Kedden (2008. július 1.) hat hónapra Franciaország veszi át az Európai Unió soros elnökségét. A teendők listája hosszú, és az ambiciózus célokkal előálló franciák fél évét számos megoldásra váró kérdés is beárnyékolja. A francia kormányzat négy kulcsterületet jelölt ki, melyek kapcsán eredményeket szeretne elérni: a mezőgazdasági politikát, a bevándorlási politikát, a klímavédelmet és az európai védelmi politikát. Emellett azonban más problémákkal – így a Lisszaboni Szerződés jövőjével, valamint a magas élelmiszer- és üzemanyagárakkal – is foglalkozniuk kell majd.
Lisszaboni Szerződés
Nicolas Sarkozy francia elnök július 11-én Dublinba látogat, ahol Brian Cowen ír miniszterelnökkel tekintik át az elutasító eredményt hozó népszavazás utáni lehetséges teendőket. Sarkozy korábban úgy nyilatkozott, hogy ebben a helyzetben nem szabad erőltetni a szerződés minél korábbi hatályba lépését. Az EU állam- és kormányfői júniusi csúcsukon októberig adtak haladékot az íreknek, hogy megoldási javaslattal álljanak elő, így a kérdés az októberben és decemberben esedékes csúcstalálkozók legfontosabb napirendi pontjának ígérkezik.
Franciaország korábban abban reménykedett, hogy soros elnökként még ebben a félévben sikerül megállapodásra vezetni a tagállamokat a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új posztokat betöltő személyekről. Ez azonban már minden bizonnyal nem lesz lehetséges.
Gazdasági nehézségek – oltalmazó EU
A romló világgazdasági helyzet miatt kiéleződhetnek a konfliktusok az eltérő gazdaságpolitikai felfogást valló tagállamok között.
A közös agrárpolitika (KAP) reformjáról szóló viták a francia elnökség alatt is tovább folytatódnak majd, azonban az egekbe szökő élelmiszerárak minden bizonnyal új megvilágításba helyezik a kérdést, és rontják a megegyezés esélyeit. A KAP tervezett megújításában – így például a támogatások újraelosztásának igazságosabbá tételében – most annak a Franciaországnak kellene közvetíteni, amelynek mezőgazdasági termelői az uniós támogatások legnagyobb haszonélvezői. Korábban felmerült, hogy a megemelkedett élelmiszerárak miatt a nagy gazdaságoknak le kellene mondaniuk a támogatás egy részéről az új gazdálkodók támogatása érdekében. Ezt azonban még Németország is ellenzi.
Az üzemanyagárak miatt Sarkozy korábban már többször is javasolta az Európai Bizottságnak, hogy csökkentsék az árakba épített áfa mértékét, ezt azonban Brüsszel mindannyiszor határozottan elutasította. Franciaország szeretné, ha az európaiak nem rideg hatóságnak, hanem „oltalmazó otthonnak” tekintenék az EU-t. Ennek érdekében az uniónak segítséggel kellene reagálnia a problémákra: áfa-csökkentéssel a legjobban sújtott szakmák számára, az üzemanyagárak mérséklésével a szállítmányozásból élők számára, pénzügyi segítséggel a halászoknak. Itt is nehéz lesz azonban leküzdeni más országok ellenállását, amelyek – mint például Németország – nem óhajtják szétzilálni az egységes belső piaci szabályokat, utat engedve a különböző csoportérdekeknek.
Éghajlatváltozás
Az uniós tagállamok tavaly márciusban szigorú környezetvédelmi intézkedésekről állapodtak meg, így például a szén-dioxid kibocsátás 20 százalékos csökkentéséről 2020-ig. A cél eléréshez szükséges konkrét intézkedésekről azonban még meg kell állapodniuk a tagállamoknak. A Bizottság januárban tette közzé a tagországokra vonatkozó javaslatát, azonban ezt szinte az valamennyi tagállam kritizálja, így Franciaországra vár a feladat, hogy tető alá hozza a megállapodást. Ahhoz, hogy az Európai Parlament még a jövő évi választások előtt el tudja fogadni, a tagállamoknak még idén meg kellene állapodni a kérdésről. A gyors döntésre azért is szükség lenne, hogy a 2009-ben, Koppenhágában megrendezésre kerülő klímavédelmi konferencián az EU kellő súllyal képviselhesse álláspontját.
Bevándorlás
A francia elnökség egyik első lépéseként egy új, átfogó bevándorlási csomagot terjeszt majd a tagállamok elé a bevándorlással foglalkozó szakminiszterek július 7-8-i cannes-i megbeszélésén. A tervezet az illegális bevándorlók elleni küzdelemmel kapcsolatban hatékonyabb kiutasítási intézkedéseket, kötelező nyelvkurzusokat és biometrikus vízumok bevezetését indítványozza.
Párizs fontosnak tartja, hogy az egyébként már régóta napirenden lévő kérdéskört ne egyes elemeiben, hanem összefüggéseiben, együtt kezeljék, egyaránt egyértelművé téve a legális bevándorlás lehetőségeit és előnyeit, illetve az illegális tartózkodás következményeit. A francia elnökség éppen ezért egységes „bevándorlási paktumot” szeretne tető alá hozni, amelynek fontos részét kell, hogy képezze a még intézményesen nem létező közös európai menekültügyi politika létrehozása is. Várhatóan további fontos eleme lesz a „paktumnak” a „kibocsátó országokkal” való szorosabb együttműködés, valamint a fejlődő országok és térségek fokozottabb támogatása.
Védelempolitika és Mediterrán Unió
Sarkozy többször tett arra utalást, hogy erősíteni szeretné a közös európai védelempolitikát, sőt egy néhány héttel ezelőtti beszédében már „az európai védelempolitika újjászületéséről” beszélt. Komoly akadályt jelent azonban, hogy az unió másik katonai nagyhatalma, az Egyesült Királyság továbbra sem tűnik fogékonynak az ilyen jellegű kezdeményezések iránt. A franciák egy katonai központot is szeretnének létrehozni Brüsszelben, azonban London szerint ez szükségtelen intézményi megkettőzést jelente a NATO és az EU között. Ráadásul a semlegességét féltő Írország miatt is vissza kell fognia magát Párizsnak a védelmi tárgyú kezdeményezéseit illetően, főleg, ha a Lisszaboni Szerződést újra népszavazásra bocsátják a zöld szigeten.
A Lisszaboni Szerződés elutasítása miatt kialakult helyzetben várhatóan még több figyelem fordul majd a Mediterrán Unióra, melynek létrehozásáról a franciák kezdeményezésére döntöttek a tagállamok. A Mediterrán Unió életre hívására formálisan a július 13-án, Brüsszelben megrendezésre kerülő csúcstalálkozón kerül sor.
EUvonal
