A szlovákiai magyarság politikai képviseletének lehetséges formáit elemzi az Új Szó mai, keddi száma. Megállapításaival többségében azonosulunk.
A Magyar Koalíció Pártján (MKP) belül zajló hatalmi harc kapcsán Gál Zsolt, az írás szerzője felteszi a kérdést: mi jobb a szlovákiai magyaroknak, legyenek-e magyar nemzetiségű képviselők a szlovák pártokban, netalán több magyar párt, vagy platformok az MKP-ban, esetleg maradjon a névleges egység?
Mivel a Szlovákiában élő magyar közösség – bármelyik más térségbeli társadalomhoz hasonlóan – megoszlik a bal- és jobboldali, illetve liberális kötődésű szavazók között, ezért elvileg kézenfekvő megoldásként kínálkozna, hogy a „szlovák” pártokban legyenek magyar nemzetiségű politikusok. Az egyébként logikus elgondolás azért elvi lehetőség, mert a releváns szlovák pártok nem mutatnak iránta keresletet. A múltban épp ezért jöttek létre a magyar pártok, amelyek egyesülve eddig a leghatékonyabban tudták érvényesíteni a speciális kisebbségi érdekeket. A szlovák pártok ugyanis a magyar érdekek akár részbeni felvállalásával is többet veszítenek, mint nyernek.
A magyar pártoknak, amelyek inkább pártocskák lennének, ugyanúgy a fent leírt forgatókönyvvel kellene szembesülniük. Csak a szlovák pártokkal koalícióra lépve reménykedhetnének a hatékony érdekérvényesítésben, ettől azonban a partnerek félnének, vagy megpróbálnák egyoldalúan kihasználni a magyar felet, nem teljesítve követelései(nk) jó részét. Ebben az esetben az egységes magyar párt hatékonyabb, mint a két-három kisebb formáció. A két fenti variációnak azonban kétségkívül előnye lenne, hogy a szlovákiai magyar közéletben a politikai színtéren is pluralizmus és verseny uralkodna.
Ez végképp nem volt elmondható az „egységes” MKP-ról, amely baloldali, jobboldali, liberális eszmékből összedarált fasírt volt, amelyet kizárólag a nemzetiségi érdekképviselet kötőanyaga tartott egyben – legalábbis ideológiai szempontból. A pártnak igazából sem Bugár, sem Csáky vezetése alatt nem volt igazi stratégiája, amelyben világosan megjelölte volna, milyen Európai Uniót, Szlovákiát, magyar kisebbségvédelmi rendszert képzel el, s ezt pontosan milyen (gazdasági, politikai, jogi, adminisztratív) eszközökkel akarja elérni.
Jöjjenek akkor a platformok! Csakhogy ezek általában nagy jobbközép és baloldali pártokon belül szoktak működni. Az MKP-n belüli baloldali és jobboldali platform újból fából vaskarika lenne. Mégis a platformok léte lehet a kisebbik rossz, az egyetlen járható út az egységes párt megőrzésére. Feltéve, hogy megmaradnak a párt által deklarált hovatartozás (jobbközép) korlátain belül, és eszmékkel meg eszközökkel töltik meg őket, mert az nem elég, hogy lesz egy Bugár-féle, meg egy Csáky-féle platform, amelyek között mi is lenne a különbség? – zárja eszmefuttatását Gál Zsolt.
Felvidék Ma, Új Szó, Gál Zsolt, ddg
