Magyar nyelvű oktatás a Kárpát-medencében – a jövő dilemmái címmel rendeztek szakmai konferenciát Komáromban, május 27-én. A tanácskozás célja – mint azt Jókai Tibor, az SZMPSZ elnöke kifejtette – az együttgondolkodás és a közös cselekvés, valamint egy Kárpát-medencei szintű magyar oktatási stratégia kialakítása.
Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója – aki a konferencián A magyar nyelvű oktatás Szlovákiában címmel adott elő – a Felvidék.mának elmondta: a szlovákiai magyar oktatás legkomolyabb kihívásai öt pontban foglalhatók össze.
„Ebből az első a jogi rendezetlenségünk, ami azt jelenti, hogy a közoktatási törvényben nem szerepel az, hogy ‘nemzetiségi oktatásügy’, csupán annyit találunk benne, hogy ‘tanítási nyelv’ – ez véleményem szerint kevés. Ebben a kérdésben távlati célunk lehet az önigazgatás, ami felé azonban még sok lépést kell megtenni.
A második komoly probléma, hogy a szlovákiai magyar oktatásnak nincs stratégiája és jövőképe, s így a történésekre mindig csak ad hoc módon reagálunk. Ez a kérdés egy másik problémával is összefügg: kinek is kéne ezt a stratégiát megalkotni?
Harmadik gond az intézményhálózat problémája, ami azt jelenti: hogy sok iskolánk van a gyerekek számához képest, vagy fordítva: kevés gyermek van abban a sok intézményben, amivel rendelkezünk. A nagyon alacsony gyermeklétszámok finanszírozási és – a szeptember elsejével életbe lépő minimális osztálylétszámok kapcsán – jogi problémákat is felvetnek.
További probléma, hogy a szlovákiai magyar oktatásügy gazdátlan: hiányoznak a háttérintézmények, a kutatóműhelyek. Ha egy magyar iskola szakmailag előbbre szeretne lépni, komoly akadályokba ütközik, nincs ugyanis olyan intézmény, amely ehhez tudást és szakértelmet kínálna.
És végül problémának látom a magyarországi támogatási rendszert is, mert bár az anyaországból rengeteg – anyagi és szakmai – segítség érkezik, jó lenne ezt a kérdést is átgondolni. Azt vallom, hogy azok a támogatások, melyek Magyarországról érkeznek egy átgondoltabb szakpolitikával nagyobb mértékben hasznosulhatnának” – vélekedett Fodor Attila.
Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szerint a határon túli magyar közösségek nagyon hasonló a problémákkal szembesülnek az oktatásügy területén. „A magyar nyelv oktatására szánt óraszámok, az osztálylétszámok és számos más kérdésben is ugyanazokkal a nehézségekkel találkozunk Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken és a Felvidéken is. Egy közös stratégia kidolgozása tehát sürgető feladat. Sajnos azonban sem a Felvidéken, sem a többi külhoni területen nincs államilag működtetett olyan kisebbségi hivatal, amely oktatásügyre vonatkozó feladatokat is ellátna, így az egyes – civil szervezetként, anyaországi támogatással működő – pedagógusszervezetekre hárul a feladat. A közös stratégiaalkotás azért volna fontos, mert az anyanyelv oktatása során mindenhol ugyanazokkal a kihívásokkal találkozunk. Az előrelépéshez azonban a többségi nemzet oktatásügyi szakembereinek a részéről is egy józan, 21. századi gondolkodásmódra lenne szükség: meg kellene érteniük, hogy ezzel nem cselekszünk olyat, ami a többségi nemzet ellen menne” – fogalmazott Jókai Tibor.
Dr. Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatója a Felvidék.mának arról beszélt, hogy az OFI és a határon túli magyar oktatásügyi szervezetek, illetve szakmai egyesületek között tavaly létrejött szándéknyilatkozat után eljött a konkrét feladatok végrehajtásának ideje.
„A határon túli szervezetek azt szeretnék, hogy a minisztériumi háttérintézményként működő OFI négy területen próbáljon meg támogatást nyújtani a határon túli szervezeteknek: az egyik a tankönyvfejlesztés, mely során a közös tapasztalatok megosztása és a közös fejlesztési célok érvényesítése kell, hogy megjelenjen. A második terület a pedagógusok továbbképzése, amely azért egy nagyon fontos terület, mert az oktatási rendszer minőségét a benne dolgozó pedagógusok felkészültsége adja. Nagy jelentőségűnek tartom azt, hogy a következő tanévhez kapcsolódóan elindul a nemzeti köznevelési portál, amelyen számos, a tanításhoz kapcsolódó tananyag lesz elérhető határon túli tanárok és diákok számára is. Úgy vélem, ez egy olyan határon átívelő program, amely hosszútávon egy Kárpát-medencei tudástárat képezhet. Harmadik területe az együttműködésnek a mérés-értékelési tapasztalatok összegzése, a negyedik pedig a szakmai kapcsolatok koordinálása, ami alatt nem csupán az anyaország és a határon túli, hanem a külhoni magyar szervezetek egymás közötti kapcsolatait is kell érteni. Sok esetben ez utóbbi kapcsolatrendszer több hozadékkal jár, hiszen a kisebbségben élő magyar közösségek problémái bizonyos értelemben hasonlóak. Az imént említett tankönyvfejlesztésben például nagyon fontos, hogy megosszuk egymás tapasztalatait, mert ennek révén az együttműködés minden egyes szereplője gazdagabb lesz. Hogy egy példával éljek: nem kukoricát adunk, hanem a kukoricatermesztés technológiáját akarjuk megtanítani. De végeredményben itt egy közös tanulásról van szó, hiszen a partneri viszonyt helyeztük az együttműködés centrumába” – hangsúlyozta az OFI főigazgatója.
A komáromi konferencián Prof. Dr. Péntek János a magyar nyelvű oktatás romániai, dr. Orosz Ildikó a kárpátaljai, Nagy Margit és De Negri Ibolya a délvidéki lehetőségeiről, stratégiai kérdéseiről tartott előadást. A horvátországi, a muravidéki, valamint az ausztriai magyar közoktatás helyzetéről Varga Erna, Vida Törner Judit, illetve Mentsik Szilvia számolt be. A tanácskozás közös szakmai beszélgetéssel zárult.
A konferencia részletes programja ITT>>>.
lm, Felvidék.ma