Változás! Az eredeti program szerint szeptember 19-én este Tempfli József nagyváradi püspök szentmisét mutatott volna be a Szent András- templomban Esterházy János boldoggá avatásáért, a püspök úr egszségi állapota azonban ezt nem teszi lehetővé. A szombati rendezvény programja változatlan, az egyházi rész a két püspök részvételével történik.
Templfi püspök atyát ugyanis váratlanul megműtötték, a régebben beültetett két protézis közül az egyik felmondta a szolgálatot, s egy hónapig járóképtelenség lesz. Emiatt a szeptember 19-ére, este 6 órára hirdetett szentmise elmarad
Szeptember 20-án másnap a református templomban tisztelgünk a „legnagyobb felvidéki magyar”, Esterházy János emléke előtt.
Az esemény a Felvidéki Kitelepítettek és Deportáltak Országos Találkozója jegyében zajlik majd, amelyre immár hetedszer kerül sor, de először nálunk, Révkomáromban. Esterházy Jánosról talán nem kell részletesebben szólnunk, hiszen a tavalyi emlékév lehetőséget adott megismerésére. Tudjuk, hogy vértanú volt, aki sohasem tagadta meg hitét és magyarságát és azt hirdette, hogy a szlovákoknak és magyaroknak össze kell fogniuk, mert ők Isten akaratából kapták sorsukat a Kárpát-medencében.
A hetedik találkozó mindnyájunkat megerősíthet lélekben és magyarságtudatban. (A részletes műsort lásd külön). Mostantól néhány alapvető tudnivalót közlünk honlapunkon a közelgő két fontos nappal összefüggésben. Ezeket a kis szövegeket folyamatosan tesszük közzé.
Kezdjük hát a főszervező Kecskés László Társaság bemutatásával, amely a magyarországi Komáromban működik és legkiválóbb ottani polgári szervezetnek tekinthető. Az idén tavassszal Komárom-Esztergom Megye közgyűlése is elismerésben részesítette a társaságot, amelynek elnöke a fáradhatatlan Nemes Andrásné: „A Kecskés László Társaság kulturális, hagyományőrző egyesület, mely névadójának szellemi öröksége alapján és gazdag életútja nyomdokait követve kezdte el működését.
Kecskés László a 7 évi katonaság, a másfél évi hadifogság, a kitelepítés, az ÁVH-felügyelet testi-szellemi tragédiáinak túlélése után igazi hivatását Komárom kulturális életének fényesítésében találta meg. Munkái – helytörténeti könyvek, múzeumalapítás, komáromi tárgyi emlékek gyűjtése, csallóközi néprajzi gyűjtemény-mind azt szolgálták, hogy bemutassa a közösség alkotó-formáló erejét, megteremtse a polgárok közéleti tudatát.
Egyesületünk a két Komárom közös történelmi múltjára és az Európai Unión belüli közös jövőbeni fejlődésére építi munkáját.
Komáromot a kitelepítés emlékvárosának tekintjük, ennek érdekében célunk visszaemlékezések gyűjtése, kiadása, valamint egy emlékhely a Monostori Erőd területén, melyet 2004 szeptember 25-én felavattunk.
Reményeink szerint az Erődben állandó kiállítási lehetőségünk is nyílik.
Másik nagy tervünk, amely szintén időigényes és nem kevés anyagi hátteret igényel: a valós történelmi hagyományok újjáélesztése jegyében a szekeresgazdák életmódjának, ruházatának bemutatása.”
(batta)
