A publicisták és a politológusok talán legfontosabb feladata a politikusok szavainak elemzése. Mit mondott Fico, vagy mit Slota? Erre próbálnak nap, mint nap választ adni. Az elemzés tárgyává válik nemcsak a tartalom, hanem annak módja, helye, intonációja és minden egyéb árnyaló tényező. Egy-egy kijelentésre még az elfásult közvélemény is felkapja a fejét, az utcán és az otthonokban is téma lesz.
Ez a hozzáállás tulajdonképpen érthető, hiszen a kormánypolitikusok képviselik az országot. Az ő szavukra külföldön is figyelnek. Természetesen az ellenzék sem bújhat el, de ők nem vállalnak jogi felelősséget az ország vezetésért. Az ő szavuk az állam irányításában „kevesebbet ér“.
Napjainkban a leginkább középpontban lévő politikusok a bevezetőben említett két pártvezér. A koalíciós kormány harmadik képviselője most egy kicsit háttérbe szorult a másik kettő kijelentésdömpingje mögött. Ezek nagy részét a szakemberek, publicisták és a demokratikusnak tekinthető politikusok elítélik. De hasonló a nézőpontja a közvélemény jelentős részének is.
Mikor Ján Slota vagy Robert Fico egyik legújabb megnyilatkozására felkapjuk a fejünket és megkérdezzük magunkat, hogyan juthatott ilyesmi az eszébe, elfelejtünk egy fentebb már említett fontos tényt: Fico és Slota az ország demokratikusan választott képviselői. Nem azért vannak ott ahol vannak, mert csupán ők akarták ezt, hanem mert az ország népe is ezt akarta. Nem azért mondják azt, amit mondanak, mert ők akarják kimondani, hanem mert a választók ezt akarják hallani. Mikor ezeket a politikusokat minősítik, valójában tehát a választókat kellene minősíteni, akik ezeket az embereket pozícióba juttatták. Robert Fico és Ján Slota több százezer Robert Fico és Ján Slota akaratából került a parlamentbe és több ezer Robert Fico és Ján Slota véleményét kürtölik szét. Ez (is) Szlovákia arca. Ennek az ad nyomatékot, hogy ők ketten sorrendben a legnépszerűbb pártpolitikusok még most is, három évvel a parlamenti választások után. Ők fejezik ki leginkább az ország lakosságának a véleményét. Minden más pártnak és véleménynek kisebb a súlya.
Az „ilyenek a politikusok“ kijelentések valójában a felelősség elhárítására szolgálnak. Azon talán lehet vitatkozni, hogy minden országnak olyan vezetői vannak-e, mint amilyeneket megérdemel, de az viszont már igaz, hogy olyan vezetői vannak, mint amilyeneket maga választ magának. Arról, hogy milyen hatékony módszer a titkos és egyenlő választójog az ország irányítására és milyen eséllyel juthatnak hatalomra a legmegfelelőbb emberek, már Nobel-díjjal jutalmazott elméletek is születtek. A társadalomtudományokban ennek ellenére mégis lehetetlen minden esetben működő elméleteket gyártani. Az is igaz, hogy más, jóval demokratikusabb államokban is vannak populista politikusok.
Ami viszont Slota és Fico esetében mégis alapvető, hogy ezek az emberek ott politizálnak, ahol mi is állampolgárok vagyunk. Ezeket az embereket a mi polgártársaink választották meg. A választók azon hatvan százaléka, akikkel naponta találkozunk az utcán, akikről szólnak a belföldi napi hírek, akik szerint átlagon felüli nemzetiségi jogaink vannak, akik szerint Malina Hedvig csak kitalálta a verést, és akik szerint csak 300 ezren vagyunk Szlovákiában. Mintegy másfél millió választópolgár véleménye ez. A nép szava az Isten szava. Szlovákiában így nyilatkozik meg.
Felvidék Ma, HZs
