Balázs Péter és Schöpflin György a szlovák-magyar viszonyról, a hungarofóniáról, a hungarofóbiáról és a határon túli magyar közösségek helyzetéről beszélgetett.
Magyarországnak hét szomszédja közül csak Szlovákiával problémás a viszonya, ahol kormányzati szintű politika a magyar veszéllyel való fenyegetés – mondta Balázs Péter külügyminiszter a Tolcsvay klubban. Azt is hozzátette, ennek egyik eszköze a megszigorított és január 1-jétől életbe lépett szlovák államnyelvtörvény.
Schöpflin György politológus, a nacionalizmuskutatás nemzetközi hírű szaktekintélye szerint Szlovákiában júniusban parlamenti választások lesznek, ezért itt kezdettől fogva mindegyik kormány kijátszotta és ki is fogja játszani a magyar kártyát. Az Európa Parlament néppárti képviselője emellett figyelemre méltónak találta azt is, hogy e lépés évek óta először közös állásfoglalásra késztette a magyar politika valamennyi szereplőjét.
A vitát vezető Gecse Géza arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar társadalomban korántsem nyilvánvaló, hogy létezik magyar nemzeti érdek. Nem kevesen állítják idehaza, hogy a „nemzeti érdek” kifejezés kiüresedett, a múlt homályába vesző fogalom. Vannak-e Magyarországnak külpolitikai céljai, vagy a magyar külpolitika a különböző határon inneni és azon túli erők kötélhúzásának eredője csupán?
Balázs Péter szerint nemcsak a nemzetnek, hanem minden közösségnek van véleménye a külpolitikáról, és van „viszonya a külpolitikához”. Nemcsak a magyar, hanem minden külpolitika célkitűzése, hogy a lakosság élet- és vagyonbiztonságát garantálja, de ugyanígy az is, hogy gyarapodhasson egy közösség. Juthasson hozzá például nyersanyagokhoz, termékekhez, közlekedési útvonalakhoz csakúgy, mint ahogy ne csak joga, hanem lehetősége is legyen identitásának megőrzéséhez, sőt fejleszthesse is azt. „Ne érjen hátrány azért, hogy magyarok vagyunk. Létezik tehát magyar nemzeti érdek.” A külügyminiszter szerint jogunk van arra is, hogy szeressenek bennünket. Ennek biztosítása szintén nemzeti érdek. Balázs egyébként úgy látja, ennek az érvényre juttatása nem egyszerű feladat, hiszen történelmünk során ennyi szomszédunk még soha nem volt, mint most, amelyek mindegyikére tekintettel kell lennünk. „Hét különböző viszonyt kell kialakítanunk, ami nem könnyű, még akkor sem, ha a hét ország közül Szlovéniával, Horvátországgal, Ausztriával – annak ellenére, hogy akad néha-néha problémánk, de a rendszeres közös kormányüléseink a tanúi annak, hogy – kifejezetten jó a viszony.” A kapcsolatunk nemcsak Romániával és Szerbiával javul, hanem Ukrajnával is. „Az egyetlen gyenge pont Szlovákia, ahol kormányzati szintű politika a magyar veszéllyel való fenyegetés. Ennek egyik eszköze a megszigorított államnyelvtörvény, ami egyértelműen kisebbségellenes” – fogalmazott a külügyminiszter, majd így folytatta: „A „magyarfóbiák” durva megnyilvánulása volt, amikor tavaly augusztusban a magyar köztársasági elnököt a komáromi hídon egy jegyzékkel megállították, és nem engedték belépni Szlovákia területére.”
„Ugyan nem tudunk róla, hogy bárkit is megbírságoltak volna Szlovákiában azért, mert magyarul beszélt a törvény 2010. január 1-i hatályba lépése óta, Bajnai Gordon miniszterelnök mégis ötvenmillió forintos alap létrehozását jelentette be az országházban annak érdekében, hogy Szlovákiában az esetleg kiszabott bírságok ne az ottani magyarokat sújtsák. Egy akkora közösség számára ez nem nagy összeg, de talán nem is ez a fő jelentősége, hanem az, hogy gesztusnak szánták. Bizonyára lesznek, akik ezt nem így gondolják. Mennyire tekinthető az alap létrehozása propagandafogásnak?” – tette fel a kérdést Gecse, hozzátéve, hogy azért kíváncsi a válaszra, mert kizártnak tartja, hogy ezt nem fogják a kormány szemére hányni.
Schöpflin György viszont nem ezzel vádolta a kormányt. Sőt, a lépés gesztusértékét elismerve kijelentette: nem biztos, hogy célravezető volt a magyar kormány döntése, hiszen ellenkező hatást is kiválthat. Nemcsak visszahőkölésre késztetheti Szlovákiát, hanem bátoríthatja például arra, hogy bírságolja csak nyugodtan a területén élő magyarokat, és akkor a szlovák fél stabil bevételi forrásaként számíthat erre a tételre. A politológus szerint az a baj a magyar kormány mostani hozzáállásával, hogy feltételezi, a szlovák államrendszer európai módon működik. Ő olvasta a nyelvtörvényt, ami nemcsak tartalmilag, hanem formailag is kritikán aluli, hiszen hemzseg a kétértelműségektől. Az alap létrehozásával Magyarország végül is hozzájárulhat ennek az ostobaságnak a konzerválásához, amely ráadásul a magyar belpolitikában – hosszú idő óta először – volt képes arra, hogy az MSZP-től a Jobbikig egyesítse az egész magyar politikai életet.
Balázs Péter nem tartotta megalapozottnak Schöpflin György aggodalmát, miszerint az alap ilyen hatást fog kiváltani. A külügyminiszter elsősorban jogsegélyszolgálatként értelmezte annak létrehozását. Ezt követően Balázs Péter Németország példáját említette, amelynek Magyarországnál is több, összesen 9 szomszédja van, amelyek mindegyike ráadásul korábban félt is tőle. A németek viszont szemléletet váltottak és abból indultak ki, hogy Németországot barátok veszik körül. És e politika eredményesnek bizonyult. „Egy külpolitika két dolog közül választhat: vagy törekszik megváltoztatni a helyzetet, vagy megtanulja kezelni azt. A legrosszabb, amit tehetünk, hogy egy ilyen helyzetben duzzogni kezdünk, és nem csinálunk semmit” – fogalmazott a külügyminiszter.
A nyugati államokban gyakran azt emlegetik, hogy ma már nincsenek nemzetek, a „posztnemzeti kor” köszöntött be. Ami Magyarországot illeti, Duray Miklós úgy fogalmazott itt a Tolcsvay klubban még az ősszel, hogy alapvetően azért „erőtlen és gyenge” a magyar külpolitika, mert a magyar kormány nem rendelkezik azzal a támogatottsággal, amellyel Fico például – Szlovákiában igen – utalt a Tolcsvay klub tavaly októberi vitaestjére Gecse.
Schöpflin György Anglia példájával érzékeltette, hogy Nyugaton az állam a hétköznapi szóhasználatban – különösen az utóbbi évtizedekben – azonossá vált a nemzettel, ami nehezíti a helyzetünket, hiszen Közép-Európában a két fogalom nem ugyanaz. Annak ellenére, hogy Magyarországon is sokan azt mondják, hogy nem kell foglalkozni a határon túli magyarsággal, mindig lesz kapcsolat közöttük és Budapest között. A néppárti EP-politikus szerint, ha a Fidesz alakít kormányt, a lehető leghatékonyabban fogja megpróbálni kiépíteni a kapcsolatot a magyarországi és a nem magyarországi magyarok között, méghozzá úgy, hogy a szomszédos államokkal tárgyalni fog e problémákról.
Balázs Péter elmondta, az utóbbi évtizedekben „felülíródott Trianon”, s az ott létrehozott államok, így Csehszlovákia vagy Jugoszlávia megszűntek. Szlovákiába, Szlovéniába, Ausztriába és Romániába már szabadon közlekedhetünk, ami sok mindent megold.
Schöpflin György a franciák „frankofón” ötletével példálózva elmondta, hogy ,, létre lehetne hozni egy „hungarofóniát”, amely azt jelenti, hogy mindenki, aki magyarul szeretne beszélni, függetlenül attól, hogy milyen szinten tud magyarul, részt vehetne egy nagy magyar beszélgetésben.” Ennek az lenne az előnye, hogy létrejöhetne egy, a határokon átívelő magyar tudat, amely nem szükségszerűen politikai, vagyis nem köthető állampolgársághoz. Így a még az Európai unió határain kívülre rekedt magyarság számára is megadatna a lehetőség, hogy bekapcsolódjon ebbe a társalgásba.
Gecse Géza emlékeztetett a 2004. december 5-i, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményére, illetve a baloldalnak a kérdés iránti akkori magatartására. Ennek kapcsán tette fel a kérdést, a kettős állampolgársággal, pontosabban a magyar állampolgári jog kiterjesztésének kérdésében milyen álláspontot képvisel a magyar külügyminiszter. Balázs Péter úgy gondolja, hogy állampolgárságot nehéz közösségnek adni, hiszen annak igényét egyének nyújtják be, kérelmüket elbírálni is csupán egyénenként lehet, így állampolgárságot is csak ők kaphatnak. Valójában az állampolgári jog kiterjesztését az Európai unióban élő magyarok már megszerezték, mivel nekik kettős, illetve többes állampolgárságuk van, hiszen az EU-csatlakozással ahhoz hozzájutottak.
Mivel a horvátországi és szerbiai magyarok számára is könnyebb lett a határon való átlépés, a magyar állampolgárság könnyített megadásának csupán Ukrajnában lenne igazi funkciója, ott azonban az állam tiltja a kettős állampolgárságot. „Így ahol a legnagyobb szükség lenne rá, éppen ott nem tudjuk megadni” – mondta a külügyminiszter.
A vitaest második felében a nézők lehetőséget kaptak, hogy a meghívottaknak kérdéseket tegyenek fel.
A sorokban ülő Csete Őrs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója elmondta, hogy külföldi utazásai során az elmúlt időszakban azt tapasztalta, „sajnos a magyarsághoz való tartozás a szomszédos államokban erodálódott, ciki lett magyarnak lenni”. Ez is a nemzetfogyás egyfajta aspektusa. „Lehet-e külpolitikai stratégia, hogy a jelenlegi demográfiai helyzetet meg lehessen változtatni?” – szegezte kérdését a külügyminiszterhez.
Balázs Péter szerint a magyar diplomácia egyik legfontosabb feladata, hogy elérje, a szomszédos államokban élő magyar szülők ne jussanak olyan szorongatott helyzetbe, amelyben arra kényszerülnek, hogy a jobb boldogulás céljából ne magyarnak neveljék gyermekeiket. Ez vonatkozik a határon túli magyarságra, így a nyugat-európai magyarokra is és természetesen az Európai unión kívül élőkre is. Ami az anyaországiakat illeti, ma már a fiatalok számára a mozgástér tekintetében kitágult a világ, szabadon utazhatnak, vállalhatnak munkát külföldön. „És itt a fő kérdés, hogy őket elvesztjük-e, vagy megindul egy olyan visszaáramlás, amely tapasztalatokkal gazdagodva visszahozza a fiatalokat Magyarországra.” Ehhez szerinte egy jó hangulatú, élhető országgá kell válni Magyarországnak, ahol a politikában a hangvétel sportszerű, a közbiztonság jó, az egészségügy működik. „Ekkor fog a lakosság valószínűleg gyarapodni” – tette hozzá a külügyminiszter.
Schöpflin György arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad megfeledkezni a kis létszámú magyar diaszpórákról, így például a lengyel vagy észtországi magyar kisebbségekről sem. „El kell fogadnunk teljes jogú magyarnak azokat is, akik magyarnak vallják magukat, bárhol is éljenek a Földön.”
A hosszú ideig Angliában tanító, most felváltva Brüsszelben, Budapesten és Tallinnban élő politológus egyébként úgy gondolja, hogy a demográfiai fogyás nem egyedi jelenség Magyarországon, hanem egy európai folyamatba illeszkedik. A folyamat összefüggésben van az éghajlatváltozással, de ugyanúgy része a mediterrán térségben érzékelt népességrobbanás, mint az intenzív nyugat-európai migráció. Szerinte a csökkenő születési ráta nem csupán gazdasági kérdés, hanem az önmeghatározásunknak is legalább ugyanekkora szerepe van benne.
Egy másik kérdező, Nagy Dániel szerint „döbbenetes a külügyminisztérium reagálása a szlovák nyelvtörvényre”, ő úgy látta, hogy „a magyar kormány gyengének mutatkozott, és nem képviseli hatékonyan a határon túli magyarok érdekeit”.
Balázs Péter szerint mindenképpen különbséget kell tenni a szomszéd államokban élő őshonos magyarok és az emigráns, diaszpórákban élők érdekei között. A két közösségnek ugyanis más a sorsa, hiszen az előbbiek akaratukon kívül kerültek más ország határai közé. Ezt az állapotot meg kell tanulni kezelni, hiszen ők mindannyian egy másik állam állampolgárai, így a többségi etnikum bármikor túszként használhatja őket. Szlovákiában szlovák állampolgárok élnek a nyitott határoktól függetlenül, ahol a szlovák kormány az úr, így a szlovák törvények vonatkoznak rájuk. „Csak úgy tudjuk elérni, hogy a szülőföldjükön otthon szabadon beszélhessenek magyarul, ha tárgyalunk a pozsonyi kormánnyal. Az eddigi tárgyalásoknak köszönhetően a végrehajtási utasítás finomodott, de sajnos még így is kemény” – fogalmazott a külügyminiszter.
A vitaest utolsó kérdését szintén egy néző, Kaszás István tehette fel, akit az érdekelt, hogy a ’90-es években, amikor dúlt a délszláv háború, nem lett volna lehetősége a magyar diplomáciának esetleges területi korrekciókra. Szerinte ugyanis ez példaértékű lehetett volna a többi szomszédos állam, így Szlovákia számára is, és a magyar nemzeti önérzetnek is jót tett volna.
Balázs Péter kifejtette, hogy a második világháború óta békésen kevés területi korrekció ment végbe, hiszen ennek az ENSZ biztonsági tanácsában is támogatókra kell találnia. „Az utóbbi években Koszovó esete ugyan ilyen példa volt, azonban ezt az államot nem ismerte el több ország, például Szlovákia, Spanyolország vagy Kína; nem beszélve e kis állam gazdasági életképtelenségéről” – zárta az estet a külügyminiszter.
Hevő Péter-zip.hu
