A nyár a kulturális-zenei fesztiválok ideje, igazi „nagyüzemet” jelent a zenészek számára, mondja Szarka Gyula, a Ghymes alapító tagja. Zenekarával folyamatosan koncertezik, szerzői estjeivel is fellép, közben még a szervező, alkotómunkára és borászatra is jut ideje a Nádszegen élő Kossuth-díjas művésznek.
Májusban a Veszprém megyei Magyarpollányban, az általa írt Magyar passió bemutatásával indult tulajdonképpen a Nádszegen élő előadóművész számára a nyári szezon. „Hirtelen jött, gyors felkérés volt. Decemberben szólt Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, hogy megírjam, új zenét akarnak ugyanis a faluban a nagy hagyományokkal bíró passiójáték szervezői. Kiderült, hogy a faluközösség adja elő, csak a Jézus és Mária szerepét alakítja profi színész. A próbák során láttam, hogy a passió mennyire összekovácsolja a közösséget, s azt, ahogy az amatőrök profi módon, nagy odaadással végzik a dolgukat. Nagy dicséreteket kaptam tőlük, s ez nagyon megható volt. Reményeim szerint pár hónap múlva hanghordozón is megjelenik a passió” – nyilatkozta a Felvidék.mának Szarka Gyula.
Számára a nyár központi eseménye a már tíz esztendeje rendezett Ghymes Fesztivál, amely az első három év felvidéki helyszínét követően, július elején már hetedik alkalommal a Balaton-felvidéki Hegymagason, a Szent György-hegyen valósult meg. Ott, ahol a zenész pincészete is működik és finom borokat kínál.
„Minden évben nagy az izgalom, hogy sikerül-e összehozni a következő fesztivált. Az első úgy indult, hogy Tamás öcsémmel összedobtuk rá a pénzt, akkor még nem volt szponzorunk, semmilyen támogatás. Van egyfajta nosztalgia bennünk, mert amikor először megszólaltunk Ghymesként, az is egy fesztiválon történt, 1983-ban, a Nyitrához közeli Gímesen. Emlékszem, faágakból voltak a mikrofontartók, így indult a karrierünk. Talán épp ez a nosztalgia az, ami elindította a művészeti fesztiválunkat. Mindannyian szeretjük a színházat, az irodalmat, a jó hangulatot és persze elsősorban a zenét. De a társművészetek mindig is fontosak voltak számunkra ezalatt a 32 év alatt, amióta zenélünk” – mondta el Szarka Gyula.
Úgy véli, már az is nagy siker, hogy sikerült egymás után tíz fesztivált megszervezni, emberek ezreit megmozgatni. S van egy törzsközönségük, amely az elsőn és a mostani, tizedik fesztiválon is ott volt. „Nagyon jó érzés, ahogy a közönség díjazza az előadásokat.”
A passiónál emlegetett soproni kapcsolatok révén kapott a művész felkérést a Petőfi Színháztól balettzene megírására is. Kilencven százalékban már elkészült a mű, zajlanak az előkészületek, márciusban lesz a bemutató. Álmos legendája, Emese álma jelenik majd meg a színen.
„Csodálatos dolog, erről még nem írtak sem zenét, sem balettet, se más darabot. Kihívás is, de a kíváncsiság kerekedett felül, hogy mit tudok ebből kihozni? Emese álma a kiindulópont, ősi mítoszunk, amely hasonlít Jézus történetéhez, hiszen Emesét is álmában éri a gyermekáldás, ez esetben a turulmadár jóvoltából, s e nő öléből fakadnak őseink, köztük Álmos, aki elvezeti népét a Kárpát-medencéig, de be nem léphet, feláldozzák. Az akkori hit szerint, ha megölik a szakrális vezért, az ereje, a szelleme átszáll a következő vezérre, a népre, így tudnak erősek maradni. Gyönyörű legenda” – meséli a szerző, hozzátéve, hogy nagyon látványos lesz a kivitelezés is.
Az előadás rendezője Demcsák Ottó, a Győri Balett alapító tagja, aki két éve létre hozta a soproni balettet is. „Nagy tudású, tapasztalt koreográfus, ő álmodta meg ezt az egészet. Sok munka vár még ránk, hiszen összhangba kell hozni a rendező elvárásait, a koreográfiát a zenémmel” – vetíti előre a várható történéseket Szarka Gyula.
Mindezek mellett három szerzői esttel is vállal fellépéseket: Az Ámor és az Őrület, a Bor és a lányka, az Alku nívós zenei-szellemi kalandot ígér a nézőnek. Az év második felében pedig a Szarka fivérek alkotta Ghymessel a Felvidéken is találkozhatunk. Augusztus 14-én Galántán, 26-án Somorján lépnek fel, november 27-én pedig Szentpéterre a Mendika c. adventi koncerttel érkeznek.
BA, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55069,54654,54860″}