Napjainkban a közelgő önkormányzati választások tartják lázban a felvidéki régiók polgárait és képviselőit. Már készülnek a transzparensek, indulnak a kampány utak és csiszolódnak a leendő politikai beszédek. A képviselők mindegyike meggyőző fölénnyel szeretne új önkormányzati pozícióba kerülni, vagy korábban megszerzett tisztségét tovább birtokolni. A képviselői mentalitás régiónként változó tendenciát mutat, ellenben a kampányfogások sok településen hasonlóak. A kampányok többségében a választócsalogató rendezvények és szabadidős programokkal társított egész hétvégés projektek egyértelműen közkedveltek más programokhoz képest. Politikai szempontból hatásuk vitatható, ugyanis az említett rendezvényeken résztvevő helybeliek és látogatók száma nem arányos a választásokon résztvevők számával. Ennek ellenére a választások mechanizmusának egyik oldala tehát szorgosan dolgozik, de hol tart a másik oldal, milyen a felvidéki magyar polgár választásokhoz való hozzáállása?
A polgári oldal, a választók csoportja még gondolkodik, és azon tűnődik, kinek, kiknek a nevét karikázza az urnák mellett, mikor novemberben állampolgári jogával élve választani fog. A választás nem egyszerű, ugyanis a majdani polgármestereknek, önkormányzati képviselőknek és minden egyéb feladatot ellátó hivatali személynek a felelősség, haladás és jobbítás jegyében szabadna politizálnia. Az önkormányzati politika sosem lehet tökéletes, az előző közigazgatáson a látszat ellenére mindig tudnak javítani. A felvidéki magyar választópolgár a fenti opciókat újra és újra átgondolja. Gyakran választási dilemmák elé kerül, vajon az általa választott személy képes lesz-e maradéktalanul ellátni feladatait, s ha mégsem, mi lesz a város vagy falu kormányzásával?
Erre az összetett kérdésre több válasz van. Először is a képviselővé választott önkormányzati tag kampányfogásai az elkövetkező választásokon – legyen az országgyűlési, európai parlamenti, vagy önkormányzati – sikertelenségre ítéltetnek, a meghirdetett programok egyszerű többletkiadásokat eredményeznek, majd megtérítetlenül maradnak. Másodszor a polgármesteri hivatalt vezető legfőbb városi előjáró még az önkormányzati képviselőtől is többet veszít, melyet bizalomban, eredményekben és haladásban mérnek. E három fogalom súlyos többlettartalmakkal bír, melyek a társadalmi, de mindenekelőtt politikai szervező erejüknél fogva egy óvatlan pillanatban azonnal háttérbe szorulhatnak. Bizalom, haladás és eredmények nélkül nincs regionális politizálás. Harmadik válaszunk a meggondolatlan politikai lépések helyi szinten megnyilvánuló negatív hatásait foglalja magába, ahol talán az infrastruktúra a legsebezhetőbb pontja. Utolsó megállapításunk a kulturális értékekre fókuszál, ugyanis egy politikailag kevésbé karizmatikus városvezetés könnyen elherdálhatja az évtizedek és évszázadok alatt kialakult kulturális értékeket.
A helyesen, jól átgondolt és megfontolt választás lesz a novemberi változások kulcsa. A választási dilemmák novemberben ott kopogtatnak majd minden polgár ajtaján, lesz aki, ajtót nyit és szavazni megy, s lesz, aki otthon marad és tovább fontolgatja döntésének következményeit és hónapokon belül érezhető hatását.
Sakáč Roland, Felvidék.ma
