Október 16-án új lemezét mutatta be a pozsonyi közönségnek Szvorák Katalin énekművész. A koncertet a Pozsonyi Casino, a Liszt Ferenc Társaság és a Szövetség a Közös Célokért szervezte. A koncertterem, mely mintegy száz főt képes befogadni, bizony kicsinek bizonyult. A fellépést követő pillanatokban, a megérdemelt vastaps után megkérdezett közönségből a legtöbben könnyes szemmel csak annyit tudtak mondani: felejthetetlen, csodálatos, köszönjük.
A már előbb megjelent „Éneklő Egyház“ című CD folytatása a „Mondj, szívem dalt“, mely az idén májusban jelent meg, de az akkorra tervezett pozsonyi bemutató elmaradt. Az 50.születésnapját Szvorák Katalin idehaza, ezzel a koncerttel ünnepelte az egybegyűltekkel. Saját elmondása szerint soha nem felejtheti el, honnan jött, itt is és Magyarországon is otthon van. De hangjával, bájával, kedvességével bárhol és bárki szívében otthonra talál. Aki egyszer hallotta, annak szívébe örökre beköltözik.
„A zene alapvető emberi tapasztalat. Minden ember magában hordozza a szívdobogás ritmusával. A zene megérinti a lelket és felemeli a szívet Istenhez, aki emberré lett és szíve értünk dobog. Az Egyház zenei hagyománya kincset jelent minden nép életében“, ezekkel a sorokkal ajánlja Erdő Péter bíboros, prímás, érsek Szvorák Katalin első, az Éneklő Egyház című hanghordozóját. A művésznő a Kárpát-medencei népek vallásos énekeinek talán leghitelesebb tolmácsolója.
A tegnap este előadott új lemezéről elmondható, hogy a magyar népnyelv a legtöbb vidéken megkülönböztette a dalt és az éneket. Az utóbbi a vallással, a hittel kapcsolatos. Szűz Máriáról és Szűz Máriához így nem dalok, hanem énekek szóltak. Népi dallamokból és a magyar népi hagyomány részévé vált egyházi énekekből összeállt lemeze igazi gyönyörűség a lelkeknek és a fülnek. Előadásában a legszebb énekeket hallhattuk, melyek Szűz Máriát és a magyar szenteket köszöntik. Nélkülük a jövőnk bizonytalanabbá, üresebbé válnék.
A tegnap esti lemez egy háromrészes sorozat második része, a harmadik hamarosan megjelenik, mely „A nap megszentelése“ címet kapja. Népi imádságok, reggeli, déli és esti imádságok Jézushoz, dalban foglalva.
Szvorák Katalin elismert, remek zenészekkel lépett fel. Andrejszki Judit tisztán csengő gyönyörű hangját mesteri fokon csillantotta meg, csembalón kísérte a művésznőt. A másik bravúros közreműködő, Gombai Tamás, énekkel, hegedűvel és kobozzal kísérte az énekeket. Több éve énekelnek, zenélnek együtt, s az összhang valami lenyűgöző eredményt hozott. A népzenében és a komolyzenében is tökéletesen jártas hármas összeforrt játéka bravúros egységet alkotott.
Arra a kérdésemre, hogy Szvorák Katalin hol van otthon, elmondta, hogy itt van itthon és ott, Magyarországon van otthon. Mindig úton van, még gondolatokban is, nagyon fontosak számára a gyökerei. „A hangom is annak köszönhető, ahonnan jöttem: Medvesalja, a dombok, a völgyek, a rétek, ahol az ember szabadon lélegezhet, énekelhet teli tüdőből, akár addig, amíg felszáll a páva is“. Amikor a Liszt-díjat megkapta, felejthetetlen élménye volt. Álmában a nagymamája jelent meg, egy görnyedt parasztasszony, akit megsimogathatott, neki köszöni mindazt, amit eddig pályáján elért.
Az 50. születésnapot egy nagyon jó életkornak tartja. Ez egy határvonal. El kell dönteni, hogy az ember csak a fontos dolgokra koncentráljon. Lehet, hogy már kevesebb van hátra, mint eddig, bármikor jöhet a végső pillanat, hisz átutazók vagyunk. Az Utolsó esti ima erre figyelmeztet, hogy soha nem tudjuk a nagy titkot: mikor jön a vég. Úgy kell élni, hogy minden napnak legyen valamilyen értékes pillanata. Számára az a fontos, hogy harmóniában legyen Önmagával. Amíg ez a belső harmónia megvan, addig a hang is tisztán tud szólni.“Nagyon remélem, hogy mindez érződik a dalokon keresztül“, fejezte be a saját egyszerűségével a beszélgetést. Mi pedig szeretettel várjuk lemezsorozatának harmadik részét. A Teremtő adjon hozzá sok erőt!
Felvidék Ma, H.K.
