(Fotókkal kiegészítve) A Szent István-díj emlékérmét vehette át régiókat összekötő több évtizedes munkásságáért Dániel Erzsébet Esztergomban. A laudációt Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója mondta. Ebből Dániel Erzsébet tevékenységét is megismerhetik.
Párkány és Esztergom összetartozása mindannyiunk számára immár újra természetes állapot. Szívünket melengeti a tudat, hogy nem csupán mi, felvidéki magyarok tekintünk megilletődötten a méltóságteljesen fölénk magasodó esztergomi bazilikára, hanem – itt a bizonyosság –, Esztergomból is jól látszanak a mi – lankák, dombok közt szerényen megbújó – értékeink.
Pogány Erzsébet méltatja a díjazottat
Köszönet a Szent István-díj kuratóriumának, hogy idén a párkányi régióból, a Felvidékről választottak a Szent István-díj érmére valóban érdemes kitüntettet.
Dániel Erzsébet közösségszervező, népművelő, etnográfus a közéletünk meghatározó, elismert és szeretett személyisége. Párkány, Nána, Bart lakossága és a szülőföld számtalan kisebb és nagyobb közössége érzi magáénak Erzsikét, okkal és joggal, hiszen ő is „szívét osztja szét” köztük önzetlenül.
Akik a Duna két partján, a párkányi és az esztergomi régióban kifejtett tevékenységét jól ismerik, tudhatják azt is, milyenek voltak a csonka Mária-Valéria híd, az esztelenség csúf mementójának árnyékában eltelt évek. Ahhoz, hogy életünk teljesebb lehessen, Dániel Erzsébeteknek a Duna bal partjáról ember feletti akaraterővel kellett pallóként feszülniük a Duna fölé, hogy a nemzet összetartozása természetes állapot lehessen.
Kitartó, sziszifuszi munkával pallót palló mellé téve, helyettünk is, értünk is építette a hidat az el nem eresztő szülőföld és a szeretett haza közt.
A Felvidék távolabbi részeiben, Magyarországon, a Kárpát-medencében 1990-től válhatott Dániel Erzsike neve, sokoldalúsága, értékes munkabírása, hitelessége egyre ismertebbé. Vajon van-e olyan országos vagy Kárpát-medencei jelentőségű társadalmi, politikai, kulturális, néprajzi, népzenei esemény, nemzeti, történelmi megemlékezés – és sorolhatnám az értékteremtő alkalmakat -, amelyekből – ha őt megszólítják – kimaradna a párkányi régió? És kihez fordulhatunk leginkább bizalommal Pozsonyból, vagy Budapestről és távolabbról, ha a párkányiakat akarjuk bevonni a teljesség érdekében az események körforgásába?
Schmitt Pál köztársasági elnök is gratulált Dániel Erzsébetnek, közöttük Bihari Antal, a díj alapítója
Persze látom, hogyan tiltakozik máris gondolatban, mert azt vallja, ez nem egyéni érdem, sokakkal összefogva lett eredményes. Valóban, úgy ismertük őt meg, mint aki megbízhatóan, a háttérben elvégzi a munka oroszlánrészét, hogy aztán a siker közös legyen.
Az ad neki erőt, hogy minden lehetőségben a mások számára is értékes kibontakozást látja, soha nem a saját tetemes munkáját, a fáradtságot. Ettől lesz nehezen összegezhető mindaz, amit az ő önzetlen fáradozásával teremtettünk, és kénytelen vagyok csupán néhány, vele kapcsolatban személyesen megélt élményre szorítkozni.
A legnagyobb kulturális szervezetünkkel, a Csemadokkal elválaszthatatlanul összeforrt a neve, s figyeljük majd meg, Dániel Erzsébet hitelességének köszönhetően a Csemadok fénye még sokáig beragyogja a térség felett az eget. Az utóbbi néhány évben a Csemadok területi választmányának elnökeként tevékenykedett, miután baráti tanácsként mondtuk Erzsikének sokan, – mert az ő fejében ez addig fel sem merült -, ne keressen már folyamatosan maga fölé elnöknek való férfiút, lássa be, hogy neki kell az élre állnia.
Az Együttélés politikai mozgalom fénykorában, a közösségi munkában szerzett tapasztalataival segítette a felvidéki magyarság politikai életének alakítását. Nem leszek ünneprontó, inkább biztatásnak szánom: azon kevesek egyike, akinek hitelessége volt és maradt máig a közösségi aranytartalékunk ebben a régióban.
Jellemző talán, hogy amikor a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elnökeként, szakmai körökben megkérdőjelezhetetlen volt már az elismertsége, akkor szánta el magát az egyetemi tanulmányokra, s Debrecenben diplomázott, család és tengernyi napi teendő mellett.
A kurtaszoknyás falvak népviselete, épített örökségünk, szellemi kincseink, nemzeti emlékhelyeink és hagyományaink nagy része az ő közbenjárására lettek a Felvidék szimbolikus megjelenítői a világban.
A valóban értékes kulturális találkozók, köztük a Tavaszi Hadjárat felvidéki útvonalát évente bejáró hagyományőrző megemlékezések, a lengyel-magyar kapcsolatok sokoldalú, önzetlen építése, a Limes Anavum történelmi, szakmai társulásban kifejtett fáradozása, szobrok, emlékhelyek létesítése és megbecsülése – ezek életének útjelzői, fontos állomásai.
Tudatosan kerülöm a dátumok, évszámok sorolását, hiszen minden olyan, mintha tegnap kezdődött volna, Erzsike éppen a dinamizmusának köszönhetően kortalan volt és az is marad. Amikor most együtt ünnepelünk Vele, gondoljunk a fiataloknak a seregére, akiket az igényes kultúrára nevelt, az ő érdekükben, és az éppen most szárnyait bontogató generáció érdekében még nagyon sok a tennivalója.
Kedves Ünnepelt, adjon ez az elismerés sok erőt ahhoz, hogy az igényességed és az a szeretet, amivel a környezeted felé fordulsz, a továbbiakban is valódi közösséget varázsoljanak köréd, körénk! Tudom, ilyen értelemben gyakran kapsz visszajelzést, részesülsz szeretetben, elismerésben.
De nagy szükség van a maihoz hasonló fényes alkalmakra is, amelyek méltó környezetet adnak ahhoz, hogy a fáradozásodat megköszönjük, és kérjük Isten áldását minden napodra.
Gratulálok a rangos díjhoz!
Pogány Erzsébet
További képeK a Picasa -galériánkban
