Hosszú idők után idén végre napsütéses háromnapos vigasságot tartott Párkány: a szokatlanul enyhe október közepi idő rengeteg vásározót vonzott a Duna-parti városba a régióból.
Az időjárás ezúttal kedvezett a Simon-Júda-napi vásárnak, amelyet idén 462. alkalommal rendeztek meg Párkányban. Pontosabban az idei a 462. párkányi vásár volt, mert akárhogy is számoljuk 1724. óta – amikor is III. Károly király vásártartási jogokat adományozott Párkánynak – csak a 284-ikre lett volna alkalmunk. A 462 csak úgy jöhet össze, hogy beleszámolták a 18. század folyamán megtartott egyéb vásárokat is, amelyeket a kiváltságlevél Szent György, Szent Bertalan és Szent Luca napjain is megtartani engedélyezett.
Pontosításra szorul a vásár köznyelvi elnevezése is, mivel nem „Simon Júda vásár”, hanem Simon-Júda-napi vásár a rendezvény valódi neve, még ha ma már nem is Simon és Júda napján (október 28) tartják.
Az ország egyik legjelentősebb őszi terményvásáraként ismert Simon-Júda-napi sokadalom kínálata annakidején a mátyusföldi káposztától az alföldi gabonáig, meg a lipicai ménektől a lengyel szarvasmarháig terjedt. Ma inkább csak afféle vásárfia beszerzésére alkalmas, amely az olcsóbb árkategóriában mozog. A párkányiak számára a vásár inkább csak a kikapcsolódásról, baráti összejövetelekről szóló társas-közösségi esemény, amelyen össze lehet futni elszármazott barátokkal, régi ismerősökkel, s egy pohár „murci” kóstolgatása, vagy egy szép csülök vagy hekk elköltése mellett jókat lehet beszélgetni. Az ifjabb nemzedék számára persze „buli” az egész, amelyen ki lehet próbálni a legmeredekebb körhintákat, vagy „plázacicából” vásári cicává átlényegülve lehet le-föl grasszálni a férfiak sóvárgó tekintetének kereszttüzében.
Himmler György, Hídlap
