Megszoktam már, hogy a hétfői munkakezdés előtt átfutom a napi sajtót. Nem azért, mert az „átkosban” ez kötelező reggeli tevékenység volt. Egyszerűen, igénylem, hogy áttekintésem legyen az itthon és külföldön történtekről. Az utóbbi időben átkozni kezdtem ezt a szokásomat. Miért?
Ha ma kinyitották az újságokat, vagy a nagyobb médiák weboldalait, csupa rémhírterjesztőkkel találkozhatott bennük. Fico fél és retteg Orbántól. Ahelyett, hogy a vasárnapi kirántott csirkére gondolt volna, amíg a Szlovák Televízió déli politikai műsorában „családtagjaival” szórakozott, inkább mások étvágyát vette el a hisztérikus kirohanásaival. Persze, Orbánon kívül jutott a „szentenciából” az utcán tiltakozó fuvarozóknak, az ellenzéknek, és hogy ki ne maradjanak a körből a szlovákiai magyarok, nekik is. Erről a „vénmotoros” Iván bácsi (Ivan Gašparovič) gondoskodott. Hallva ezt a sok sületlenséget a zsolnai kujon, még rátett egy lapáttal. Szerinte már a magyarok Szlovákia lerohanására készülnek, ezért gyakorolja a dunai átkelést a magyar hadsereg. Már azt hittem, hogy a nagyravasz, nevető harmadik koalícióstag, a trencsénteplicei Elektra ura kimarad a sorból, amikor azt olvasom, hogy „az egész világon a kisebbségek lázadása folyik a többség ellen”, – nyilatkozta Mečiar. Haladok lejjebb a médiák sorában, és a mi magyar billentyűkkel dolgozó „pennahajdereink” Bélát idézik, „Bugár szerint a magyar-szlovák kapcsolatok romlásáért leginkább a politikusok felelősek, mindkét országban”. Gondolom magamban, ez vasárnap templomban lehetett és imádkozott, mert bűnbánásba kezdett. De amikor elolvasom a cikket, az írásból az derül ki, hogy mindenki más a hibás, csak nem ő. No erre felkapom a vizet, mert szombat délben ő vette el az étvágyamat a sült hagymakarikáktól, az egyetlen rádiónkban (Pátria) vele folytatott beszélgetéssel. A riporter ugyancsak adogatta neki a politikai labdát, amit igyekezett kegyetlenül lecsapni, hogy eltalálja vele az MKP politikusait, elsősorban Csákyt. De valahogy remegett a keze, mert sorra mellétalált, mert valóban „a tolvaj kiabált rablót”. Ezt Bugár mondta!
Ennyi vérlázító olvasmány és hétvégi élmény után, gyorsan kikapcsolom a számítógépet. További böngészés helyett inkább a masszázsgépemre feküdtem. Egy kis hélium és infravörös sugárral próbáltam kiűzni szívemből a keserűséget, és lelkemből a lázongást, mert Mečiarral fogalmazva én is „lázadó kisebbség” vagyok.
Ha ezek a politikusok csak félóráig élnék át azt, amit ma reggel én éreztem a híreket olvasva, akkor abbahagynák végre a rémhírterjesztést. Mert nemcsak a munkától veszik el az ember kedvét, hanem az élettől is!
Még szerencse, hogy a szlovákiai magyart nem juhtúróból gyúrták, mint Jankót, aki folyton berezel a magyaroktól!
Debrődi D. Géza
