Egy bölcs kínai közmondás azt tartja, hogy a tartós siker eléréséhez az embernek négy adag érzelmi és egy adag értelmi képességet kell munkájába fektetni.
A multinacionális cégek humánerőforrásokért felelős dolgozói ezen elvek szerint válogatják ki felvételre dolgozóikat, és nagy gonddal tréningezik, képzik őket, mielőtt teljes értékű munkatársként „csatasorba” állítanák őket. Az arányokból nyilván sejtik, hogy a gyakorlatokon a hangsúly az érzelmi képességek tudatos alkalmazásának fortélya a fő téma. Ezek a cégek már az ipari forradalom kezdete óta a termelés meghatározó elemei, és büszkén hirdetik 150 – 200 éves piaci jelenlétüket. Eredeti lógóval, márkanévvel jegyezik ma is minden terméküket. A reklám elkerülése miatt nem sorolok fel példaként ilyen neveket. Bízom az olvasó tájékozottságában.
Az Európai Unió tagjai lettünk. Már a belépés megszavazásakor bizonyságot adtunk partnereinknek, hogy ezen a téren is szeretnénk őket követni. Nagy biztonsággal állítom, hogy a szavazáskor azok voksoltak igennel, akikben az IQ mellett legalább egyenlő arányban ott volt az EQ is. Bár egyelőre csak a tudatuk alatt, azt sem sejtve, hogy a génjeikbe micsoda fontos örökséget, emberi tulajdonságot hordoznak magukban. A pedagógia ismeri ezeket. A pszichológiával ötvözve fejleszteni is képes minden emberi lényben.
Mondani valóm lényege: eljött az idő, hogy az iskolák minden fokozatán, a közéletben, a munkahelyeken, de még a politikában is odafigyeljünk az érzelmi nevelés fontosságára. Ideje túllépni a „szakbarbárok” korán! A direktív irányítási módszereken, a munkahelyeken, kollektívákban, így a politikai pártokban is. A direkt irányítási rend a diktatúrák lényege, és ha nem ügyelünk, egy „svédcsavarral” vissza ott köthetünk ki, ahol voltunk. Még szép hazánkban is.
Mi az érzelmi képesség, az EQ lényege? Hogyan ellenőrizhetem, hogy rendelkezek-e vele?
Nagyon egyszerű. Szenteljen családtagjára, barátjára, vagy egy teljesen idegen emberre 10 percet, és üljön le vele beszélgetni. Csak arra figyeljen, amit mond. Ne nézze a ruháját, cipőjét, milyen márkás. Ne keresse szavaiban a kiejtési hibákat, az akcentust. Ne nézze, hogy milyen nemzetiségű, fajú, vallású, szexuális orientáltságú stb., stb… Csak azt hallgassa, amit mond, és próbálja mondanivalójának tartalmát átélni. Belebújni a beszélgető társa bőrébe, és érezni is, amit mond. Minél többször tudja ezt tudatosan művelni, és elvárni másoktól is, hogy ezt Önnel hasonlóan tegyék, már sokat tett a saját és környezete EQ-nevelésének és annak fejlesztésének érdekében. Hiba az is, ha csak mi vagyunk képesek empátiára, és nem követeljük ki a családban, társaságban, hogy odafigyeljenek ránk beszédpartnereink.
Azt hiszem, ebből a példából is jól kiérezhető, hogy miről van szó. Egy amerikai humánképző szakember fogalmazta meg a következő, szinte már szállóigévé vált mondatot: „Forradalmat egy év alatt véghez lehet vinni, egy társadalomban a gazdasági csodához tíy év elég, az egyén gondolkodásának átformálásához viszont egy emberöltő is kevés!” Ezért mondom, hogy munkához kell látnunk. Tudatosan, szakszerűen, szakemberek segítségével, nemcsak az iskolákban és munkahelyeken, hanem a politika pártokban, így az MKP-ban is. Nem szégyen a tanulás, még idős korban sem. A gyermekeink, az unokáink érdekében. A tíz év kötelez. Kérem, gondolkodjanak el rajta, és érezzék át, amit mondtam, mintha ott ülnék Önökkel szemben.
Az MKP eddigi hibái és a jövő eredményei is ebben rejlenek.
Éles Dénes
