Az alábbiakban a zselízi Mária Légió munkájáról számol be Belák Klára, aki a közösség meghitt ünnepségéről tudósítja az olvasókat. A Karácsony utáni napok leggyakrabban az unalmas hétköznapok ürességét juttatják az eszünkbe, amikor az öregedő karácsonyi maradékokat fogyasszuk, söprögetjük a kínos küllemű karácsonyfák lehullott tűlevelét vagy gyógyulunk az ünnepi gyomorrontásokból. Pedig lehet ezt teljesen másképp is megélni…talán úgy is, ahogy ezt megélték Nyíren és Zselízen.
Az új esztendő második napján a Mária Légió „Bűnösök Menedéke” Comitiuma közösségi ünnepet tartott. Ezt az ünnepet a Mária Légió szabályzata előírja annak érdekében, hogy a tagok, akik amúgy is elfoglaltak és egyébként vállalják az igényes szolgálatot, találkozzanak és jó hangulatban töltsenek el egy kis időt ünnepi légkörben. Ezt ugyan a kézikönyv december 8-a körüli napokra ajánlja, amikor a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának az ünnepét üli az Egyház. De a decemberi hajsza végett ez az időpont kitolódott január 2-ra. Megható volt a falutól félreeső nyíri kis templom betlehemi hangulatában részt venni a szentmisén, amelyre a nyíri és zselízi híveken kívül érkeztek Szőgyénből, Léváról, Zsemlérről, Szímőről Mária Légiós tagok és hívek. A napközi lelki programnak a helyi Sanzol vendéglő adott helyet, ahol a frissítő mellett egy előadásra került sor Szűz Mária Istenanyaságának dogmájáról. Ebben Galgóczi Rudolf esperes-lelkivezető kifejtette a dogma fejlődését, a tévtanok állításait, és Mária Istenanyaságának értelmét a mai keresztény életére vonatkozóan. Ezt követte egy tudományos film vetítése a Szentföldról. Az egyszerű, de izletes ebédet egy lélekébresztő film követte a gyermek Jézusról. A jó hangulatban és igazi keresztény társalgásban eltöltött napot egy összeszedettségben megélt szentségimádás követte a papokért – tanúságot téve a papokért való imák szükségességéről, különösen most a papok évében. Ebben a Mária Légó tagok előimádkoztak. A szentségi áldás után mindenki ünnepi örömmel indult otthonába.
A farsangi hetek a hónap második felében sem szóltak csak a bálozásról. Árpád-házi Szent Margit engesztelő életének a felidézése és Boldog Batthyány László életének tündöklése engesztelő imára ösztönözte a buzgó híveket. Mindkét szent ünnepén áhítatos lelkülettel imádkoztak a hívek a zselízi Szent Jakab templomban nemzetünk szentjeihez nemzetünk megtéréséért és felemelkedéséért. A szentségi áldás erősítette a reményt, hogy az imák meghallgatásra találnak.
E hétnek a többi napja is az imádság szellemében zajlott. Az imahét a keresztények egységéért keresztény testvéreinkkel való közös imaalkalmakkal folytatódott a garammikolai, garammsallói, kisölvedi és a zselízi református templomokban. Ide hívták meg a református testvéreink a katolikus Galgóczi Rudolf esperest-plébánost, hogy ott hirdesse az igét és a híveket, hogy énekükkel is tanúságot tegyenek hitükről, amely a Krisztus feltámadásában gyökerezik, noha még az emmauszi úton botorkáló tanítványokhoz hasonlítunk. E templomok között akad olyan is, amelynek küszöbét fennállása (kb.450 év) óta még ezidáig római katolikus pap nem lépte át. Az imahéten, egymás templomainak látogatásakor a következő felhívás hangzik: „Engedjük meg Jézusnak, hogy kölcsönös találkozásainkban és az igemagyarázatban szólítson meg minket és úgy hasson át, hogy egykor mi is úgy gondoljunk vissza ezekre a szent pillanatokra, mint az emmauszi tanítványok: „Hát nem lángolt a szívünk – mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” Lk 24,33.”
Az utolsó az imahetet bezáró imatalálkozóra 2010. január 23-án szombaton került sor, amikor a Zselízre beszolgáló Ján Čermák evangélikus lelkész és Révész Tibor zselízi református lelkész hirdette az igét a zselízi Szent Jakab plébániatemplomban. Révész Csilla lelkésznő pedig a gitáros ima-énekekkel ékesítette az istentiszteletet.
Az imádság, a Szentírás olvasása, igemagyarázat és az együttlét megerősített mindnyájunkat, hogy erősödjünk a kereszténységben és ápoljuk lelki „rokonságunkat“ ez egységere vezető úton. Tehát ezt a hideg, téli ünnepeken túli hónapot egyáltalán nem lehet tulajdonítani az „unalmas“ , de még kevésbé a „szürke“ időszaknak, amelyből csupán a farsangi mulatozások jelentenek kiutat.
Az újévi fogadalmakra gyakran csak akkor térnek ki, amikor közeledik a kiszámítható esztendő vége. Egyértelművé vált számunkra a Jézusi figyelmeztetés: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13)
Szép kelet, szép nap, nincs benned homály,
Mert az örök nap benned a király.
Új esztendőben új szívekkel,
Dícsérünk Jézus énekekkel.
Köszönjük Galgóczi Rudolf Esperes Úrnak,hogy lehetővé tette számunkra a lelki feltöltődést,újabb barátok megismerését,a keresztény egység erősödését és a kellemes együttlétet régi és újabb testvérekkel.
Felvidék Ma, Pázmaneum-Belák Klára
