Felsőszeliben az énekkar már ötödik éve működik, az évzáró taggyűléseken rendszerint jó hangulatban mindig is énekelgettek a jelenlevők. Ennek kapcsán felvetődött, hogy a magyar nóta is szóhoz juthatna a Csemadok palettáján.
Az éneklés olyan emberi tevékenység, mely az érzelmek kifejezésére szolgál. Ha bánatunk vagy örömünk van, mindig dalra fakadunk. Így van ez emberemlékezet óta. A magyar mentalitáshoz pedig különösen hozzátartozik a nótázás, vigadás. Ennek egyik legjellegzetesebb időszaka a farsangkor van. Régen ez a fonókban történt, később a lakodalmakban volt alkalom a közös dalolásra, az utóbbi időkben az énekkari találkozókon, ill. hasonló rendezvényeken.
Mit is jelent ez a szókapcsolat: nótaest? Olyan esti programot, melyen a főszerep a magyar nótáé.
Erre pedig a farsangi időszak, annak is a vége tűnt a legalkalmasabb időpontnak, hiszen nincs is jobb móka, mint mulatozással búcsúztatni a telet. Történt tehát, hogy 1985 februárjában elhatározták a szeliek, hogy körbejárják a falut. Az elképzelésük az volt, hogy egész családok jöjjenek énekelni, hogy mindenki bemutathassa kedvenc dalát. Szülő gyermekével, férj feleségével vagy akár szólóban. A felhívásra nagyon szép számmal jelentkeztek, igaz javarészt az énekkarból. A helyi cigányzenekar elment a próbákra, s annak rendje és módja szerint begyakorolták a kiválasztott csokrot. Az érdeklődés akkora volt, hogy már pénteken a főpróbára is bejött a közönség és élvezettel hallgatta az előkészületeket. Másnap pedig már tömve volt a művelődési ház, mert szétfutott a híre, hogy milyen kiváló műsor ígérkezik.
Aki elment, nem is csalódott. A közönség együtt énekelt a szereplőkkel, és szinte alig akarták abbahagyni. Minden kétséget kizáróan, hatalmas siker volt.
S mi történt azóta? Büszkén el lehet mondani, hogy azóta minden évben megismétlődik a csoda: helyiek és a szomszédos községek nótakedvelői rendszeresen összegyűlnek tapsolni az amatőr énekeseknek, akik valóban szívvel-lélekkel dalolnak nekik szerelemről, fájdalomról, bánatról, szülőföldről, a magyarságról és még sok más emberi érzésről.
Az elmúlt hétvégén már harmincadik alkalommal szólalt meg a muzsika s csendült fel a magyar nóta. A szervezők és az énekesek örömére a közönség megelégedettségét tapssal fejezi ki. Bizony, ezzel most sem fukarkodtak. A 15 szólista több mint három órán át szórakoztatta a nagyérdeműt. Természetesen ehhez kellett olyan kitűnő zenekíséret, mint Banyák Sándor cigányzenekara, melyet Sárközi Pál prímás vezényelt. A műsorban nemcsak az egykori szólisták kaptak lehetőséget, de új tehetségek is megcsillogtathatták tudásukat. Továbbá fellépett még a Rozmaring éneklőcsoport is, hiszen eredetileg ők indították el a hagyományt, s közülük kerültek ki a nótafák többsége.
Ennek fényében a hagyományos farsangi nótaest iránt az idén is nagy volt az érdeklődés Felsőszeliben. A jegyeket elővételben valósággal elkapkodták, olyannyira, hogy a kultúrház kicsinek bizonyult. A hangulat az elejétől a végéig kitűnő volt, az énekesek remekeltek, a zenekar lehengerlő volt, és a hangosításra sem lehetett panasz. A színpad díszítése Renczés Magdolna kézügyességét dicsérte, aki a „Nem élhetek muzsikaszó” nélkül nótarészletet varrta ki fehér panamára. A műsorvezetők, Deák Erika és Szalai Gyöngyi nagy odafigyeléssel és lelkesedéssel vezették fel az egyes műsorszámokat, értékes gondolatokkal fűzve egybe a nótacsokrok fonalát.
A fináléban az összes szereplő emléklapot és egy szál rózsát kapott a Csemadok vezetőségétől. Igazán lelket melengetően az egész épület zengett a jelenlevők közös énekétől.
Köszönetet érdemel minden énekes, szereplő, szervező és támogató, akik nagyban hozzájárultak a szép rendezvény sikeres megvalósulásához. Reméljük, a szervezet fiatal vezetősége továbbra is éltetni fogja ezt a műsoros estet, mely a fiatalokkal is megszeretteti a magyar nótát és a közös éneklést.
Az eseményről készült fotóriport ITT tekinthető meg.
Mészáros Magdolna, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51880,51736,51262,50206,49132″}
