Hatévente teljes körű tisztújítás zajlik a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban, így 2026 meghatározó év az egyházi közösségek életében. A folyamat lelki és szervezeti súlyáról, valamint a következő ciklus előtt álló kihívásokról Géresi Róbert református püspök úrral beszélgettünk.
Az interjúnkban az általános tisztújítás mellett szó esett a Beneš-dekrétumokkal összefüggő aktuális jogi és társadalmi fejleményekről is. A püspök ismertette a református egyház álláspontját a parlament decemberi döntésével kapcsolatban, kitérve az egyházat ért történelmi sérelmekre, a máig rendezetlen vagyonjogi következményekre, valamint azokra az erkölcsi és közösségi szempontokra, amelyek mentén az egyház megszólalt az ügyben.
Hatévenkénti rend szerint: a 2026-os év a tisztújítás jegyében
A tisztújítás kapcsán a püspök rámutatott: a tisztújítás rendjét az egyház legfelsőbb döntéshozó testülete, a zsinat határozza meg, amely alaptörvényben rögzítette, hogy hatévente a gyülekezeti, egyházmegyei és az egyetemes egyházi szinten is meg kell újítani a vezető testületeket.
Mint fogalmazott:
A 2026-os naptári év teljes egészében a választások jegyében telik, ugyanakkor az újonnan megválasztott testületek csak 2027. január 1-jétől veszik át hivatalosan szolgálatukat.
Géresi Róbert hangsúlyozta: a Szlovákiai Református Egyház jelenleg 310 gyülekezetből áll, amelyek egyházjogi és államjogi szempontból is önállóak. Ezeket a közösségeket a választott presbitérium vezeti, amelyen belül a lelkész és a gondnok alkotja a gyülekezet operatív vezetését.
A presbitériumok megújulása az év első felében, jellemzően május környékén történik meg, míg ősszel az egyházmegyei és országos szintű tisztújításokra kerül sor.
Gyülekezeti autonómia és arányos képviselet az egyház szervezetében
Az egyház kilenc egyházmegyére tagolódik – jegyezte meg a püspök –, amelyek élén az esperes és az egyházmegyei főgondnok áll.
Kiemelte azt is, hogy
a kilenc egyházmegyéből kettő szlovák nyelvű, teljes autonómiával rendelkező egyházmegye, amelyek saját belső ügyeikről önállóan döntenek.
Bár arányuk a teljes egyházon belül mintegy húsz százalék, a felsőbb egyházi vezetésben mégis biztosított számukra az arányos képviselet: a szlovák és a magyar egyházmegyék egyaránt püspökhelyettest és főgondnokhelyettest választanak, így összesen hat személy alkotja az egyház elnökségét.
Géresi Róbert (Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma)
Szolgálatra szóló elhívás: az egyházi választások lelki értelmezése
A tisztújítás lelki jelentőségéről szólva Géresi Róbert aláhúzta: az egyházi választás nem hatalmi küzdelem, hanem szolgálatra szóló elhívás. Mint mondta, az egyházi megbízatás alulról, a gyülekezetek bizalmából érkezik, és akik erre igent mondanak, azok Isten előtti felelősséget vállalnak.
„Az egyházban nem a másik legyőzésében gondolkodunk, hanem abban, hogyan tudunk közösen élni és szolgálni”
– fogalmazott, hozzátéve: az egyházi demokrácia lényege nem a megosztottság, hanem a közös bizonyságtétel erősítése.
Megjegyezte: jó egyházi választások esetén nincsenek vesztesek, mert a közösség egésze nyer.
Kihívások, alkotmányos megújulás és működő szolgálatok a jelenben
A következő ciklus kihívásairól szólva a püspök rámutatott: a gyorsan változó társadalmi környezet óhatatlanul hatással van az egyházi közösségek életére is.
Hangsúlyozta azonban, hogy
a református egyház válaszait nem pillanatnyi társadalmi elvárások, hanem bibliai és hitvallási alapok határozzák meg.
Mint mondta, nem minden kihívásra kell azonnali reakció, ugyanakkor ahol a biblikus alapok kerülnek veszélybe, ott világos és hiteles egyházi megszólalásra van szükség.
Ezzel összefüggésben említette meg, hogy az elmúlt hónapokban megkezdődött az egyházi alkotmány megújításának folyamata. A püspök szerint végül az a szemlélet erősödött meg, hogy az egyház életét nem ciklusok, hanem az igazság folytonos hirdetése határozza meg, és ennek megfelelően kell alakítani a jövő kereteit is.
Fotó: Felvidék.ma archív
Géresi Róbert ugyanakkor hangsúlyozta: az elmúlt időszak számos pozitív tapasztalatot hozott.
Felidézte az idősek, betegek felé végzett szolgálatokat, a gyermek- és ifjúsági munkát, valamint azt, hogy évente mintegy négyezer gyermek vesz részt a gyülekezeti táborokban.
Kiemelte
a hitoktatás jelenlétét az iskolákban, valamint a diakóniai szolgálatot, különösen az ukrajnai háború kitörésekor nyújtott segítséget, amikor az egyházi közösségek az elsők között segítették a menekülteket a határon.
A jövőbe tekintve a püspök szólt a Kárpát-medencei óvodaprogramról is, amelynek keretében jelenleg több mint nyolcszáz gyermek nevelkedik református óvodákban és bölcsődékben. Mint fogalmazott, ez nemcsak egyházi, hanem nemzeti szempontból is stratégiai jelentőségű. Végül megemlítette a kassai egyetemi kollégium tervét, amelynek előkészítése már zajlik, és amely mintegy ötvenöt magyar egyetemista számára teremtene közösségi otthont.
„Vannak álmaink és elképzeléseink a jövőre nézve, és szeretnénk Isten segítségével ezeket megvalósítani”
– emelte ki Géresi Róbert.
Fotó: Felvidék.ma archív
Beneš-dekrétumok: jogi szigor, történelmi felelősség és egyházi álláspont
Az általános tisztújítás mellett a szlovákiai közélet egyik legérzékenyebb témájáról, a Beneš-dekrétumok aktuális jogi és társadalmi következményeiről is részletesen beszélt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. Az egyházi vezető a parlament decemberi döntését követően kialakult helyzetet nemcsak jogi, hanem erkölcsi és történelmi összefüggéseiben is értelmezte.
Mint ismert, a szlovák parlament december 11-én olyan törvénymódosítást fogadott el, amely büntetőjogi kategóriává teszi „a második világháború utáni rendezés” megkérdőjelezését. A rendelkezés értelmezése szerint a Beneš-dekrétumok kritikája is ide sorolható, ami akár fél évig terjedő szabadságvesztéssel is járhat.
Géresi Róbert hangsúlyozta:
A döntés élessége és hangneme az egyházi közösséget is meglepte, különösen azért, mert szerinte egy súlyos történelmi kérdés a napi politika szintjén került kezelésre.
A püspök elmondta, hogy a parlamenti szavazást követően, még a jogszabály hatálybalépése előtt, december 17-én levélben fordult Peter Pellegrini köztársasági elnökhöz, kérve, hogy ne írja alá a törvényt. Mint fogalmazott, levelében arra a korábbi, személyes találkozón is megfogalmazott elvre hivatkozott, amely a szlovák–magyar békés együttélés fontosságát és az elmúlt évtizedekben tapasztalható javuló tendenciákat emelte ki.
„Ez a törvénymódosítás nem egyszerűen megtöri, hanem szétrombolja ezt a folyamatot”
– jegyezte meg, hozzátéve: a köztársasági elnök a megkeresésre mindmáig nem reagált.
Géresi Róbert aláhúzta: súlyos torzításnak tartja, hogy a kérdést Szlovákia létezésének problematikájához kapcsolják.
„Nem az a kérdés, hogy létezik-e az ország, hanem az, hogy milyen országban élünk”
– hangsúlyozta, rámutatva arra, hogy az állam felelőssége az állampolgárok biztonsága, méltósága és jogegyenlősége. Keresztény emberként és egyházi vezetőként a felelősségvállalás elkerülhetetlenségét emelte ki, mind személyes, mind közösségi szinten.
A püspök szerint a demokratikus társadalmi berendezkedés egyik alapértéke a véleménynyilvánítás szabadsága, ezért elfogadhatatlannak nevezte, hogy történelmi kérdések megvitatása büntetőjogi fenyegetéssel járjon.
Mint fogalmazott:
Ez ellentmond mindazon értékeknek, amelyekre a nyugati civilizáció épül, és amelyek mentén a közösségek hosszú távon békességben élhetnek együtt.
Géresi Róbert (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma archív)
Vagyonvesztés, közösségi következmények és a megbékélés keresése
A Beneš-dekrétumok hatásait a református egyház konkrét veszteségein keresztül is bemutatta. Felidézte: a kitelepített felvidéki magyarok mintegy 26 százaléka volt református, miközben az egyház aránya a magyar közösségen belül körülbelül 20 százalékos volt, ami túlreprezentáltságot jelez a meghurcoltatásban.
Kiemelte, hogy különösen
Gömör térségében fordult elő, hogy református gyülekezeteket fasiszta szervezetnek minősítettek, és teljes vagyonuktól megfosztottak.
A püspök tájékoztatása szerint jelenleg is több mint 400 hektárnyi erdő és szántóföld van, amelyet az egyház nem igényelhet vissza a Beneš-dekrétumokra hivatkozva. Emellett több egykori iskolaépület, parókia, valamint két református templom is állami tulajdonban maradt.
„Kevéssé ismert tény, hogy két templomunkat a mai napig nem kaptuk vissza, mindkettő Gömörben található”
– jegyezte meg, hozzátéve: az egyik épület állapota mára súlyosan leromlott.
Géresi Róbert hangsúlyozta: a református egyház alulról szerveződő közösség, amelynek életét alapvetően a gyülekezetek hordozzák. A vagyonvesztés ezért nem csupán intézményi, hanem közösségi szinten is súlyos következményekkel járt, sok helyen ellehetetlenítve a hitéleti és szociális szolgálatokat.
(Fotó: HE/Felvidék.ma archív)
A püspök kitért arra is, hogy a Generális Konvent – a világ magyar református egyházait összefogó testület – januárban közös állásfoglalást adott ki a kialakult helyzetről.
Mint hangsúlyozta:
Ez nem politikai nyilatkozat, hanem pásztori útmutatás, amely az igazság kimondását és a megbékélés keresését helyezi előtérbe.
A jövőt illetően Géresi Róbert reményteljesen fogalmazott. Mint mondta, a keresztyén ember számára a múlt tragédiái nem feledhetők, de nem is vezethetnek reménytelenséghez.
„Isten kegyelme nagyobb az emberi tévedésnél”
– fogalmazott, hangsúlyozva, hogy a felelősségvállalás és a felebaráti szeretet nélkül nincs valódi társadalmi gyógyulás. Az egyház feladata pedig – tette hozzá – az, hogy ebben az értelmezési keretben segítsen eligazodni a közösségeknek a jelen kihívásai között.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
