Az elmúlt egy-két esztendőben, de már korábban is, több elemzés készült a magyar iskolákról, iskolahálózatunkról. 2013 decemberében tüntetést is szerveztünk a minimális osztálylétszámokat meghatározó törvényjavaslat ellen.
Előrelépés viszont nem történt.
Mindmáig képtelenek voltunk/vagyunk megfogalmazni azt, hogy milyen iskolahálózatot kívánunk működtetni. Pedig a jelenlegi helyzet tarthatatlan.
Iskoláinkat, iskolahálózatunkat meg kell erősíteni. A sok, kislétszámú, vérszegény iskolák helyett talán kevesebb, de erősebb, jó színvonalú és jó minőségű iskolákra van szükség, ahová a szülők szívesen íratják gyerekeiket. A felvidéki magyarság fennmaradása és értelmiségünk megerősítése szempontjából ez létkérdés.
Ezért úgy gondolom, és szilárd meggyőződésem, hogy a minimális létszámokat meghatározó törvény hatályba lépésétől függetlenül iskoláinkat, iskolahálózatunkat meg kell reformálni.
El kell tehát döntenünk, hogy
a) csak a túlélésre rendezkedünk be,
b) esetleg iskolahálózatunk átszervezésével, iskoláink megerősítésével, színvonaluk és minőségük növelésével is kívánunk foglalkozni.
Az első esetben természetesen elég kivédeni az esetleges iskolabezárásokat:
– lobbizunk a minimális létszámokat meghatározó paragrafus törvényből való kiiktatásáért;
– lobbizunk az említett paragrafus hatálybalépésének elhalasztásáért (hátha az új miniszter nem meri bevállalni az iskolabezárásokkal járó kellemetlenségeket);
– megpróbálunk pénzt szerezni, hogy a minimálisnál alacsonyabb létszámokkal is működtethessük kisiskoláinkat;
– a létszámok további csökkenését lehetővé tevő kiskapukat keresünk.
Az említett lépések megvalósításához szükség van a politika, a politikusok és önkormányzatok támogatására.
A második esetben, ha iskoláink, iskolahálózatunk megerősítését is célul tűzzük ki, – márpedig ez kell legyen a célunk – akkor javaslatokat kell kidolgozni, megoldásokat kell keresni, pl. arra, hogy
a) hogyan érjük el, hogy a magyar gyerekek a magyar iskolát válasszák;
b) hogyan javíthatjuk az értő olvasás és a problémamegoldó készségek színvonalát, ill. hogyan javíthatunk a gyerekek tanulásának hatékonyságán (a tanulás tanítása);
c) mit teszünk azért, hogy a gyerekekkel megszerettessük az iskolát, hogy reggelente ne gyomorgörcsökkel, hanem örömmel induljanak iskolába;
d) mit kezdünk a szociálisan hátrányos (többnyire roma) családokból származó gyerekekkel.
Ezek szakmai kérdések és megoldásuk a pedagógusok, szakmai szervezetek és az iskolavezetők feladata.
A minimális létszámokat meghatározó törvény miatt lépéskényszerben vagyunk.
De ez a kényszer egyben lehetőség is!
Lehetőségek arra, hogy újragomboljuk a kabátot, arra, hogy megerősítsük és hatékonyabbá tegyük iskolahálózatunkat.
Albert Sándor, Felvidék.ma
Fotó: Peter Paulenka
