A Kárpátok hegykoszorúja természetes védőfalként ölelte körül hazánkat.Ám hogy a határ védelme még hatásosabb legyen, a középkor folyamán királyaink, főuraink várrendszert építettek, mely több száz éven át fontos szerepet töltött be az ország védelmében. A Kis-Kárpátok közel száz kilométeres szakaszán legsűrűbb a várak láncolata. Délről haladva a keleti oldalon Pozsony , majd Fehérkő, Vöröskő, Szomolány, Jókő, a nyugati oldalon Dévény,Stomfa, Borostyánkő, Sárkányvár, Detrekő, Korlátkő, Éleskő várai sorakoznak. Pozsony, Vöröskő és Szomolány kivételével ma bánatos romként merednek a hegyek közt, mégis történelmünk tanúiként a mai napig vonzzák az idelátogató turistákat.
A Pozsony-Brünn-Prága autópályán haladva alig hagyjuk el Pozsonyt, a Morva-menti sikságra érve a Kis-Kárpátok zöldelő erdei között messziről hatalmas kicsorbult zápfognak tetsző képződményt vehetünk észre. Ez Pozsonyborostyánkő vára. Környékünkön egyszerűn Borostyánkőnek nevezzük, a Pozsonyborostyánkő megjelölés azért szükséges, nehogy összetévesszük az ismertebb, egykor Vas megyéhez, ma Burgenland Osztrák tartomány részét alkotó hasonnevű várral.
Pozsonyborostyánkő német neve Paulenstein vagy Ballenstein, szlovákul pedig Pajštún, délebbi névrokona németül Bernstein néven ismert.
A vár valószínűleg a 13-dik században épült. Első említése 1273-ból való. A későbbiek során a Stomfai uradalom részeként a Hontpázmány nemzetségből származó Szentgyörgyi és Bazini grófok tulajdona. Ez a hajdan hatalmas vagyonnal és jelentőéggel rendelkező család Pozsony vármegye legnagyobb birtokosa volt, A család 1557-ben halt ki.Ezt megelőzően Borostyánkő vára átmenetileg a Serényi, majd Salm család birtokába jut, 1592-tól 1863-ig pedig a gróf Pálffy családé.
1550-ben a középkori elavult várat jelentősen átépítik,majd 1619-ben és 1645-ben tovább korszerüsítik.Az utóbbi átépítés, amelyet Pálffy Pál gróf megbízásábol Filiberto Luchese bécsi udvari építész végez, a leglényegesebb átalakítás a vár keletkezése óta.A sziklára épült felsővár nyugati oldalához ágyúk elhelyezésére szolgáló sarokbástyákkal ellátott alsóvár épül, a felsővár épületei is átalakulnak,a korabeli haditechnika elvárásai szerint. Luchese mellesleg a kor kiváló hadiépítészének számított, számtalan várat korszerűsitett, nem csak a Pálffy, hanem a Batthyány és Esterházy családok megbízásából is.
A vár nem élt meg valódi ostromot, a török nem jutottak el idáig, a harmincéves háború idején ugyan Stomfát feldúlják a portyázó svéd csapatok, azonban Borostyánkőt békén hagyták. A későbbiekben szerepe folyamatosan csökkent. A 18-dik század közepén leégett, bár még újjáépítették, de a Pálffyak fokozatosan áthelyezték birtokuk központját Stomfára, ahol a hajdani vízivárból vált kényelmes főúri rezidencia. Egy időben itt őrizték még a Pálffy család értékes levéltárát, de végül már csak gazdasági épületnek, raktárnak használták.
1809-ben Napóleon hadai vonulnak erre. Előbb Győrt veszik be, majd Pozsonyt, elvonulásuk előt Borostyánkő és a közeli Dévény várát felrobbantják. Teljesen ok nélkül! Ezek a várak akkoriban már elavultak és hadászati szempontból hasznavehetetlenek voltak.
Utolsó nemesi birtokosai a Károlyi grófok, akik 1863-ban szerzik meg a Stomfai uradalom részeként, bár ekkor már évtizedek óta rom, mely azóta is évről évre pusztul.
A vár manapság Pozsony környékének kedvelt kirándulóhelye.
Egyetlen kapuján belépve egy hajdani toronyba jutunk melynek valójában csupán homlokzati része maradt meg. A kapu mögött omladékhalom fogad, ezen legjobb ha jobbra kapaszkodunk fel. A hajdani felsővárba érkezünk, ez a vár legrégebbi része, tekintélyes mészkősziklára épült, sok helyen annak kifaragásával.Némely helyen a vésőnyomok is láthatóak.Tulajdonképpen itt csak a vár kerülete maradt fenn, középtájt egy beomlott földalatti helységbe vezető nyílást találunk. Itt volt hajdan az ivóvíz tárolására szolgáló ciszterna. Az északi falszakasz mentén szintén beomlott boltíves helység nyomait találjuk , ez a várpalota utolsó megmaradt része.
Az északi oldalra érve egy aránylag megmaradt félköríves bástya látható, majd innét a nyugati oldalon fekvő alsóvárat találjuk.Ez a legépebben megmaradt rész, több éles szögű bástyával.A felsővártól két párhuzamos fal választja el, az omladék és a sűrű növényzet miatt nehezen kivehető épületmaradványokkal.
A vár legszebb látványossága a kaputól jobbra, kívülről látható.Egy sor szépen faragott kőkonzol amely egykor erkély támasztására szolgált. Mindegyik más vicsorgó, grimaszba torzuló pofát ábrázol, ezeket általában oroszlánfejeknek nevezik az idelátogatók.Eredetileg kilenc volt belőlük, de folyamatosan fogynak, egyik néhány éve zuhant le, így közelről megcsodálhatjuk a kiváló reneszánsz szobrászmunkát. A várból nagyszerű kilátás nyílik főképp nyugati irányba, Ausztria felé,a Morvamezőre, Bécs környékére – ha kedvezők a légköri viszonyok az Alpok közeli vonulatait is láthatjuk.
A vár csak gyalogosan közelíthető meg, vagy a vár alatt fekvő Borostyánkő(Borinka) faluból, a piros jelzésű turistaúton, vagy Stomfa(Stupava) település felől a sárga jelzésű turistaúton. Mindkét településre Pozsonyból rendszeresen közlekednek autóbuszjáratok.
Az igényesebb turistáknak akik egész napos kirándulást is vállalnak ajánlani tudom a piros jelzésű utat amely Pozsonyból a Patrongyártól indul, keresztezve a Vaskúti völgyet és a Máriavölgyet, amely Magyarország legrégebbi hivatalos búcsújáró helye volt. Az „igényes” turisták indulhatnak a Kis-Kárpátok másik oldaláról Szengyörgyről is, ha nem tévesztik el az utat, 5 óra alatt 4 középkori várat láthatnak (Fehérkő, Sárkányvár, Borostyánkő, Stomfa)
Brogyányi Mihály idegenvezető
Felvidék Ma
