„Szép napja volt a magyarságunknak”
Az új szereposztású István, a király felvidéki bemutatója alkalmából olvasóink a Beszéljük meg rovatunk keretén belül a rockopera felvidéki sztárjait, az Asztrikot megszemélyesítő Derzsi Györgyöt és a Koppányt alakító Vadkerti Imrét kérdezhették. Az alábbiakban az online-beszélgetés szerkesztett változatát közöljük. 
„Szép napja volt a magyarságunknak„
Az új szereposztású István, a király felvidéki bemutatója alkalmából olvasóink a Beszéljük meg rovatunk keretén belül a rockopera felvidéki sztárjait, az Asztrikot megszemélyesítő Derzsi Györgyöt (D.GY.) és a Koppányt alakító Vadkerti Imrét (V.I.) kérdezhették. Az alábbiakban online-beszélgetés szerkesztett változatát közöljük.
Milyen érzés volt hazai közönség előtt énekelni ezt a csodálatos előadást?
D.Gy.: Nagyon izgultam és Imihez sem lehetett szólni szombat délután. Hazai közönségnek sokkal nehezebb játszani, énekelni. Főleg ilyen helyzetben, hiszen akik nézték az előadást azoknak köszönhetjük, hogy játszhatunk az István a királyban. Gondolok itt arra a sok ezer sms-re, amit kaptunk Tőlük, Tőletek. Nagyon-nagyon köszönjük. Eddig tizenkétszer játszottuk, de még ilyen fogadtatás sehol sem volt. Láttam a többiek arcán is, hogy végig a könnyeikkel küszködtek, de én is, mert akkora szeretetáradat jött föl a nézőtérről, hogy szinte fellökött minket. „Szép napja volt MAGYARSÁGUNKNAK!”
V.I.: Nagyon boldogok vagyunk, fantasztikus érzés színpadra állni és ilyen lelkes közönség előtt énekelni. Remélem, hogy nem az utolsó alkalom volt, és hogy még számos helyre eljutunk az István a királlyal itt a Felvidéken. Még egyszer: köszönünk mindent!
Imre, zenekaroddal majd vállalsz budapesti fellépéseket is? Gondolkodtál e-már az opera világára is?
V.I.: A zenekarommal mindenképpen szeretnék fellépéseket vállalni Budapesten is és persze országszerte másutt is. A zeneművészeti egyetemről már sajnos lemaradtam, de hála Istennek, „jó kezekben vagyok”, nagyon jó énektanár foglalkozik velem. Szeretem a klasszikus zenét, de az opera túl nagy falat lenne, hiszen a világ legnehezebb műfaja.
A Szigeten rendezett Magyar Dal Napján találkoztatok a rockopera eredeti szereplőivel (ott volt Vikidál és Nagy Feró)? Ha igen, mit lehet erről tudni?
V.I.: Igen, ott voltunk, és nagyon örültünk nekik, és hála Istennek, ők is nekünk. Igaz Nagy Feróval nem találkoztunk, de Vikidál Gyulával és Gazdag Tiborral igen. Gazdag Tibi a Pesti Magyar Színházban játsza Koppány szerepét. Nekem Vikidál Gyulával régebbi a kapcsolatom, és máig nagyon jóban vagyunk.
Milyen érzés volt a Szigeten ötvenezer ember előtt énekelni, és milyen volt hallani, hogy ennyien skandálják Koppány nevét?
V.I.: A Sziget egy felejthetetlen élmény marad, leírhatatlan érzés ott állni egy hatalmas színpadon, és sodor magával a hihetetlen tömeg. Nagyon boldog vagyok, hogy a komáromi bemutatón ismét egy hasonló fantasztikus érzést élhettünk át.
Miért nem léptetek fel az előzetes program ellenére a Magyar Szigeten?
V.I.: Azt nem tudom, mi az oka annak, hogy nem léptünk fel, csak annyit mondtak, hogy le van fújva. Azt hiszem, csak Flóra lett volna ott, de ő is a saját zenekarával. Szívem szerint én is ott lettem volna.
Mennyire köt le Benneteket a Zikkurat-szerződés. Azaz, tudomásuk, beleegyezésük nélkül is vállalhattok fellépéseket?
V.I.: 2010 ig aláírtunk egy ügynöki szerződést a Zikkurat színpadi ügynökséggel, és addig ők képviselnek minket. Fellépéseket is csak a beleegyezésükkel vállalhatunk. Hála Istennek, még idáig mindenhová eljutottunk, ahová hívtak minket.
Nem érzitek, hogy eszköz vagytok a producer kezében? Tekintettel Feke és a többi szereplő PR-jére, úgy tűnik, hogy ez az egész jubileum egy jó üzleti fogás volt egyesek részéről!
D.GY.: Mi nem üzlet? Az István, a király sok szereplős rockopera, ha nem mi, akkor mások énekelték volna el Asztrikot és Koppányt. Én Asztrikra szerződtem, és nem sztárságra. Igazat szólva nem érdekel kiből mekkora sztárt csinálnak, és nem érzem azt, hogy kihasználnának mások „befuttatására”. Szerintem méltón lett megünnepelve a 25. évforduló.
A munka mellett marad idő a családra is?
D.GY.: Számomra a legfontosabb a család, ha távol vagyok tőlük néhány napig, fizikailag fáj a hiányuk. Másodlagos minden. Nekem a színház, az éneklés hivatás, a tehetséget -amit Istentől kaptam -kamatoztatnom kell, mert el kell számolnom vele, tehát mindenből a maximumot muszáj nyújtanom, amit csak akkor tudok hozni, ha a háttérben ott van a családom, akikhez haza térhetek és akik közt feltöltődöm.
Kik a kedvenceitek? Mikor és miért döntöttetek a szereplés, a színpad mellett?
D.GY.: Nekem első számú kedvencem Pavarotti volt, aki a világ legtermészetesebb módján énekelt, minden manír és modor nélkül. Legtöbbet tanulni talán az idősebb jó színészektől lehet, akikben már letisztult ez a szakma, és puszta létükkel színházat csinálnak. És a közönségtől! A közönség nem hazudik, ha tetszik neki, tapsol, ha nem, akkor nem tapsol. 1994-ben dőlt el, hogy nekem színpad lesz a hivatásom. Mindig is szerettem a szereplést, szerettem kiállni az emberek elé énekelni. Nem is értek semmihez a zenén és a színházon kívül. Nem nagyon követem a mai könnyűzenei ipart – sem itthon, sem Magyarországon, mert az elmúlt öt évben nem volt olyan előadó, aki megfogott volna. Viszont tegnap a somorjai Rómeó Vérzik-et hallgattunk a kocsiban Imivel, és nagyon tetszett.
V.I.: Kedvenceim vannak, de igazából senkit nem szeretnék kiemelni, mert senkit nem szeretnék megbántani. Csatlakoznék Gyurihoz, hogy tényleg az idős színészektől lehet nagyon sokat tanulni, akik már bizonyítottak a pályán, és akik koruk ellenére még mindig olyan alázattal játszanak estéről estére, mint amikor elkezdték pályájukat.
Tényleg Koppány volt a „gonosz”?
V.I.: Koppány egyáltalán nem volt gonosz, sőt, nagyon igazságos volt, és a népe nagyon szerette őt.
Az embernek tudnia kell, honnan indult? Ti honnan? hogy érzitek mi volt az első sikeretek a „szakmában”?
D.GY.: Mi együtt kezdtük 1994-ben a Mária evangéliumában, ami nagy lendületet adott és megmutatta, hogy milyen színpadon állni és közvetíteni az énekhangunkon zeneszerzők által megálmodott dallamokat. Nagyon felemelő érzés volt, és Imivel a mai napig sokat emlegetjük a „bölcsőnket”.
Mi volt életetekben a legnagyobb szerep, amire büszkék vagytok, az „István-os szerepet” leszámítva?
D.GY.: Kukorica Jancsi a János vitézből. Ha tehetném, életem végéig énekelném, annyira szerettem,szeretem játszani.
V.I.: Nekem két nagyon kedves szerepem van a Koppányon kívül. János apostol a Mária evangéliumából a másik pedig Valkay tanár úr a Légy jó mindhaláligból.
Mi a véleményeteket, miért kérték fel eredetileg a szervezők a komáromi bemutatóra Bugár Bélát szónoknak a komáromi bemutató előtt?
V.I.: Véleményem az, hogy minden szervezőnek privát ügye, kit hív meg szónokolni. Az, hogy Bugár Bélára esett a választás, az nem azt jelenti, hogy politika van a háttérben.
Nagyon szomorúnak tartom, ha a „magyar a magyar szemét akarja kivájni” ahelyett, hogy példát mutatnánk, hogy igenis összetartozunk!
Mennyire változtatta meg az életeteket A Társulat produkciójában való részvétel? Amikor indult a verseny, mire számítottatok?
D.GY.: Mi nem érezzük,hogy megváltozott volna az életünk, leszámítva, hogy néha leszólítanak az utcán, és gratulálnak, de ez is el fog múlni… Ami a versenyt illeti, Imi jobb szerepet nyert, mint amire jelentkezett, én pedig kisebbet, de nem rosszabbat.
– Felvidék Ma – (képek: komarno.sk)
