A húsvéti ünnepkör Pünkösddel, a Szentlélek eljövetelének idejével tulajdonképpen véget ér. Az ezt követő vasárnapot nevezzünk a Szentháromság vasárnapjának, székelyföldi nevén „kicsipünkösdnek”. A kereszténység egyik fontos ünnepe ez, mert a Szentháromságban hitünk lényege teljesedik ki. A legnagyobb hittitokról van szó, mely szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A Szentháromság titkát a kinyilatkoztatásokból ismerhetjük meg. Szent Máté evangéliuma szerint (3,16-17) Jézus megkeresztelkedésekor megnyílt az ég, a mennyből az Atya szózata hallatszott, a Szentlélek pedig galamb képében szállt alá.
Mivel a hittitok magasztalása minden nap megtörténik az istentiszteleteken, ezért maguk a pápák is sokáig
vonakodtak, hogy a Szentháromságot külön ünneppel is megtiszteljék. Az ünnepet először Lüttichben tartották meg a X. század elején, majd XXII. János pápa rendelte el annak rendszeres és kötelező megtartását. Kultusza aztán a Tridentinum nyomán bontakozó barokk vallásosságban kapott nagyobb lendületet. A középkorban feltűnt a Szentháromság templomaink patríciumaként is, a XVIII. században, a pestisjárványok idején pedig tovább fokozódott jelentősége. Tájainkon többek közt Balassagyarmaton és Ipolyvarbón szenteltek tiszteletére templomot, Lukanényében pedig kápolnát. De nagyon sok helyen állítottak művészien megmunkált köztéri szobrot is tiszteletére, s ábrázolása megtalálható a templomfreskókon is.
„Hogy lehet a három személyben létező egyetlen Istent ábrázolni?” – teszi fel a kérdést Horváth István Sándor egyik írásában. Ö a középkori ábrázolást tartja jó megoldásnak, „amikor a három isteni személy egymás mellett áll és egyetlen palást takarja, fogja össze őket.” Az alábbiakban mi is bemutatunk néhány Szentháromságot ábrázoló alkotást: szobrot, oltárképet, freskót.
Drégelypalánk kinti szakrális emlékei közül legértékesebb az 1762-ben emelt gyönyörű Szentháromság-szobor. A barokk jellegű alkotás, illetve szoborkompozíció színezett kőből készült. Középen egy volutákkal díszített talpazaton áll a magas kőoszlop, ezen pedig a Szentháromság látható a térdepelő Szűz Máriával (Dercsényi, 1958:179). Bálint Sándor szerint „Drégelypalánk emlékoszlopát sajátos ikonográfiai felépítés jellemzi. Az oszlopon megjelenő Szentháromság: Atya és Fiú között, a Szentlélek alatt a megkoronázott Szűzanya. A talpazati háromszögű párkányon József a Kisdeddel, továbbá Sebestyén, Rókus, Nepomuki Szent János szobra, Flórián domborműve, alul a fekvő Rozália.” (Ünnepi kalendárium I. Internetes változat) A Szentháromság-oszlopot keretező négy pilléren a négy evangélista szobra látható: Szent Jánosé, Szent Márké az oroszlánnal, Szent Mátéé az angyallal és Szent Lukácsé a bikával. A szoborcsoport dedikációja így szól: „HOC OPUS TRIADIS CURA SUNT INCOLAE POSS.NIS PALANK AO, 1762 DIE 8. NOVEMBRIS”. Magyarul: „Ez a Szentháromság-emlékmű Palánk népének buzgóságából emeltetett.” A Szentháromság-szobrot utoljára az akkor Bécsben élt drégelypalánki Széles József atya újíttatta fel. Valamikor Szentháromság vasárnapján e helyütt végezték a litiniát. Most úrnapkor áll itt az egyik kunyhó, s ide is kijön a körmenet.
Bernecebaráti községben három szabadtéri szobor látható. Bernecén áll a Szentháromság-szobor, amellyel
kapcsolatban ellentétes adatokat találunk a szakirodalomban s a népi emlékezetben egyaránt. A község honlapján olvassuk, hogy „A XVIII. század végén keletkezett a mészkőből faragott szobor, mely egy 3 méter magas oszlopon található”. (http://www.bernecebarati.hu) Pest megye műemlék nyilvántartójában azt írják, hogy a mészkőszobor alacsony kőpilléren áll a Széchenyi utca 56. számú háza előtt, s az XVIII. századi alkotás. (Dercsényi, 1958:252) Gyenes Zoltán polgármester Oravecz Istvánné Máté Matild (1942) adatközlőre hivatkozva írja levelében, hogy a szobrot Szabó János gazda állíttatta egy szomorú baleset után fogadalomból. Vallásos ember lévén ugyanis fogadalmat tett, hogy ha betegségéből felépül, egy Szentháromság-szobrot emeltet. Gyógyulása után a Szitnya hegység valamelyik kőbányájából szállíttatott egy kőtömböt Bernecére, s itt faragták volna azt ki a mesterek. Más feltételezések szerint a szobrot már előre kifaragták, ám szállítás közben az áldást osztó kéz letörött, s azt fordítva tették vissza. A szobor talapzatát valóban helyben készítették (Pálinkás és Timer kőfaragómester neve van a kőre vésve.), s dedikációján ezt olvassuk: „Szent/ Háromság/ (egy) Isten/ dicsőségére/ állíttatta/ Szabó János/ 1906″. A szobor az Atyaistent idős szakállas alakként ábrázolja, amint kezét kinyújtva tartja. Jobbján áll az Úrjézus a kereszttel, köztük pedig a Szentlelket ábrázoló galamb látható.
Ipolynyék főterét uralja az a szép szoborcsoport, amit itt Szentháromságnak neveznek. Tulajdonképpen Mária megkoronázását ábrázolja a kovácsolt vaskerítéssel körülvett, háromlépcsős talpazaton álló, magas oszlopra helyezett gyönyörű alkotás. A Szűzanya imára kulcsolt kézzel ül az Atyaisten és Jézus Krisztus közt, akik főléje tartják a koronát, mely felett a Szentlelket ábrázoló galamb látható, amint fénysugarak áradnak ki belőle. Az Atyaisten bal kezében jogár, Krisztuséban kereszt látható. A hagyomány szerint a szobor szállítás közben eltörött, s az eredeti Szentháromság-alkotás helyett így került helyére a ma is látható mű Máriával, az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. A talpazat második lépcsőjének dedikációján ezt olvashatjuk: „Isten/ dicsőségére/ Pataki István/ és neje/ Gyurász Mária/ 1903″.
Ipolyszalkán a templom melletti park déli felében két Mária-szobor is van. Egy vaskerítéssel vették körül a
Szentháromság-oszlopot, azaz a Mária megkoronázását ábrázoló szoborcsoportot. A faluban ezt csak Szentháromságnak nevezik. 1851-ben állíttatta az érsekség itteni birtokainak intézője, Zeifer Ferenc és neje, Varga Anna. A négyzet alakú talpazaton egy magas, dór oszlopfőben végződő oszlopon áll a szoborcsoport: középen Mária, jobbján a feltámadt Krisztus, balján az Atyaisten. Az utóbbi bal kezében a földet, jobb kezében a koronát tartja Mária feje felett. Krisztus jobb kezében a keresztet, bal kezében pedig a koronát láthatjuk. A korona felett a Szentléleket szimbolizáló galamb látható. A szakrális emlék dedikációja így szól: „ Ut Patris et/ Filie et Spiritus/ Sancti resolvet/ Gloriam eridit/ Franciscus/ Zeifer et/ Anna Vargha/ 1851″ (Készült Esztergomban/ Paul Leonhard) A Historia domus feljegyzéseiben írják, hogy ide is járt hajdan „processzió”, mégpedig keresztjáró napokon, kedden szentmise után és Szentháromság vasárnapján délután két órakor. (14.p.).
Felsőtúron a főút menti egyik kúria előtt álló, restaurálásra érett Szentháromság-szobrot – dedikációja szerint – 1910-ben készíttette Mintál János és neje, Zsófia. Erről nem olvashatunk a Historia Domusban, pedig a Mintál családot emlegetik benne annak kapcsán, hogy az iskolaépítést kedvezményes kölcsönnel támogatták. Ehhez a szoborhoz egyébként hosszú időn át, az 1950-es évek végéig szentháromság vasárnapján jártak körmenettel itt is a falu lakó.
Paláston A későbarokk Szentháromság-szobor a mostani szlovák iskola közelében áll. Az Atyaisten s a feltámadt Jézus lábánál egy-egy angyalfej, a szobrot tartó oszlop gótikus mintájú ablakkeretes bemélyedésében pedig Mária szobra látható. Jelenlegi kőtalpazatát Rennek Erzsébet emeltette 1901-ben. Régen Szentháromság napján lelkipásztorukkal jöttek ide a hívek, később már csak előimádkozójukkal ment a nép. Ha valami baj volt a faluban, mindig kijöttek a Szentháromsághoz imádkozni.
A szklabonyai Szentháromság-szobor a templomkertben áll, ezzel a dedikációval: „Najsvetejšia/ trojica/ zmiluj sa/ mad nami./ Venovala Hrozová/ s dcérami/15.VI.2000.” (Legszentebb háromság, irgalmazz nekünk.)
Pereszlényben A főút másik felén állt hosszú időn át – igen megkopott állapotban – a XX. század elejéről származó 
késő klasszicista kőből készült Szentháromság-szobor. (Harminc és koll., 1968:537) A szobrot egy kétlépcsős talapzatra helyezett téglalap alakú magas oszlopra helyezték, rajta ezzel a felirattal: „Isten/ dicsőségére/ állítatta/ özv. Gyebnár Jánosné/ szül. Balla Mária/ 1933″. A szobrot nemrég szépen restaurálták, s egy fehér márványtábla került rá ezzel a szöveggel: „Isten dicsőségére/ felújíttatta/ a Halász család/ 2008″. Az oszlopfőre helyezett szoborcsoport Jézust egy kereszttel, feje körül glóriával ábrázolja, amint lábát a földgolyón tartja. Mellette van az Atyaisten, jobb kezében jogarral, a balban országalmával, feje mögött egy háromszöggel. Felettük a Szentlelket jelképező galamb látszik, lent az angyalok serege veszi őket körül.
Ipolyvarbó Oltárképe a Szentháromságot ábrázolja, a szokásostól eltérő formában. Az Atya a Szentlélekkel az angyalokkal körülvett halott Jézus felett látható. (A képet egy régebbi írásunkban már közöltük.) Van a templom hajójának mennyezetén is egy Szentháromság-ábrázolás. Mária feje fölé itt is az Atyaisten és a feltámadt Krisztus tartja a koronát. Mindez a galamb képében megjelenő Szentlélek alatt, angyalok körében látható. Mária megkoronázásának, illetve a Szentháromság ábrázolásának hasonló freskóját láthatjuk a kéméndi templom mennyezetén is.
Csáky Károly, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”53851″}
