A tavasz közeledtével, vagy tán már a leheletétől, megmozdul a szlovákiai magyar ifjúság. Tüntetni fognak a magyar anyanyelvhasználatért a komáromi egyetemisták a Klapka téren. „Igenis törekednünk kell arra, hogy aki magyar, az is maradjon!” – írják felhívásukban.
Egy apának, netán nagyapának jó érzés látni, ha fia vagy unokája hasonló értékek mentén kezdi jövendő sorsa formálását, mint ő. Főleg jó hallani, hogy számukra is vannak fontos dolgok, amelyek nélkül elképzelhetetlennek tartják a jövőjüket. Számomra különösen jó érzés, hogy most közéjük került az anyai szó védelme, amellyel gondolataikat, érzéseiket a leghívebben tudják megfogalmazni, és egymás felé közvetíteni.
Szándékuk, hogy a cél tisztaságát távol tartsák a politika és a politikusok érdekeitől. Nem akarják, hogy a Híd-anya vagy az MKP-apa kisajátítsa a kezdeményezésüket – nyilatkozták több helyen az előkészítő bizottság tagjai. Nem sejtve, hogy éppen ezzel adnak politikai felhangot a rendezvényüknek. A kívülálló fiatalok – akik a szervezésben nem vesznek részt – már akadékoskodnak. Kifogásolják a szónokok személyét, akiket egymás között, vagy az egyik, vagy a másik politikai párt szimpatizánsaként tartanak nyilván. Már megjelent az irigység, a gáncsoskodás is. Egyeseket, nemcsak a leendő szónokok politikai nézete, de értelmi képessége is zavar, mások a célok megfogalmazásának hiányát vetik a szervezők szemére. Vannak, akik gyűlést akarnak a nagygyűlésről, hogy tisztázzák a társadalmi céljait. Ezek számára nem világos az ok, mely miatt az utcára vonulnak (jövő hét keddjén, 2010. február 23-án 16. 30 órakor). A tüntetést a komáromi Selye János Egyetem két hallgatója, Méri Tamás és Litomerický Krisztián szervezi, magánszemélyként. „Ez egy civil tüntetés, nincs köze a pártpolitikához” – nyilatkozták. Ezzel próbálták lehiggasztani az okoskodókat. Sorolhatnám még a tervezett megmozdulásnak az előkészítő munka során felmerülő, tipikusan fiatalos hévből fakadó, zavaros kibontakozását. Ha valaki ezt hibának tartja, sietek megnyugtatni, nem, nem az. Ez így természetes, így fiatalos. Sőt, így aranyos. Számomra a hír tartalma a fontos, az, hogy mernek kezdeményezni, mernek felnőttként viselkedni, és jó lenne, ha senki nem avatkozna be a munkájukba. Hagynák őket érvényesülni. Mi sem szerettük anno, ha munkánkba valaki belekontárkodott.
Örüljünk, hogy utódaink lassan felnőnek, mernek az érdekeikért, az elveikért kiállni, és véleményüknek az utcán is hangot adni!
Felvidék Ma, Debrődi D. Géza
