Vulkáni hamufelhő közeleg, vagy eső lesz? Pár csepp csupán a szélvédőn, s újra ragyog a nap. Micsoda idők, és micsoda képek! A világ tele van válsággal. Megjött az óvatosan jósolt második hullám, az épp csak egyéves-múlt euró agonizál. Csupán a reklámosok aratnak.
A PR-ügynökségek és a plakátragasztók. Ismerős tájon autózgatok, csak a tájat nem látni. A növögető zöld gabonatábla közepéből is VAN integet felém, visszafogottan mosolyogva. Rajtam röhögne – ha nem tartaná kontraproduktívnak, elvégre most hódítani akar -, vagy kínjában mosolyog, hogy ha ki akar tűnni társai közül, ki kell vonulnia a zöld mezőre? Mert VAN! (Pénz főleg. De ezt eddig is tudtuk, elvégre a politika egén feltűnt üstökösök már a névadó előtt üzenték: ők a gazdagok…) De kínos is lehet a mosoly VAN szája szegletében. Hol egy társa, hol kettő, hol meg egy sem, de elakadt lemezként ismételgeti: AUTÓPÁLYÁT A CSALLÓKÖZBE… Lehet, hogy a láthatatlan alelnök (itt, a nyugati végen legalábbis) elfelejtett szólni, hogy csak gyorsforgalmi útért gyűjtötte makacsul az aláírásokat? És arról is megfeledkezett, hogy az ő néhai uniós agrárpolitikáját bírálja, aki egyenrangú támogatást követel tacepaóján a tündérkerti gazdáknak?! VAN aztán, aki szép arcát azzal a programmal kínálja: alelnök, és neki 12. A másik kettőnek 19 meg 26. És így tovább.
Többségiül meg: Bratislava a tolerancia városa. Újabban: igazságos igazságszolgáltatás, elvégre sok vetélytárs épp ezzel kampányol, lemaradni nem szabad. Meg aztán: „porozumenie”- együttműködés a megoldás. Ez minimum, legalább a falkán belül, hogy a bambuló autós egy csapatnak véljen minket…
Aztán akad más is. Két fej, az egyik állandó (ő is szakadár, s már a második üstökösét nyüvi), s programként volt pártja elnökét szidalmazza… Újabban meg levelez. Sulíknak minimálbért ajánl, hogy megismerje a való világot, ne csak az internetet meg a marihuánát használja. Dzurindának új közmondásokat, telefonon, Slotának nemzeti büszkeség-tanórát, hogy ne legyen a nemzet szégyene… Magáról programként annyit hirdet: Unió – Párt Szlovákiának.
És nem tudom, vulkáni hamufelhőre várva mit is kezdjek a kék-zöldben úszkáló – mondjuk így – ebihalakkal? Bornírt jövőkép, mert nem megrögzött környezetvédők hirdetik vele: ha nem javulunk meg gyorsan, oda a jövőnk – hanem a könnyű drogok fogyasztását és az azonos neműek házasságát legalizálni kívánók… 120 pazar ötletet ígértek, heteken át, s most, a jövő érdekében mit üzennek nekem? Ha őket választom, az ebihalak ebihalak maradnak mindörökre!
Hát: akkor inkább már Pali Búcsúpohara…
… Pedig csak ötven kilométert autóztam, és a kampány – törvényesen – még el sem kezdődött…
Felvidék Ma, Gyurkovits Róza
