A Kisalföld keleti szélén, Párkány, illetve az Ipoly és a Garam közelében fekvő, egykori rangos településnek számos szakrális kisemléke van. Sok-sok emlék a lakók hajdani jólétét prezentálja. Ezek közt megannyi keresztet és feszületet, néhány szobrot, szobrot, barlangot, emlékművet, kápolnát, szoborfülkés képoszlopot találunk. Különös figyelmet érdemelnek e tekintetben a falu temetői is.
A Gurgyali temető központi keresztje avagy a Pauer-kereszt oszlopa egy kétlépcsős alapzaton álló, szürkés homokkőből készült alkotás. Dedikációján ez olvasható: „Adj Uram/ Örök nyugodalmat nekik/ S az örök világosság/ Fényeskedjék nekik!/ Isten dicsőségére/ Elhunyt hívei iránti kegyeletből/ A Szent év és itteni 10 évi/ Lelkipásztorkodásának emlékére/ Állíttatta/ PAUER KÁROLY/ esperes-plébános/ 1925″. Az oszlop jobb oldalán elhelyezett szürkésfehér márványtáblára pedig ez a szöveg íródott: „Uram!/ Akikért könyörgünk/ légy irgalmas:/ A két világháborúban/ eltűnt szeretteinkhez/ Ide tesszük a/ Nékik szánt virágot,/ Mert nem tudjuk/ Hol alusszák/ az örök álmot”. Az oszlopfő felfelé szélesedik; azon egy újabb lépcső, rajta az INRI-feliratos, díszített szárvégű vaskorpuszos kereszt. Krisztus kezei széttárva vannak a keresztre feszítve, feje jobbra dőlve, lábszárai és lábfejei egymás mellett, testén fehér ágyéktakaró.
A Kistatai temető központi nagykeresztje papi és előkelőbb családok sírjai közt áll. A kőkorpuszos, INRI-feliratos, egyenes szárvégű homokkőkereszt egy magas, téglalap alakú oszlopon látható. Krisztus töviskoronás feje jobbra fordítva, kezei vízszintesen, lábfejei egymáson vannak a keresztszárakra feszítve. A kereszt régi, valószínűleg a XVIII. századból származik, dedikációja nincs.
Érdemes szemügyre vennünk a Kistatai temető sírjeleit is. E helyütt több papsír is látható. Az egykori plébánosok közül itt nyugszik például Pauer Károly (1881-1929), aki aktívan részt vett az országos jellegű katolikus szervezetek munkájában is. Munkatársa volt az Esztergom című lapnak, európai utazásairól pedig több könyvet is írt. Téglalap alakú, csúcsíves, szürke márvány obeliszkjén fent egy háromkaréjos szárvégű kereszt látható, alatta pedig ez a szöveg olvasható: „Msgr/ PAUER KÁROLY/ pápai t. tith. Káplán, tant. esperes/ 14 éven át Kőhídgyarmat buzgó plébánosa/Magyarfalu 1881. 1. 23./ +Budapest 1929. V. 20./ Lelkipásztorok példaképe voltál!/ Emlékedet szeretettel megőrizzük!/ R.I.P.”
Marczell Ákos (1813-1982) 1859-től 33 éven át volt a falu plébánosa. Publikált, idegen nyelvekből fordított, szerkesztője volt az Egyetemes Magyar Encyklopédiának. Részt vett a szabadságharcban, s ezért Olmücben is raboskodott. Később Scitovszky hercegprímás udvari káplánja lett, majd Kőhídgyarmatra került. (Juhász, 2008:89) Ma a falu Kistatai temetőjében pihen, sírjele magas szürke márvány obeliszk, melyet kovácsoltvas kerítés vesz körül, s melyen ez olvasható: „Itt nyugszik/ Istenben boldogult/ MARCZELL ÁKOS/ sz. 1813. márcz. 17-én/ pappá szenteltetett 1838. okt. 20/ Kőhídgyarmati plébánosnak kineveztetett/ 1859. decz. 1-én/ megh. 1892. jan. 21-én/ Áldás poraira!”
A Kistatai temető őrzi Dr. Vargha Dezső (1863-1915) porait is „egy égnek feszülő fekete gránit obeliszk alatt”. Ő 1892-től volt a falu papja egészen haláláig. Sokoldalú és nagy műveltségű teológus volt, aki foglalkozott egyháztörténelemmel és agrárkérdésekkel írt útikönyvet; publikált a Magyar Sionban és a Magyar Szemlében, a Magyar Tudományos akadémia pedig levelező tagjává választotta őt. Sírjelén ez a szöveg olvasható: „Itt nyugszik az Úrban/ Főtisztelendő/ görzsönyi és teveli/ Dr. Vargha Dezső/ esperes-plébános, a Szent István társulat tudományos/ és irodalmi osztályának tagja, hittudor stb./ 1863-1915/ Élete delén rabolta el Őt a kérlelhetetlen halál/ szerető hívei, testvérei és rokonai köréből./ A jó testvért, a tudós lelkipásztort,/ a lánglelkű hazafit gyászoljuk benne./ Örök áldás poraira!/ „Szerettem az igazságot/ Gyűlöltem a hamisságot”. (Juhász, 2008:89-90)
Szürke obeliszk áll Miklóssy Erzsébet sírja felett. A díszes szárvégű keresztalakzat alatt az elhunyt elsőáldozási képe. A 13 évesen meghalt fiatal lány sírvese így hangzik: „Bözsikénk!/ Egy vidám mosolygó/ Tiszta gyermekélet/ Reményünk, mindenünk/ Szállt a sírba véled/ És bár angyal lettél/ Célodat elérted/ Mi mégis siratunk/ S imádkozunk érted!/ Bánatos anyád és testvéreid”.
Van e temetőben több különböző, köztük szív alakú régi kő sírjel, akárcsak néhány díszített szárvégű fa- és vaskereszt is.
Szoborfülkés képoszlop látható a falu mindkét temetőjében. A Gurgyali temető szoborfülkés oszlopának alsó része négyzetes kiképzésű, a sarkainál díszített, szürkésfehér alkotás. Ezen áll a félköríves végződésű fülke, melynek kovácsoltvas ráccsal védett bemélyedésében egy Jézus Szíve-szobor áll. Mellette további szentek kisméretű szobrocskái is láthatók. Lent ez a felirat olvasható: Jézusom édes szíve/ bízom benned/ állíttatott 1932″. A Kistatai temető szoborfülkés oszlopa félköríves végződésű szürkésfehér alkotás, tetején háromkaréjos szárvégű vaskereszttel. Felső részének fakeretes, üvegezett ajtócskája mögött A Szűzanya képe látható, alatta egy újabb kép pedig Máriát Jézussal ábrázolja. A kisemléken dedikáció nincs.
Juhász Gyula falukönyvében olvassuk, hogy Kőhídgyarmaton a XVIII. században épült egy Szűz Mária-kápolna, de ez közben elpusztult. (2008:83) Ma is áll viszont a Kistatai temetőben az a szakrális építmény, a Fájdalmas Szűz kápolnája, melyet a XX. század első felében emeltek. Homlokzatának alsó része négyzet alakú, középen félköríves végződésű, kőkeretes ajtóval. Két oldalát egy-egy szürkés, gömbölyű oszlop díszíti. Az ajtó feletti timpanonból emelkedik ki a kis huszártorony, benne egy kis haranggal, oldalain félköríves hangvetőnyílásokkal. A tornyon tűhegyes, gúla alakú piros bádogsisak; két oldalán a homlokzatot lezáró hullámos tetőpárkány, alján pedig ez a kőbe vésett felirat olvasható: „Alapíttatott/ 1926-ban”. A kápolnát Özv. Verbók Ferencné Kovács Katalin építtette Tóth Imre mesterrel 10 00 koronáért. (Juhász, 2008:83) A kis a hajórészben padok is vannak, oltárán pedig a Fájdalmas Szűz nagyméretű szobra látható. Mária fehér fátyolban, kék palástban van; ölében a halott Jézust tartja, akinek feje balra, az anyja vállára fordul. Az oltáron ezenkívül egy feszület s további szobrok (Kisjézus, Mára Magdolna, Fatimai, Lourdes-i Szűzanya) is helyet kaptak.
Betegségéből való felépülése után, „Hálából a Szűzanya tiszteletére” 1981-ben saját telkének udvarán Varga Dezső egy Mária-barlangot épített.( Juhász, 2008:83) A nyers kőből készült építményben a Lourdes-i Szűzanya szobra áll.
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51873,51869,51868,51867,51866,51865,51864,51863,51861″}
