Az 54 éves Irodalmi Szemle havilap élére új főszerkesztő kerül. A tavaly 80. életévét betöltő Fónod Zoltántól Tóth László irodalmár (költő, író, kritikus, irodalom- és művelődéstörténész, műfordító) vette át a stafétabotot. Utánajártunk, milyen lesz az új irodalmi folyóirat?
Hogyan került az Irodalmi Szemle élére?
– Az ezév januári, az általam elsőként szerkesztett szám beköszöntőjében is elmondtam, hogy amikor tavaly ősszel a dolgozószobámban megcsörrent a telefon és felkértek, legyek az ötvennegyedik évfolyamába lépő Irodalmi Szemle főszerkesztője, először megrettentem a súlytól, amit várhatóan ez a feladat a vállamra rak majd. Néhány napos gondolkodás után mégis igent mondtam a felkérésre, mert rájöttem, hogy az Irodalmi Szemle múltjában benne van a jövője is, s hogy nem kell mást tennem, mint legjobb korszakainak értékeit – minőség- és nyitottságigényét, értékintegráló szerepkörét – jelenné szervezni, s az elkövetkező évfolyamok távlatába emelni.
Magam nem először vállalom a lap szerkesztését, 1975 és 1981 között, kereken három, három és fél évtizede egyszer már közel hat évet dolgoztam a szerkesztőségben (Duba Gyula főszerkesztő és Varga Imre szerkesztő társam mellett), s ami ennél is nagyobb segítségemre lehet, hogy az 1958-ban indult lapnak gimnazista korom óta, 1966-tól az olvasója vagyok.
Milyen lesz az új Irodalmi Szemle?
– Szándékom a lappal olyan szemlét tartani Pozsonyban, Pozsonyból napjaink irodalmának – és az irodalommal határos területek – történései és értékei fölött, mely az értékválságos, illetve paradigmaváltó világunkban felnövő nemzedékek – gimnazisták, egyetemisták – és az irodalom- és művészetkereső, állandósult vagy állandósítható értékeket kutató értelmiség figyelmét is okkal s joggal vonhatja magára. Abból az általánosan nehéz helyzetből, melyben az utóbbi években az irodalmi folyóiratok vannak, s amely alól lapunk, az Irodalmi Szemle sem kivétel, egyetlen út vezethet csak kifelé: a folyamatos megújulás, erőink összeszedésének és újjászervezésének, felfrissítésének útja. Ezt tudatosítottuk akkor is, amikor talán már az első ez idei számunkban is látható, lapunk eddigi eredményeinek is szélesebb medret teremtő változásokra, változtatásokra szántuk el magunkat, s akkor is, amikor a megváltozott gazdasági-társa-
dalmi környezet és a másult olvasói szokások és igények mellett is előfizetésre, illetve egyes lap-számaink vásárlására buzdítjuk régi és új olvasóinkat, amihez elsősorban a középiskolások, egyetemisták és főiskolások, könyvtárak, valamint a magyar irodalom egészének, illetve egy szélesebb (közép-)európai látókör pozsonyi – szlovákiai magyar – nézőpontú szemléjét kínáljuk az érdeklődőknek. Jelenlegi helyzetünkben azonban az is elkerülhetetlen, hogy némiképpen korrigáljuk egyes lapszámaink árát, s azt az eddigi 0,66 euróról (20,- koronáról) 1 euróra emeljük. Állíthatjuk, hogy a környezetünkben készülő szlovák és magyar nyelvű, a mienkhez hasonló terjedelmű és gyakoriságú irodalmi lapok közt rajtunk kívül nincs még egy, amely tizenöt éve – 1996-tól – nem emelt árat, s azt is, hogy a fenti árkorrekció ellenére és szemléleti-tartalmi-szerkezeti átalakítások mellett továbbra is a legolcsóbb irodalmi folyóirat maradunk.
Hol juthatunk hozzá az Irodalmi Szemléhez?
– Szlovákiában az Irodalmi Szemle megvásárolható a következő helyeken:
Dunaszerdahely – Molnár-Könyv (Galántai út [Hypernova])
Galánta – Molnár-Könyv (Hlavná 918/2. [UNIVERZÁL])
Királyhelmec – Gerenyi Könyvesbolt (Hlavná 49.)
Komárom – Kultúra Könyvesbolt (Nám. Gen. Klapku 2.)
Nagykapos – Miczák Könyvesbolt (Hlavná 21.)
Rimaszombat – Tompa Mihály Könyvesbolt (Hlavné nám. 17.)
Somorja – Molnár-Könyv (Fő utca 62)
Tornalja – Tompa Mihály Könyvesbolt (Mierová 17.)
Magyarországon Budapest négy könyvesboltjában:
Budapest – Fókusz Könyváruház (Rákóczi út 14., 1072)
Budapest – Gondolat Könyvesbolt (Károlyi Mihály u. 16., 1053 [a Petőfi Irodalmi Múzeum épületében])
Budapest – Írók Boltja (Andrássy út 45., 1061)
Budapest – Ráday Könyvesház (Ráday u. 27., 1092)
Az Irodalmi Szemle a magyar irodalom pozsonyi/szlovákiai szemléje. Az 1958-ban Dobos László által alapított, az idén 54. évfolyamába lépett lap a legrégebben megjelenő mai magyar irodalmi folyóiratok egyike, melyet eddigi története során a szlovákiai magyar irodalom olyan, összmagyar viszonylatban is elismert és megbecsült alkotói (fő)szerkesztettek, mint – a fentin kívül – Duba Gyula, Tőzsér Árpád vagy Grendel Lajos. 
A lap, legjobb korszakaiban, érdeklődését mindig is igyekezett kiterjeszteni a teljes magyar glóbusz irodalmi eseményeire, értékeire, hagyományaira, számolva azzal a sajátos, többnyelvű és -kultúrájú közeggel is, melyben napvilágot lát, azaz: eddigi évfolyamaiban kiemelt figyelmet fordított a közép-európai – elsősorban szlovák, cseh, lengyel, osztrák, orosz – irodalom történéseire is, de a tágabb európai és világirodalmi horizontokról sem feledkezett meg. És ezt a hagyományt folytatja – hozzáigazítva azt 21. századi irodalmi-olvasói környezetéhez, s figyelembe véve az információáramlás utóbbi évtizedekben bekövetkezett felgyorsulásához – napjainkban is. A folyóirat azoknak az irodalom iránt részben hivatásból, részben kedvtekésből érdeklődő olvasóknak szánja oldalait – irodalmároknak, egyetemi hallgatóknak, középiskoláknak, tanároknak, könyvtárosoknak, iskolai, valamint köz- és szakkönyvtáraknak, s a szellemi és művészeti élet legkülönbözőbb területein dolgozóknak –, akik polikulturális és multidiszciplináris érdeklődésüknél fogva az egyes irodalmak, kultúrák közti párhuzamokat keresik, akik az irodalmi-szellemi irányzatok és értékek, illetve írói nemzedékek közötti kapcsolódási lehetőségek és párbeszéd hívei. Emellett természetes feladatának tartja a Szlovákiában élő magyar írók és itt születő irodalmi-szellemi értékek nagyobb távlatokban történő láthatóvá tételének segítését, miként a nagyobb távlatok közötti tájékozódás lehetőségének biztosításával igyekszik segíteni olvasóit is. Állandó munkatársai, szerzői között éppen ezért – illetőségüktől függetlenül – egyként ott vannak a kortárs összmagyar irodalom számottevő alkotói (éljenek bár Budapesten, Pozsonyban, Kassán, netán bárhol Magyarországon vagy Szlovákiában, esetleg Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Újvidéken, Szabadkán vagy Ungváron, esetleg Nyugaton), mint más szomszédos, illetve távolabbi kortárs irodalmak képviselői is. Emellett az Irodalmi Szemle figyelme kiterjed azokra a művészeti ágakra (képzőművészet, színház, film, zene stb.), illetve legfontosabb műveltségterületekre (társadalomtudományok, filozófia, művelődés- és kapcsolattörténet stb.), amelyekkel az irodalom hagyományosan érintkezik, s amelyekből tartósan merít s építkezik.
Tóth László költő, író, művelődéstörténész, szerkesztő, 1949. szeptember 26-án született Budapesten; édesapja halála után, 1954-től Csehszlovákiában – Izsán, Komáromban, Pozsonyban, Dunaszerdahelyen – élt. 1967-ben Komáromban érettségizett, 1969-ben a Kis Építő, 1975-ig a Csallóköz című dunaszerdahelyi járási lap szerkesztő-újságírója lett. 1975–1981 között egyszer már volt az Irodalmi Szemle szerkesztője, ahonnan politikai nyomásra távozni kényszerült. 1981–1983 között szabadfoglalkozású, illetve a Nő irodalmi rovatvezetője, 1983–1985 között pedig a komáromi Magyar Területi Színház dramaturgja volt. 1986-ban visszatelepült Magyarországra, szülővárosába, ahol különböző lapoknál (Magyar Nemzet, Új Magyarország, Új Forrás, Iskolakultúra stb.), könyvkiadóknál dolgozott (volt a Széphalom Könyvműhely kiadóvezetője, a Pesti Kalligram irodavezetője, illetve igazgatója), Ister néven könyvkiadót, Regio címmel kisebbségtudományi lapot alapított, a (cseh)szlovákiai magyar tudományosság céljait szolgáló alapítványt tett (Párbeszéd). Közben, az 1990-es évek elején egy ideig budapesti munkatársa volt a pozsonyi Kalligram folyóiratnak, főszerkesztője a dunaszerdahelyi Csallóköznek, ugyanitt rovatvezető szerkesztője a Napnak, kiadóvezetője a Nap Kiadónak). Számos magyarországi, illetve szlovákiai szakmai szervezet vezetőségében, több alapítvány és irodalmi díj kuratóriumában, irodalmi pályázatok zsűrijében is tevékenykedett; több ízben dolgozott a Szlovák Írók Szövetsége Magyar Tagozatának Vezetőségében, illetve a Szlovákiai Magyar Írók Társasága Választmányában, ezh utóbbinak legújabban 2009 novemberétől tagja. 2005-ben – magyar állampolgárságának megtartása mellett – Pozsonyban telepedett le, 2008-ban Dunaszerdahelyre költözött. Munkásságát többek között Fábry Zoltán-díjjal (1992), József Attila-díjjal (1994), Arany János (Artisjus) Irodalmi Ösztöndíjjal (1996), Forbáth Imre-díjjal (2004), s a Madách-Posonium Irodalmi Díj Különdíjával (2010) jutalmazták.
Felvidék Ma
