatjuk nevét.
Sajnos, viszonylag fiatalon, 58 évesen, 1927. február 6-án Komáromban, kötelesség végzése közben érte a halál. Halálát mély megrendülés és gyász követte, temetését hatalmas tömeg és virágok özöne jellemezte, síremlékét, melyre nyolc évig gyűjtött Léva lakossága, Taby Ica szobrász tervei alapján Neumann Ferenc kőfaragó és Maczák István, rézöntő készítette.
Az emlékmű impozáns méretű átadó ünnepségén hétszáz résztvevő gyűlt össze a lévai temetőbe. Emlékművéről a turulmadarat sajnos vandál módon lefűrészelték, de 1980-ban emlékmű jellegű sírnak nyilvánították, Léván, a háború végéig a Honvéd utcával párhuzamos utca viselte Kersék János nevét.
Az előadó tanárt a Czeglédi Péter Református Gimnázium diákjai, Kalamár Cyntia és Antal Anikó segítették Kersék műveinek idézetei, versei felolvasásával.
Az előadás végén, a nemes lelkű ügyvédnek, költőnek, színműírónak, lapszerkesztőnek, Léva és a Garam mente közéleti személyiségnek és kultúrmunkásának, aki hosszú éveken át „csak tette a dolgát” egykori utcája sarkán egy gondolati emléktáblát állított a Lévai Reviczky Társulás történelmi előadássorozatának Kersék Jánosról, születésének 145. évfordulója alkalmából megtartott előadásnak emlékező szép számú hallgatósága.
Ahogy ez már szokássá vált, Müller Péter, a Reviczky Társulás Léva és Vidéke Helytörténeti Szakosztályának vezetője átadta a két lévai oktatási intézmény, a Lévai Juhász Gyula Alapiskola és a Czeglédi Péter Református Gimnázium megjelent képviselőjének az egy-egy berámázott, soros Kersék portrét az évek óta gyűjtött, nagyjaink fényképét és életrajzát tartalmazó iskolai történelmi arcképcsarnokokba.
Az igazán tartalmas délutánt Kersék János egy másik „nótaslágere” videóvetítésével zárta le Kiss Beáta. A „Cserfaerdő újra zöldül” alatt gyönyörködhettünk a kor miliőjét visszahozó vetített történelmi lévai képeslapok sokaságában:
Cserfaerdő újra zöldül, új tavasz kél, madár dalol a lombon.
Új virág van koszorúdban, jöjj ki még a gyalogútra galambom.
Búcsúzzunk el, hisz szívednek új csillagok integetnek, benne új vágyak lángolnak.
Érzem, napom lemenőben, s ott nyugszom a temetőben maholnap.
Ne nézz vissza a múlt nyárba, bú lakattal van bezárva az ablak.
A párkányát moha födte, minek tudnád, hogy mögötte siratlak.
/:Mert a leány, valamennyi, könnyen tudja elfeledni, Illatos tavaszi álmát.
Azt a régi, hervadt rózsát, mely nem illik tehozzád, mért sajnálnád?:/
Kersék János szövegét László Imre zenésítette meg, ITT>>> hallgatható meg.
Képgalériánk ITT>>> tekinthető meg.
További képek a Reviczky Társulás facebook oldalán ITT>>> érhetők el.
Wirth Jenő, Felvidék.ma
