A Hagyományok Háza ad otthont március 18-án a száz éve született magyar táncművész-koreográfus, Vásárhelyi László munkásságát bemutató konferenciának. A jeles eseményt a szimpózium házigazdája, Demarcsek György néptáncpedagógus, Örökös Aranysarkantyús Táncos méltatja.
„A száz éve született Vásárhelyi László, Laci bácsi Szatmárhoz kötődik: Nyíregyházán, s a vármegyében mindmáig nagy respektje van. Nagyon szerettük, s mint földinkre, példaképként tekintettünk rá. Emlékét híven ápoljuk, halála után megkerestük a feleségét, Sütő Annát, akinek engedélyével iskolánk felvehette a Vásárhelyi László nevet.
Az emlékév keretében a Hagyományok Házában rendezünk a címben is szereplő idézet szellemében konferenciát március 18-án. Az emlékév egyébként nem egyezik meg a naptári évvel, hiszen tanévben gondolkodtunk.
A tanév elején, szeptember 3-án a Farkasréti temetőben rendeztünk – koszorúzással egybekötött – emlékünnepséget az elhunyt sírjánál. Másnap Vásárhelyi László születésnapján, Nyíregyházán, a Vásárhelyi László Református Alapfokú Művészeti Iskolában tartottunk megemlékezést, valamint sajtótájékoztatót, aminek keretében egy emléktáblát is avattunk az intézmény falán.
A konferencia az emlékév harmadik ’eleme’, s a találkozó címének egy Vásárhelyi-idézet első szavait adtuk, de mondjuk el egészében:„…tegyük ezüst, s arany foglalatba népi hagyományaink ránk maradt gyöngyszemeit, s úgy mutassuk meg honfitársainknak s a nagyvilágnak, mit alkotott ez a nép itt, a Kárpát-medencében…”
Vásárhelyi László páratlan életútjának bemutatására a konferencián is szereplő emlékkönyvből tartalmilag is idézhetünk. Laci bácsi kántortanító gyermekeként Szatmárból indult, s az általa ’Szentföldnek’ tartott ősi magyar táj emléke végigkísérte pályafutását. Kölcsey földjén ismerte meg a nemzeti poézis szikráit a köznapi dalokban és a szatmárcsekei néptáncokban. Neve fogalommá vált a hazában, hiszen a saját népéhez hűségesen ragaszkodó, kultúráját szenvedélyesen ápoló és terjesztő patriótaként mutat nekünk példát azóta is. Kortársaival együtt abban hitt és azért dolgozott, hogy a népi kultúra továbbra is összetartója, éltetője legyen a mai közösségeknek. Laci bácsi missziós feladatot vállalt a különböző együttesek alapítójaként vagy instruktoraként.
Az előadásokban is elhangzik, hogy több olyan emblematikus néptáncos eseménynek volt megalapítója, melyek azóta is működnek.
Példaként hozhatom fel, hogy 1974-ben Born Miklóssal megalapították a békéscsabai Országos Szólótánc Fesztivált. Hivatkozhatok még a máig működő – az általa létrehozott – magyarországi amatőr néptáncegyüttesek minősítési rendszerére is. Emellett kiváló táncos is volt, s koreográfusként is maradandót alkotott.
Egy személyes emlék: 1981-ban Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban ismerkedhettem meg vele, jómagam táncosként szerepeltem az általa koreografált színházi nyitódarabban, a Csongor és Tündében.
Munkássága az egész Kárpát-medencére kiterjedt, az adatközlőket különböző fesztiválokra vitte el, sokat tanulhatott tőlük, s megfordítva is. Az idősebbek még jól emlékeznek rá, a kevésbé idősek pedig az egykori Ki mit tud? versenyek zsűrijében betöltött szerepét idézik.”
A ma, március 18-án 14 órai kezdettel megvalósuló eseményről további információk ITT olvashatóak.
Hagyományok Háza/Felvidék.ma
