Nem, most nem arról lesz szó, ami kampány idején megszokott, hogy a szerző megpróbálja meggyőzni a kedves olvasót, hogy miért egy adott pártra szavazzon. Még csak nem is arról, hogy úgy akarom a saját lovamat eladni, hogy a szomszéd lovát ócsárolom.
Ez az eszmefuttatás most arról fog szólni, hogy igenis el kell mennünk szavazni. Mert minél többen megyünk el választani, annál biztosabb, hogy a végeredmény is jó lesz.
Európában ma azok az országok a legsikeresebbek, ahol a választásokon 90% körüli a részvételi arány.
Ennek is megvan a logikus magyarázata: ugyanis minél magasabb részvételi arány, a politikus annál biztosabb lehet benne, hogy el lesz számoltatva. Ha máskor nem, hát a következő választás alkalmával.
Sok embert sokáig ugyanis nem lehet becsapni!
Egy zólyomi hölgy ismerősömet a barátnője azzal vette rá, hogy március 5-én menjen el választani, hogy azt mondta neki, ha otthon marad, akkor az ő szavazata automatikusan Ficóé lesz.
Sok ilyen barátnő kellene, aki a jelek szerint jobban érti a demokrácia játékszabályait, mint azok, akik csak legyintenek, hogy az ő szavazatuk úgysem oszt vagy szoroz.
De hát, könyörgöm, ez a demokrácia lényege, hogy mindenkinek csupán egy szavazata van. Legyen az egyetemi professzor vagy utcaseprő.
Mert, egész mások az egyetemi professzor szempontjai, mint az utcaseprőé, és mindkettőnek megvan a létjogosultsága.
Ugyanis, ez a demokrácia lényege, hogy különböző szempontokból alakul ki azaz esszencia, amit kormányzásnak hívunk.
Ezért hát mindenkinek el kell menni!
És ezt nem Kossuth Lajos üzeni, hanem én… talán ez is ér valamit.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
