Egy 2005-ös törvény szerint (§250 5. 470/2005, ld. a képeken is) ha nem fizetik a sírhelyet, azt eladhatják egy aukció során. A sírokra sárga cédulákat ragasztanak, melyeken közlik, hogy ha öt éven belül nem rendezik a sírhely bérletét, a sírt felszámolják.
Az öt év azokra a sírokra vonatkozik, amelyeknek nem ismertek a tulajdonosaik. Kiragasztják a sárga cédulát a sírra, és ha az ük-ükunoka véletlenül nem jár arra, és menti meg az ük-üknagyapa sírját, akkor elárverezik, s aki megveszi, az ledózerolhatja.
Akinek meg már nem élnek leszármazottai, annak befellegzett, és öt év múlva már biztosan nem nyugszik békében.
Az öt év viszont nem a sárga cédula kiragasztásától számíttatik, hanem az utolsó bérleti díj kifizetésétől. Tehát ha egy ősmagyar sírkriptát már 25 éve nem fizet senki, mert Beneš jóvoltából már senki nem él a családból, oda már ki sem érdemes ragasztaniuk a sárga cédulát, és gondolhatjuk, mi lesz vele.
Nagyjából tízezer magyar sír tűnhet el csak a kassai köztemetőből, országos szinten ennek többszöröse. A listán pl. Dr. Wick Béla történész neve is szerepel. A félig kidőlt vagy dülöngélő zsidó sírokra természetesen nem ragasztják ki a sárga cédulát!
A temetkezési vállalatnak ez a törvény duplán jól jön, mert neki az a jó, ha minél több sírt számolnak föl a köztemetőkben, hiszen ez haszonnal jár. A temetőgondnokságnak viszont csak az az érdeke, hogy mindenki fizesse ki a megszabott díjat.
2005 óta már számos régi magyar sírt számoltak fel a felvidéki köztemetőkben. Üdvös lenne, ha a törvény adta kereteken belül mindenki igyekezne odahatni, hogy a jeles magyarok sírja ne tűnhessen el nyomtalanul.
Miután ezzel a módszerrel és törvénnyel eltüntetnek több százezer magyar sírt, majd biztosan hoznak egy törvényt az összes sír védelméről, de addigra már csak szlovák sírok lesznek. És bátran fogják mutogatni: „Ti, magyarok nem is vagytok a Felvidéken őshonosak, hisz egy sír sem őrzi az elődeitek ittlétét! Gyertek és nézzétek meg. Mi nem hazudunk!”
Elsősorban a magyar államnak kéne gondoskodnia ezen ősi magyar sírok megmaradásáról, vagy némely alapítvány karolhatná fel azt a kezdeményezést, hogy kifizeti a sírhelyek bérletének meghosszabbítását. Vagy örökbefogadási rendszert kéne kialakítani, és ne tanzániai gyerekeket fogadjunk örökbe, hanem mindenki, aki teheti, fogadjon örökbe egy ősmagyar síremléket!
Ne feledjék Garay János költő intelmét:
„Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket,
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.“
Felvidék Ma, Kuruc.info
