Szeptember 1-jén tudományos igényességgel előkészített konferencián járhatta körül az érdeklődő közönség, hogy milyen kincset rejt Bacsfa-Szentantalon a Vérkönnyező Boldogasszony csallóközi búcsújáró helye.
Mint arról korábbi tudósításunkban olvasóinknak beszámoltunk, a felvidéki magyarok legjelentősebb Mária-kegyhelyén idén június 19-21-én emlékeztünk a kegykép könnyezésének háromszázadik évfordulójáról. Búcsúval, körmenettel, püspöki szentmisével ünnepeltek akkor a hívek ezrei a kegytemplom kertjében.
A bacsfai Apponyi kastély különtermét zsúfolásig megtöltötte konferencia hallgatósága, hogy a legkülönbözőbb megközelítésből átfogó képet kapjanak tudós előadóktól arról, milyen nagy érték a kegyhely, a búcsújárás hagyománya, a könnyező Mária-kép, amely a kegytemplomban évről évre több alkalommal is vonzza a hívek ezreit.
A konferencia felett Mons. Prof. ThDr. Haľko József PhD., a Pozsonyi Főegyházmegye segédpüspöke vállalt védnökséget, és mint megtudtuk a konferenciát szervező helyi plébánostól, Sranko László atyától, a segédpüspök úr volt a konferencia szervezésének kezdeményezője is.
A konferencia előkészületei, az előadók kiválasztása, a szervezés, mind nagy igényességgel zajlott, a hallgatóság négy olyan előadást hallhatott, amelynek köszönhetően korban és térben elhelyezhettük a csallóközi kegyhely történetét. Az esemény háziasszonya, moderátora László Mónika, a bacsfai plébániához tartozó nagyszarvai templom orgonistája, kántora volt.
Haľko József segédpüspök úr felidézte a kegyhely történetének egyik emlékezetes újkori napját, amikor 2013-ban a néhai Tóth Domonkos segédpüspök úrral közösen megkoronázták a kegykép másolatát. Az eredeti, a 300 évvel ezelőtt vérkönnyeket hullató Mária-képet ugyanis 1995-ben ellopták a templomból, máig nem sikerült a nyomára bukkanni. Sranko László atya ezért 2013-ban másolatot készíttetett immár nem pergamenre, vagy vászonra, hanem fakéregre, és ötvösművésszel koronát készíttetett, amelyet két püspök helyezett el a képre, megkoronázva Boldogasszonyt és karján az isteni gyermeket.
Köszöntőjében a rangos vendég II. János Pál pápa elmélkedését idézte, amelyben Mária könnyeiről kinyilatkoztatta, hogy azok jelek, és az aggódó édesanya jelenlétét bizonyítják.
ThLic. Sranko László bacsfai plébános, a Comenius Egyetem doktorandusz hallgatója előadásában a szentantali kolostor és kegyhely történetét ismertette. A rendelkezésre álló rövid idő alatt a Szent Györgynek szentelt korábbi templomról, majd a ferences kolostorról és a jelenlegi kegytemplomról is sokrétű érdekes információt osztott meg hallgatóságával, az alapítástól napjainkig érintette a legfontosabb történelmi fordulópontokat. És örömmel értesültünk arról, hogy készíti a kegyhelyről szóló nagymonográfiát, ami hiánypótló lesz, mert a könnyezés 150. évfordulójára, 1892-ben megjelent első könyvön kívül kisebb terjedelmű kiadványok láttak csak eddig napvilágot. Készül tehát a könyv, amelyben Sranko László atya összegzi majd doktori kutatásainak eredményeit.
Ezt követően Dr. Barna Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, néprajztudós, a Szegedi Tudományegyetem tanára tartotta meg előadását a kegykép-koronázásokról és búcsújárásokról a 17-18. századi Magyarországon. Egy személyes emlék felvillantásával keltette fel a hallgatóság érdeklődését: Ugyanis 1984-ben három hónapos ösztöndíjjal érkezett Csehszlovákiába, hogy a mai Szlovákia területén lévő búcsújáró helyeket kutassa. Ekkor tapasztalatot szerzett arról, hogy az államhatalom hogyan próbálta meghiúsítani, vagy legalább alaposan megnehezíteni az ilyen témájú kutatásokat. Az állambiztonságiak nyomon követték az utazását, és bizony hiába érkezett püspöki ajánlólevéllel, voltak plébániák, ahol nem látták szívesen. Akkor járt először Bacsfa-Szentantalon is, ahol a szolgálatot teljesítő Horváth Károly a legnagyobb előzékenységgel segítette munkáját, a kolostorban működő plébánián láthatta először a fogadalmi képhez járuló nagyszombati zarándokokat ábrázoló értékes képet, amely Sranko László atyának köszönhetően, a templom szentélyébe került, méltó helyre. Az előadás során a Mária és Jézus koronázásának eredetéről, hagyományáról, és a kegyszobrok öltöztetésének szép példáiról tartott előadást.
Dr. Paksa Katalin, az MTA Zenetudományi Intézetének doktora, népzenekutató a hétfájdalmú Szűzanya alakjának a magyar zenei néphagyományban történő megjelenéséről, átörökítéséről tartott gyönyörű zenei betétekkel színesített előadást. A 13. századtól a 20. századig fennmaradt dallamvilágból és szövegekből hallhatott a közönség szemelvényeket, Mária-siralmakat, szomorú énekeket. Mária alakja megjelenik ezekben az énekekben, például mint szerencsétlen anya, szomorú menyasszony, fiavesztett gerle, árva gerlice, szegény árva, kegyes anya. A népénekek küldetése, hogy „az isteni szeretettől elhűlt szívekben tüzet gerjesszenek”, zárta előadását dr. Paksa Katalin.
A konferencia délutáni részében Horváth Zoltán György, a budapesti Romanika Kiadó vezetője előadását Papp Faber Erika, az Amerikai Egyesült Államokban élő oktatónak a Romanika kiadó gondozásában megjelent könyvére építette, amelynek címe „Égi Édesanyánk könnyei”, és a Kárpát-medencében fellelhető 12 könnyező Mária-képet mutatja be. A könyvhöz Horváth Zoltán György készített fotókat, e célból néhány éve bejárta azokat a templomokat, ahol könnyező Mária-képet őriznek, előadása során a legismertebbekről esett szó: a máriapócsi képről, az első és második könnyezéséről, a kép diadalútjáról a bécsi Szent István-dómba, és a képről készített számos másolatról. Sok érdekes információ hangzott a győri Ír Madonnát ábrázoló képről is.
Dr. Szilárdy Zoltán római katolikus pap, művészettörténész előadását dr. Barna Gábor olvasta fel, mert az előadó személyesen nem tudott eljönni. Fényképekkel gazdagon illusztrált előadása során olyan Istenanya ábrázolásokat, Mária-képeket mutatott be, amelyek hatottak a bacsfai kegykép alkotójára. Ilyen a Vlagyimíri Istenszülő kép a 12. századból, amely ma a Tretyakov képtárban látható, számos Segítő Mária-kép, mint a passaui kapucinus templomban található, amelynek másolatait svábok hozták Magyarország területére. De ebbe a sorba tartozik a kistapolcsányi Kármelhegyi Boldogasszony-kegykép.
A szentmisét Haľko József segédpüspök úr celebrálta, segítségére volt Kiss Róbert, a nagyszombati püspöki helynök, és a környéken szolgáló több lelkiatya is. Prédikációjában arra a sajátos körülményre mutatott rá, hogy a lélek épülésére szolgáló konferencia valójában egy golfpálya közepén kapott helyet az Apponyi-kastély különtermében. Újra idézte a konferenciát bevezetőjében említett elmélkedést, II. János Pál szentéletű pápa gondolatait a könnyező Szűz Máriáról. Rámutatott, hogy Mária könnyei a fájdalom, az esdeklés és a reménység könnyei. Napjaink legélesebb problémájára utalva elmondta, a migránsokkal kapcsolatos bonyolult helyzetben is az édesanyákra és a gyermekekre kell féltő gondossággal ügyelni, az ő problémájukra nem lehet cinikus, általános megoldást találni. A Kálvária a templom mellett a hívek adakozásából épült, mutatott rá prédikációjában, ezért az egyes stációkat a családok még jobban magukénak érezhetik. A zarándoklatok jelentőségét pedig abban látja, hogy egymásra figyelő, Istenfélő közösségeket teremtenek.
A szentmisén elhangzottak csodálatos Mária-énekek, a „szentantali kegytemplomba oltott rózsaághoz” íródott, a kegyhelyet méltató legszebb szenténekek, olyanok, amelyek századokkal ezelőtt születettek és mai, modern hangzásúak is.
A konferencia végén a püspök úr Sranko László atyával közösen a szentantali kegykép reprodukcióját adták át a konferencia előadóinak, majd imával és áldással zárták a konferenciát.
További képek a konferenciáról megtekinthetők a Képgalériánkban ITT>>>.
Pogány Erzsébet, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55785,54562″}