Magyarország soha nem fogja elfogadni, hogy az EU a Beneš-dekrétumokra hivatkozva adjon mentességet Csehországnak és Szlovákiának a Lisszaboni Szerződés alól – mondta a Hírszerzőnek Balázs Péter. A külügyminiszter szerint egyéni alapon adható magyar állampolgárság bárkinek, aki kéri a határon túlról, de ennek legfeljebb csak érzelmi szempontból lehet már jelentősége.
Csehország blokkolja a Lisszaboni Szerződés elfogadását, és most már Szlovákia is felzárkózott hozzá. Mi lehet a megoldás a kifogásaikra?
Válasszuk ketté a szándékokat: Václav Klaus célja, hogy bármi áron blokkolja a szerződést. Az, hogy ennyire kényes kérdést (a Beneš- dekrétumokat – a szerk.) használ, olyan témákat nyithat meg, ami senkinek nem érdeke. Szlovákia csak jelentkezett, hogy a dekrétumokat elfogadó Csehszlovákiának ő is része volt. A magyar álláspont sok mindenkiével egybecseng: a Lisszaboni Szerződésnek ehhez semmi köze, hiszen a jövőről szól, és nem a múltról, így visszaható hatálya sincs. Ha ehhez a témához hozzányúlnánk, igen messzire vezetne.
Magyarország számára elfogadható lenne, ha a Beneš-dekrétumokra hivatkozást bármilyen formában akceptálná az EU?
Nem, nem és nem. Írország egyszer már felhozott alaptalan aggályokat, amire jött egy megnyugtató nyilatkozat, aminek konkrét hatása ugyan semmi, de hatott az ír szavazókra. Itt is csak egy általános, jogi természetű biztosítékot lehet elképzelni, ami arról szól, hogy a Lisszaboni Szerződés semmilyen tekintetben nem változtat meg múltbeli jogviszonyokat. Ezt a lehető legegyszerűbben, egy mondatban ki lehet mondani. De azt is deklarálni kell, hogy ez nem nyitja újra a ratifikációs folyamatot, mert ha ezt előröl kellene kezdeni, semmi nem lenne az egészből.
Jövőre Nagy Britanniában is választások lesznek, és a konzervatívok is pedzegetik, hogy népszavazásra bocsájtják a kérdést, ha nyernek. Ez megfúrhatja a szerződés életbe lépését?
Ez is egy olyan jelzés, ami meggyorsíthatja a szerződés elfogadását, hogy még jóval a választások előtt lezáruljon a folyamat.
Mikor léphet életbe a szerződés?
Remélem, hogy január 1-én, és Magyarország ezért mindent meg is tesz.
Ismét felmerült a kettős állampolgárság kérdése. Nyilván már csak Szerbia és Ukrajna tekintetében van gyakorlati jelentősége, de Ukrajna kizárja a kettős állampolgárságot. Létezik jó megoldás az ügyben?
Az állampolgárságot nem csak a lehetséges előnyök oldaláról kell nézni. Ez egy fontos része az ember identitásának, a hazához való kötődés jogi megjelenítője. Kérdés, hogy ahol a hazához és a nemzethez való tartozás nem esik egybe, ott miként fejezzük ki ezt. Lehet szimbolikusan – ez a kettős állampolgárság -, vagy gyakorlati feltételekkel: ilyen az anyanemzettel való szabad kapcsolattartás, a szabad mozgás, és sok egyéb. Ha az utóbbit nézzük, az EU ezeket mind nyújtja: mindenki olyan nyelven beszél, amilyenen akar, oda költözik, ahova akar. Marad tehát a szimbolikus rész. Ha valaki szorosan kötődik Magyarországhoz (családi, kulturális kötelékek révén), az kapja meg könnyebben a magyar állampolgárságot. De hangsúlyosan egyéni kezdeményezés, kérelem alapján. Az unión belül ez csupán már érzelmi jelentőséggel bír, ezen kívül már csak két szomszédunk van: Szerbia minden bizonnyal hamarosan megkapja a vízummentességet, Ukrajna pedig valóban tiltja azt. Vagyis akkor miről beszélünk? Nem látom a célját. Ha egyéneknek van ilyen igényük, azt bíráljuk el persze.
Az autonómia ügye is ilyen?
Az Európai Unió a közös térség tágítását valósítja meg. Ezen belül a lokális autonómiáknak nincs sok mértelme. Egyébként sincs egységes megoldás: minden közösségnek magának kell eldöntenie, hogy szeretne élni. A Vajdaságban például nagyot lépett előre a tartományi önigazgatás, létrejött a Nemzeti Tanács az ott élő közösségek számára. Másutt vörös posztó az autonómia.
Szlovákiában nem lehet erről beszélni, amíg nem sikerül eloszlatni azokat a teljesen alaptalan ostobaságokat, hogy Dél-Szlovákia el akar szakadni. Más esetekben meg kell gondolni, hogy a közösség befelé fordulása, a többségi nemzettől való elhatárolódása milyen előnyökkel és hátrányokkal jár. Mert ennek hátrányi is lehetnek: kevesebb fejlesztési pénz jön, esetleg nem arra megy majd az út és a vasút. Szép dolog, hogy a magunk urai vagyunk, de ahhoz gazdasági feltételek is kellenek, és sosem szabad elfelejteni, hogy a szomszéd országokban a magyarság aránya az összlakosság maximum tizede. Ráadásul innen nem is látszik, mennyire összefonódnak a többségi nemzettel: a szlovákiai magyarok ötöde vegyes házasságban él. Vagyis nem lehet csak úgy kitakarni a képből a szlovákokat.
Hogy halad a Szécsényben elfogadott tervek megvalósítása?
Két héttel a találkozó után szlovák kollégámmal elkészítettük a végrehajtás pontos ütemtervét határidőkkel, felelősökkel. A határidők túlnyomó része ideiek. November elején ismét áttekintjük ezeket.
Mostanában elsősorban magával foglalkozik az Unió. A bővítési folyamatot ez mennyire hátráltatja?
Az EU mindig úgy bővült, hogy megoldott egy-egy problémát, majd a tapasztalatok alapján tovább lépett, és nyitott kifelé. Valljuk be, a 2004-2007-es bővítéssel elég vegyesek lehetnek a régebbi tagállamok tapasztalatai.
Mindenkivel volt eddig baj. Az első bővítéssel a föderalista unió a kormányközi kapcsolatokhoz ragaszkodó Nagy Britanniát és Dániát kapta meg. A mediterrán országok felvételével szegény államokat vett fel, akik a markukat tartották. Vagy 1995-ben: formálódik a közös külpolitika, amikor felveszik a semlegességhez ragaszkodó skandináv államokat. Mi is ebbe a sorba illeszkedünk: kissé felkészületlen államok csoportja, akik sok pénzt igényelnek, és összevissza beszélnek az EU jövőjéről, lásd Václav Klaus. A baj inkább az, hogy a 2004-2007-es bővítés konzekvenciáit nem kezelte még az unió – ez lenne a Lisszaboni Szerződés. Ezért nem megy tovább a bővítés egyelőre, hiszen a mostani realitásokhoz sem alkalmazkodtunk. Ezért fél az EU hét kicsi nyugat-balkáni államot, vagy egy nagyot, Törökországot felvenni. A nyugat-balkáni államok sincsenek felkészülve, enyhén szólva. Bosznia például a szétesés határán áll.
Ez veszélyes, ezt nem lehet így hagyni. A magyar diplomácia nagyon erősen dolgozik is ezen: október 6-án mind a hét nyugat-balkáni állam külügyminiszterével tárgyaltunk Budapesten. Nagyon erős érdek a Balkán stabilizálódása, de itt egy államképződési folyamat van, ezeknek meg kell még szilárdulniuk.
Afganisztánban lát bármilyen esélyt arra, hogy a nyugati normáknak megfelelő rendeződés következzen be?
Ezt naivitás lenne várni. Ez egy törzsi társadalom, nagyon alacsony gazdasági fejlettséggel, az európai kultúrától igen messze eső kultúrával. De nagyon veszélyes lenne magára hagyni, elég csak a kábítószer termelésre, és a terrorizmusra gondolni. A saját biztonságunk érdekében is vagyunk ott. Többet és mást is kell tennünk: készül a NATO új stratégiai koncepciója, ebben ez is benne lesz. Mindenekelőtt be kell indítani a gazdaságot, munkát adni az embereknek, támogatni a vállalkozások beindítását.
Nálunk még nincs döntés. Máshol hogy áll a leendő uniós biztosok kiválasztása?
Ez lelassult a Lisszaboni Szerződés ratifikációja miatt. A Bizottság összetétele a szerződés szerinti fő posztok betöltése után jön majd: vagyis előbb az Európai Tanács elnöke, a külügyi főmegbízott személye lesz meg, és utána kerül napirendre a kérdés. Szerintem egyébként másfélszer annyi biztosi poszt van, mint amennyi valóban fontos terület. Valahol el kell majd váljon a tagállamok képviselete, és a Bizottság belső működése, de ma még ez nagyon messze van.
Hírszerző
