Kellemes meglepetés ért, mikor erre a polgárjogi civil beadványomra, a törvényben meghatározott válaszadási határidőn belül, nemrég választ kaptam Kiskától. Az alábbi gondolatokkal köszöntem meg.
A Cseh Államiság Ünnepének napján, szeptember 28-án, foglaltam írásba polgári tiltakozásom, melynek tárgya a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága által szeptember 17-én hozott, PL. ÚS 11/2011 ügyszámon vezetett, az állampolgársági törvény alkotmányosságának megítéléséről szóló határozatával kapcsolatos nemtetszésem volt. Ezt a levelet a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága elnök asszonyának címeztem, de tájékoztatásul többek közt, Andrej Kiska szlovák államfő részére is elküldtem.
„Ön a hivatalba lépése alkalmával ígéretet tett arra, hogy a Szlovák Köztársaság minden egyes polgárához megkülönböztetés nélkül fog viszonyulni, mindenkit egyenlő mércével fog mérni. A számomra küldött válaszlevele, tisztelt Elnök Úr, egy olyan megtisztelő gesztus, mellyel Ön és tisztelt Hivatala tanúbizonyságot ad arról, hogy az államhatalom részére is minimálisan az illem tárgyát képezi a polgárok leveleire, beadványaira, a meghatározott törvényes határidőn belüli válaszadás.
Ezen megtisztelő levele is csírája lehet a közméltóságok és hivataluk a polgárok irányába történő nem alárendelő dialógus kultúrája elterjesztésének, amit az 1989-es „bársonyos forradalom” is az egyik fontos céljaként tűzött ki.
Ezen cél gyakorlati alkalmazása, a demokrácia alapelveit nem mindig megkülönböztetés nélkül érvényesítő közigazgatási és államhatalmi rendszer későbbi hozamaként, az országban sajnálatosan sorvadásnak indult.
Jelenleg Szlovákiában lassan befejeződnek az önkormányzati választások korteskedései. Sok településen a polgárok támogató voksaiért több, a pártok által támogatott és független jelölt szállt versenybe. Viszont ahogy a külhonban én is érzékelem, több választásra jogosult polgárt kétségbe ejt a pártok által „futtatott” jelöltnek a településük polgárai által ismeretes tényleges jelleme, múltbeli cselekedete, életvitele. A különböző pártok által jelölt, majd a megválasztásuk után képviselőkké, polgármesterekké vált személyek, abba a gyakori tévedésbe esnek, hogy a választások után a köz szolgálatában csakis a pátjuk „elit” tagjainak, esetleg koalíciós partnereik érdekeinek képviseletét kell magukra kötelező erejűnek érezni.
A párton kívüli „egyszerű” választópolgár a bizalmát megszerző pártban és jelöltjében csalatkozik, és ezért gyakran úgy dönt, hogy az elkövetkező választásoktól távol marad. Az alulról építkező pártok vezetőségeinek is, a saját jövőjük érdekében, végre tudatosítaniuk szükséges, hogy az alapszervezetek által javasolt jelöltek nem mindig teljes mértékben és önzetlenül képviselik a település közösségének érdekét, nem rendelkeznek őszinte szimpátiájával. Az ember élete során több pártbéli tagságot cserélhet, amire a pártok által karrierjüket építő tagok közt jócskán találhatunk példát, de lelket, jellemet nem.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a pártok által javasolt jelölt mindegyike érdemtelen lenne a sikeres erőpróbára, de az Ön megválasztása, az „egyszerű” polgárokhoz történő eddigi viszonya is bizonyítja azt, hogy gyakran indokolatlan a félelem a pártoktól független jelöltre történő voksolás. A tisztelt választópolgárnak arról sem szabad megfeledkeznie, hogy akár elmegy szavazni, akár nem, a választások végeredménye befolyásolni fogja a polgár és közössége további jövőjét.
A szülőföldem demokratikus és dinamikus fejlődése érdekében bízok abban, hogy a november 15-ei önkormányzati választások eredményeként országszerte minél több, az állampolgárhoz egyenrangú partnerként viszonyuló és önzetlenül szolgáló polgármester és képviselő kerül a településük hivatalába. Végszóként egy magyar közmondás kissé kibővített változatával kívánnék Önnek és minél több még mindig „másodosztályú állampolgárságú” honfitársaimnak szerencsés döntéshozatalt:
„Madarat tolláról, embert barátjáról, politikust nem szóáradatáról, hanem tetteiről ismerheted meg” – írta a morvaországi Lelovics Pál válaszlevelében.
Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49192″}
