Ma 15.00 órakor Pozsonyban, a rózsavölgyi (Ružinov) temetőben helyezik örök nyugalomra Barta Gyula festőművészt, aki 2008. szeptember 11-én hunyt el.
Barta Gyula, 1922. november 23-án született Párkányban. Érsekújvárban és Esztergomban járt gimnáziumba, végül Dunaszerdahelyen érettségizett. 1941-42-ben Gallé Tibor Képzőművészeti Iskolájának hallgatója Budapesten, 1949-50-ben a pozsonyi Műszaki Főiskola hallgatója, majd a A pozsonyi Szlovák Képzőművészeti Főiskolán tanul.
1952-től tagja a Szlovák Képzőművészeti Szövetségnek, ettől az időtől kezdve több csoportos és egyéni kiállításon vesz részt itthon és külföldön egyaránt.
Tagja volt a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának.
Munkásságát több díjjal jutalmazták, 1975-ben Cyprián Majerník-díjat kapott, 1989-ben megkapta az Érdemes művész-díjat.
„Barta Gyula sokrétű életművét egy ilyen kis helyen nehéz lenne kimerítően elemezni és méltatni. Munkásságát 1975-ben Cyprián Majerník Díjjal, 2002-ben Posonium Művészeti Díjjal ismerték el, de szülővárosa, Párkány sem feledkezett meg róla: 80. születésnapján Pro Urbe Díjjal jutalmazta.” – olvashatjuk a Szabad Újság tavaly decemberi számában, amikor 85. születésnapján köszöntötték a művészt.
Barta Gyula honlapján egy 1997-es katalógus bevezetőben így méltatják a művészt: „Barta vásznain a valóság lényegének megismétlődő újrafogalmazása a művész és a természet közvetlen, szakadatlan és fennkölt találkozásainak eredménye. (…) Barta Gyula a művészi megismerés útján a közvetlen ihlet és a szín- felületek ábrázolásán túllépve olyan egyéni kifejezési módot alakított ki, amely révén végérvényesen elfoglalta helyét századunk jeles művészegyéniségei körében. (…) Barta Gyula, az alkotóan szemlélő ember nem zárkózik be a műtermébe, nem szigetelődik el a mindennapok megoldást sürgető kérdései elől. Vásznai képzőművészeti nyelvezetének kultúráját ösztönzőleg befolyásolta az a Közép-Európában meggyökeresedett történelmi tudat, amely személyiségének alkotóeleme és az ártalmas társadalmi jelenségek elleni érzékenységének forrásává vált. (…) Önállóságot sugárzó képeinek sora, amelyek a műtermében fellelhetők, művészi érettségét, sajátos kifejezési módszerét és szellemi gazdagságát bizonyítják. Ám a Duna-menti tájak iránti nemes elfogultsága és a fékezhetetlen kíváncsisága, amelyet annyira megkedvelt, kétségtelenül újra kicsábítja az ismert helyekre. Igen, mert a nagyméretű olajképek hátterében bensőséges jegyzetek, vázlatok és csendéletek lelhetők fel, amelyek a festőművész szűkebb hazájának megtisztelésére utalnak.”
Barta Gyula képeit honlapján, itt nézhetik meg.
Felvidék Ma, ncs
