Szlovákia hajdan szászok lakta területének, a Szepességnek Magas-Tátrára néző városa Poprád. A mai Poprád a szocialista várostervezésnek köszönhetően olyan, mint egy összetákolt alumíniumkorona, amelynek azonban öt ágán – dombján- öt drágakő csillog. A drágakövek: Poprád középkori magja, valamint a vele szomszédos, hajdan önálló négy cipszer városka, melyek az idők során beleolvadtak: Mateóc, Felka, Strázsa és Szepesszombat. Az időközben összeépült városkák történelme is közös. Múltjukra, kincseikre szász, szlovák, magyar egyaránt büszke lehet. A korai középkorban a határ menti városok, melyek stratégiailag védhető helyre, dombra épültek, sokszor kapták legendás katonaszentekről a nevüket.
Szepesszombat legnagyobb értéke római katolikus temploma és a hozzá tartozó reneszánsz harangtorony. A Szent György nevére és napjára szentelt templom a város legrégebbi épülete, az orsó alakú, régi házakkal körülzárt főtéren áll. Nevét, egyben címszentjét, Sárkányölő Szent Györgyöt a városka német elnevezésének, Georgenbergnek köszönheti.
A XIII. században épült, majd 1464-ben gótikus stílusban építették át. Az utókor szerencséje, hogy a város középkori magjával együtt az idők viharai megkímélték a templomot, így ma is megcsodálhatjuk késő gótikus díszeit, különösen az egyedülálló Szent Sírt és a Sárkányölő Szent György lovasszobrát ábrázoló főoltárt, mely Lőcsei Pál munkája.
A templom világát Méry Gábor remek fotóin keresztül ismerhetjük meg, a művészettörténeti értékeket pedig Jankovics Marcell mutatja be és helyezi el őket egy horizontálisan és vertikálisan is tág történeti-kulturális-vallási térben.
Felvidék.ma